Számomra az utazás a szabadságot jelenti. “Szabadság nem létezik bátorság nélkül: bátorságból születik meg a szabadság, majd miután az megszületett, belőle forrásozik a bátorság.”

Nem mindennapi dolog, hogy egy fiatal hölgy fogja magát, feladja korábbi életét, és elindul szerencsét próbálni a világ legeldugottabb tájaira. Csak bámulni tudjuk őt a bátorságáért. Az átlagember utazás előtt köt egy mindenre kiterjedő biztosítást, Ritának pedig egyáltalán nem életbiztosítás az, ahogyan keresztül-kasul utazik a nagyvilágban.

 

sargaruhas01

 Fotó: Molnár Csaba

Kedves Rita! Már több mint egy éve járod a világot, Ázsia útjait. Korábban is szerettél utazgatni?

Igazából 21 éves koromban jártam először külföldön. Akkor szerettem bele az utazásba. Egy külföldi barátnőmmel utaztunk Nyugat-Európában. Ekkor stoppoltam először külföldön életemben, és sátraztam illegálisan a tengerparton. Ez volt az első igazi hátizsákos utazásom. Beleszerettem, de ekkor még nem ment el az eszem. Nem sokkal ezután Angliába költöztem és au pair-kedtem néhány évig. Eközben Európában tettem kisebb utakat. Majd következett Amerika, ahol egy indián rezervátumban töltöttem fél évet. Ázsia iránt 2011 óta érdeklődöm, amikor először jártam Kínában. Valamit megváltoztatott bennem, ami azóta is tart. Szeretem ezt a világot.

 

sargaruhas05

 

Mesélj egy kicsit a régi életedről! Hol laktál Magyarországon? Milyen iskolákat végeztél, mi volt a foglalkozásod?

Budapesten laktam, és egy multinacionális vállalatnál dolgoztam személyi asszisztensként. Nem volt semmi baj a régi életemmel, csak nem így akartam élni. De erre is csak az utazás előtti hónapokban döbbentem rá úgy istenigazából. Van egy közgazdász diplomám, de ez a jelenlegi életemben semmit sem ér. Inkább nyelveket szeretnék beszélni, minél többet, folyékonyan.

Hogyan határoztad el, hogy fölégeted magad mögött a hidat, és elindulsz Ázsia felé? Miért pont Ázsiába?

Azt nem mondanám, hogy felégettem a hidat, egyszerűen csak irányt váltottam. Szerettem volna nagyon sokáig utazni, időkorlát nélkül, hogy annyi időm legyen meglátogatni az ismeretlen kultúrákat, országokat, amennyit én szeretnék, és ne kelljen visszarohannom az irodába két hét után. Ázsia az első perctől fogva rabul ejtett, amióta betettem a lábam ide. Ahhoz, hogy időkorlát nélkül, szabadon utazhassak, áldozatot kellett hoznom. Nem volt spórolt pénzem, ezért eladtam a lakásom, amelyre anno Angliában gyűjtöttem pénzt, és felmondtam a munkahelyemen. Egyik sem volt könnyű. Életemben először hagytam el úgy a munkahelyemet, hogy nem volt helyette másik. Nem volt helyette semmi. Csak a lelkesedés, hogy mennem kell.

 

sargaruhas07

 

Honnan származik a legendás sárgaruhás jelző? Minden napra van egy sárga ruhád?

Egy darab sárga ruhám van, vagyis ez már a második, mert az első tönkrement. A ruhát egy turkálóban vásároltam. Tavaly nyáron egy internetes nyelvoktató cég tréninget tartott, ahová elhívtak, hogy beszéljek a külföldön töltött életemről és az utazásaimról. A sárga ruhámat viseltem ezen a rendezvényen. A Facebookra felkerült egy fotó az esemény után, ahol azt írták a kép alá, hogy “faggattuk Ritát (sárga ruhában). Ekkor már kerestem a nevet az új blogomnak, és ezt olvasva rájöttem, hogy ez lesz a név. A sárgaruhás lány!  Így magammal hoztam a ruhát a hátizsákomban, és minden országban felveszem valamilyen alkalomra.

 

sargaruhas3

 

Kiket hagytál itthon, Magyarországon? Ők nehéz szívvel engedtek el? Le akartak beszélni az utazásodról?

A családomat, barátokat. Sok mindenkit. Voltak, akik féltettek, voltak, akik nem hitték el, hogy tényleg elmegyek, és persze voltak, akik bátorítottak. Voltak olyanok is, akik le akartak beszélni, de ma már tudom, hogy ezek a reakciók mindig az adott személy saját korlátai, nem az enyémek. A szüleim a mai napig féltenek, de annak örülnek, ha én boldog vagyok. Mindenben támogatnak.
Biztosan vannak kapcsolataid külföldön, kapaszkodók, mentsvárak… Ahol befogadnak, akik segítenek, ha szükséged van rá.

 

sargaruhas04

 

Ezekre hogyan tettél szert?

Segítség mindig mindenhol van, ha az embernek szüksége van rá. Merni kell segítséget kérni, merni kell kommunikálni, és bízni kell az emberekben. Azt tapasztalom, hogy az emberek alapvetően jók. Szeretik a külföldit és érdeklődve kérdezgetik, honnan jön, merre megy. Volt olyan eset, hogy nem volt pénzem, és be kellett kéredzkednem a rendőrségre, vagy helyi családokhoz aludni. Ha ilyen helyzetbe kerülök, nem gondolkozom, csak cselekszem, hiszen jobb, mint a híd alatt aludni. Ezeket az embereket az élet küldi mindig akkor, amikor a legnagyobb szükségem van rájuk. Mindenki közeledésére nyitott vagyok, hiszen sosem lehet tudni, hogy egy-egy beszélgetésből milyen jövőbeli ismeretség vagy esély adódik.

 

sargaruhas017

 

Például a Himalájában túrázva ismerkedtem meg a dél-afrikai Sarah-val, aki Vietnamból jött és a hegyekben túrázott egy helyi asszonnyal. Megadta a számát, hogy hívjam fel ezt az asszonyt, ha arra járok. Beírtam a füzetembe. Majd felhívtam, amikor szükségem volt rá. Rájöttem arra, hogy ennek az asszonynak a családjába kerülni és vele tölteni pár napot olyan nagy kincs volt, amelyet semmiféle útikönyvből vagy internetről nem tudtam volna megszerezni. Még olvasni sem tudott. De ez csak egy példa a sok közül.

Egyedül indultál útnak vagy barátokkal? Hogyan teszel szert barátokra?

Az első két hétben velem tartott egy régi ismerősöm Nepálba. Aztán ő hazament. Nem váltunk el túl jól. Nem mindenkivel lehet együtt utazni. Az a tapasztalatom, hogy ha az ember kiszakad a megszokott környezetéből és komfort zónájából, és az utazás alatt helyzetekbe kerül és nem megszokott feladatokat kell megoldania teljesen új környezetben, kiderül, milyen ember is valójában. Sokkal hamarabb, mint otthon derülne ki. Az utazás kihozza az emberekből a jót és rosszat egyaránt. Nem mindenki kompatibilis egymással, és ez pár nap után kiderül.

 

sargaruhas06

 

Amikor úgy döntök, hogy útitárssal utazom, az általában egy olyan személy, akit már jól ismerek és utaztunk együtt, vagy olyan személy, akit az út során ismerek meg. Az utóbbival valószínűleg nem lesz probléma, mert hasonlóan gondolkozunk, hiszen ő is utazik egy ideje, hasonló helyzeteket élt át és formálódik. Ilyenkor nem számít a nem, a kor, a végzettség, az előélet. Semmi sem számít, csak az, hogy akkor, ott milyen ember, és hogy viselkedik velem vagy én ővele. Útközben sok mindenkivel találkozom, akár a szállásokon, akár buszon, bárhol. Nagyon könnyű ismerkedni, hiszen az utazók többsége nyitott és érdeklődő. Ennek ellenére az egyedül utazást preferálom, hiszen így tudok a legbefogadóbb lenni a helyi kultúrára és emberekre.

 

sargaruhas011

 

Fantasztikusan vidám blogbejegyzéseid vannak. Valóban mindig vidám vagy? Az látszik, hogy nyitott, befogadó személyiséged van.

Én is emberből vagyok, nem vagyok mindig vidám. De ez jó. Megélem a nehéz pillanatokat is, a fájdalmat, a búcsúzást, az elengedést. Az út során folyamatosan elengedek. Embereket, helyeket, tárgyakat, mindent. Ez nem könnyű, és többször okozott már nehéz pillanatokat. Ezzel az élet arra tanít engem, hogy semmit sem szabad adottnak venni, és semmi sem tart örökké. Minden elmúlik, egyedül én maradok meg magamnak, így magammal kell elsősorban jóban lennem.

 

sargaruhas014

 

Mi kell ahhoz, hogy legyőzd az akadályokat, és változtass a terveiden, ha szükséges? Rugalmasság, talpraesettség, jó helyzetfelismerés…. Mondasz példát ezekre?

Nagyfokú rugalmasság és nyitottság. Elfogadás és elengedés. Hallgatnom kell a megérzéseimre. Nem szabad tervezni. Nekem sincsenek terveim. És ez a legjobb. Sosem tudom, hogy egy adott város tetszik-e majd. Sosem tudom, épp milyen emberekkel hoz össze a sors, jól érzem-e magam velük, vagy menekülnék. Sosem foglalok szállást előre, és mindig azt mondom, hogy egyelőre csak egy éjszakát maradok, és majd meglátom. Várok. Hagyom, hogy az élet vezessen, és ez mindig jól sül el. Ha az ember tervez, például előre kifizeti a szállását egy hétre, vagy előre vásárol jegyet a következő országba, akkor sokszor alakul úgy, hogy még maradna, vagy máshova menne, mert úgy alakulnak a körülmények.

 

sargaruhas02

 

Velem az történt, hogy az utazásom elején még itthon elintéztem előre a vietnami vízumot. December 9-től mehettem volna Vietnamba. 3 hónapos vízumot kértem, sokba is került. De Kína után eszem ágában sem volt Vietnamba menni, inkább a Fülöp-szigetekre mentem, ahol annyira jó volt, hogy egy hónap után szívesen maradtam volna még. De nem maradhattam, mert a vietnami vízumból már csak 2 hónap maradt volna vagy még kevesebb. Így eljöttem, és megfogadtam, hogy sosem tervezek többet előre.

 

sargaruhas013

 

Az ételekkel hogy állsz? Mindent megeszel, amit az ország kínál, a helyiek eléd raknak? Nem vagy válogatós?

Vegetáriánus vagyok, így valamilyen szinten válogatok. Nagyon szeretem a helyi ételeket megkóstolni, halat eszem, gyümölcsöket és zöldségeket. Rizst minden nap, és nagyon szeretem a tempét is, ami erjesztett szójabab, és különféle módon készítik el Indonéziában.

A legutóbbi hosszú utadra mikor indultál el? Kérlek, röviden mondd el, melyek voltak utad legfőbb állomásai!

2014. október 29-én indultam el. Nepál, Kína, Hong-Kong, Fülöp-szigetek, Vietnam, Kambodzsa, Indonézia, Burma, Szingapúr és Kelet-Timor. Ezek voltak a főbb állomásaim, volt, ahol több hónapot töltöttem, valahol pedig csak pár hetet.

 

sargaruhas012

 

Többféle módon adsz hírt magadról, a szeretteid és ismerőseid könnyen nyomon követhetik, merre jársz. Melyek ezek a hírmondó eszközök?

Igazából csak egy ilyen hírmondó eszköz van, és az a blogom, a sargaruhaslany.com. Az ehhez tartozó facebook oldalon szoktam kiposztolni az írásaimat. Ritkábban az Instagramon, oda fotókat teszek fel, vagy a Youtube oldalamra néha videókat töltök fel.

Milyen idegen nyelveken beszélsz? Melyiket használod a legtöbbet?

Angolul beszélek társalgási szinten, de elkezdtem indonézül tanulni, hiszen Indonézia a kedvenc országom, és itt szeretném eltölteni a legtöbb időt. Ha turisták által kevésbé látogatott vidékekre megyek, akkor hasznos a helyi nyelvtudás. Indonéziában mindkét nyelvet használom szinte napi szinten.

 

sargaruhas015

 

Itthon ügyesen eladtál mindenedet, pénzzé tetted az utazáshoz. Tart még belőle, vagy sikerül közben munkát találnod és pénzt keresned?

Még van valamennyi pénzem, de egyre kevesebb. Egyelőre nem kerestem munkát és pénzt sem, amióta elindultam, de hamarosan valószínűleg sort kell erre kerítenem valamilyen formában.

Hol vagy éppen most? Milyen élmények értek a napokban? Mit üzensz az itthoniaknak?

Most éppen Raja Ampaton vagyok, Indonézia legkeletibb részén, Pápuán. Egy pici szigeten sátrazok, ahol elég nomád körülmények vannak. Sós vízben fürdök, mert nincs tiszta víz, áram csak este van, generátorról. Nincs bolt, nincs civilizáció. Cserébe a világ egyik legszebb helyén lehetek, a korall háromszögben, ahol a víz alatti világ különleges. A minap 15 teknőst számoltam, mialatt könnyűbúvárkodtam, de előfordul, hogy cápákat etetünk, vagy delfineket látunk.

 

sargaruhas08

 

Nem tudom, meddig maradunk, de szeretnék addig, amíg jólesik. Egy magyar lánnyal, Judittal vagyok itt, akivel az út során, a blognak köszönhetően ismerkedtem meg, és mára már közeli barátok lettünk.

Kedves Rita! Köszönjük szépen az interjút! További szép és izgalmas utazgatást és biztonságos hazaérkezést kívánunk neked!

 

 

A Sárgaruhás lány Facebook oldala ITT található. 

Rita weboldala ITT olvasható.

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások