Október 31-én világszerte megemlékeznek a reformáció kezdetéről. A hagyomány szerint Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, a wittenbergi egyetem bibliatanára 1517-ben ezen a napon függesztette ki a vártemplom kapujára a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó 95 tételét.


A történészek újabb kutatásai szerint ez a mozzanat valószínűleg nem történt meg, hiszen a köznép jelentős része nem is tudta volna elolvasni, főleg nem latinul. Tény azonban, hogy téziseit szinte azonnal németre fordították, és így a nyomdai sokszorosítás segítségével igen rövid idő alatt elterjedt, követőkre talált, és megrengette az addig biztosnak hitt alapokat.
Luther egyáltalán nem akart szakítani az egyházzal, és főleg nem állt szándékában vallásháborút kirobbantani. Változtatni akart olyan kérdésekben, amelyekben azóta a katolikus egyház is felülvizsgálta korábbi álláspontját. A tridenti zsinat (1545-1563) el is törölte a búcsúcédulák árusítását, számos kérdésben (például népnyelven történő misézés) pedig a II. Vatikáni Zsinat döntött.

A 16. század elején azonban súlyos következményei lettek Luther tanainak: X. Leó pápa 1520-ban kiközösítette őt, és életét is csupán III. Frigyes szász választófejedelemnek köszönhette, aki pártfogásába vette, és menedéket adott neki wartburgi várában. Luther a kényszerű száműzetés alatt németre fordította a Bibliát, amelyet az egyik legjobban sikerült fordításnak tartanak.

„Itt állok, mást nem tehetek” – hangzott el állítólag Luther Márton szájából a wormsi birodalmi gyűlés résztvevői előtt. Elvei és meggyőződése mellett a végsőkig kiállt, és bár követői néha eltorzították eredeti elképzeléseit, következetessége miatt mindenképpen elismerést érdemel az utókortól.

A reformáció kiindulópontjáról eredetileg Luther születésnapján (november 10.) majd halálának napján (február 18.) emlékeztek meg, csak a 17. század második felében jelent meg, majd vált hagyománnyá az október 31-i dátum.

Weninger Nóra

2012. október 31.

Hozzászólások