Fergeteges koncerten vehettek részt azok, akik pénteken este ellátogattak a TEKA (Tudomány és Technika Háza) néhai kávézójába. A Milagro együttes vezetőjével, Csonka Zoltánnal beszélgetünk a legutóbbi fellépésükről:

Mi az együttes teljes neve és mennyiben határozza ez meg a zenei stílusotokat?

A zenekar teljes neve: Milagro Santana Tribute Band. A név kötelez, így csak Carlos Santana előadásában hallott dalokat játszunk. Direkt fogalmazok így, mert több olyan dal szerepel a repertoárban, ami nem a Mester szerzeménye. Ebből adódóan a stílus is kötött: latin rock.

Mikor alakult ki a bandátok és kik a tagjai?

A zenekar ötlete már korábban felmerült, de a konkrét munkák csak 2010 nyarán kezdődtek el. A tagokkal nagyon nagy szerencsém volt, csupa olyan zenésszel dolgozhatok, akiknek nem kell elmagyaráznom, hogy mit is szeretnék. Mindenki önállóan oldja meg a feladatát alkalmazkodva az eredeti dal hangulatához, de beleadva saját egyéniségét is.

Az együttes tagjai a következők:

•   A doboknál ifj. Zombori Attila Tiszakécskéről, aki korát meghazudtoló rutinnal, tudással, és alkalmazkodással biztosítja a kőkemény alapot.
•   A basszusgitárt Bakó Árpád kezeli, szintén Tiszakécskéről. Ők ketten olyan betonbiztos alapot nyújtanak nekünk, hogy szinte rá lehet könyökölni.
•   A kongáknál Monori János Kecskemétről. Korábban a Dub – Dub formációban találkozhattunk a nevével. Tudásának biztosítéka, hogy körbezenélte a világot, és ezt a stílusú zenét a világ másik felén latin zenészektől tanulta.
•    Az ütős szekció következő tagja Belicza András,  ő perkán játszik. Vele már több mint 15 éve játszom együtt mindenféle formációban. Családjával Lakitelken lakik.
•    A billentyűk mögött Rádi Tamás áll. A hangzásunk alapját képező Hammond orgona varázslója, csuda dolgokat csinálnak ők ketten együtt. Szintén Tiszakécskéről való.
•    A dalokat Uzsorás Ádám énekli, ő kecskeméti. Szinte a legnehezebb szerepe neki van, sok karaktert kell megformálnia, és közben vigyáznia is kell a hangjára. Nincs fagyi, hideg sör!

Bemutatnád magadat is?

Középiskolás koromban kezdtem el gitározni. Eleinte csak kedvtelésből, de az idők folyamán egyre fontosabb szerepe lett az életemben. Sok zenekarban, stílusban játszottam, például vendéglátó, rockzene, de fél évig zenéltem hajón is, ahol aztán mindent kellett játszanunk. Két gyermekem van, mindketten érettségi után vannak, keresik a helyüket az életben. Jelenleg a Piarista Gimnázium kollégiumában vagyok nevelőtanár, prefektus.

Milyen gyakran vannak fellépéseitek és hol?

A koncertek elég rapszodikusan vannak, amikorra sikerül megszervezni. Ez sokkal nehezebb, mint egy zenekart jól összerakni. Kecskeméten elég kevés olyan hely van, ahol tudnánk játszani a zenekar nagy létszáma miatt. Kis helyen nem férünk el, illetve a hangosítás is elég komoly feladat, szokatlanul sok hangszer van a színpadon, azok többsége ráadásul akusztikus. A TEKA azon kevés helyek közé tartozik, ahol rendszeresen, 2- 3 havonta játszunk. Megfordulunk Budapesten néhány nagyobb klubban, illetve nyári fesztiválokon, ahol elég nagy a színpad. Saját szervezésben működik a dolog, ami nehezen megy, mert kevés a kialakult kapcsolatrendszer, ami nélkül nem lehet még egy jó zenekarral sem érvényesülni. Ezúton szeretném felhívni azoknak az ambiciózus, zeneszerető olvasóknak a figyelmét, akik rendelkeznek megfelelő kapcsolatokkal, illetve erőt éreznek magukban arra, hogy ezt kialakítsák, hogy szívesen vennénk a segítségüket, akár nagyon komoly és hivatalos formában is.

Kik alkotják a közönségeteket?

Bárki, aki meghallgat. De a viccet félretéve, szerintem annak a zenének a befogadása, amit játszunk, semmilyen kort nem igényel. A latin ritmusok, a dallam teljesen észrevétlenül kúszik be az ember fülébe, és a lelked olyan mélységébe merül le, ahova csak a ZENE képes lejutni. Ezt nem kell érteni, szeretni, kedvelni, egyszerűen csak hallgatni kell nyitott füllel, a zenére figyelve, és a többi megy magától. Ezt bárki meg tudja csinálni.  Elindul a zene, és egyszer csak elindul a lábad, a kezed, majd a fejed mozdul meg, és végül az egész testeddel táncolsz.  A szabadság, a kreativitás teljesen áthatja a koncertjeinket. Mindig úgy játszunk, ahogy az adott pillanat megköveteli, mindig azt játsszuk, ami AKKOR van bennünk, és ez maga a csoda. Koncertjeinken ezt a szabadságot, vidámságot, napfényt adjuk át a látogatóknak. Arra a kb. két órányi időre, amíg játszunk, felejtsen el mindent bajt, csak a zene maradjon, ami előhozza belőle azt az eredeti, gyermekes BOLDOGSÁGOT, ami azért van, mert ÉLÜNK! Az élet maga a boldogság, maga a csoda. Ez a MILAGRO.

A közönség soraiban láttam néhány diákodat is. A srácok vajon mit gondolnak a tanárukról, felnéznek rád, jó fejnek tartanak?

Szeretném remélni, hogy így van. Az, hogy ZENÉSZ vagyok, teljesen más habitust jelent, máshogy viszonyulok a világhoz, az emberekhez, és ezt a srácok érzik, tudják, a velük való napi kapcsolatomban ez ott van. Az ember ezt nem tanulja, csak kialakul, és utána annyira a részeddé válik, mint a levegővétel. Mióta a kollégiumban vagyok, többen gitároznak, vennünk kellett akusztikus és elektromos gitárokat, erősítőt, és a srácok nyüstölik is azokat rendesen.

Hetente mennyi időt áldoztok a próbákra? Szívesen teszitek ezt?

Imádunk próbálni, de sajna nehéz összehozni. A távolság és a különbözőségek miatt csak kéthetente tudunk próbálni. A munka oroszlánrészét mindenki otthon végzi el, próbán „csak” összerakjuk a dalokat, beérni a koncerteken érnek be. Egy koncert, bárhogyan is sikerül, fölér 3 – 4 próbával is. Azonban tudni kell, hogy a próbán nem csak a zene van. Imádjuk egymást, ilyenkor megy a sztorizgatás, egymás ugratása. Zenészek vagyunk, hiába no!

A családod hogyan viszonyul a zenész pályafutásodhoz? Pozitív a hozzáállásuk?

Bármilyen szokásostól eltérő elfoglaltságod van, művészettel foglalkozol, írsz, zenélsz, festesz, az csak akkor megy, ha van mögötted egy biztos háttér, amire és akire mindig tudsz számítani, illetve biztos alapot nyújt a munkádhoz. Amivel a közönség találkozik, a koncertek, a könyv, a festmény már csak a végeredménye a fejlődésed egy szakaszának, de az izzadságos munkát, a küszködést otthon csinálod. Ott nem művész vagy, hanem egy apa, aki a gitárját birizgálja ahelyett, hogy segítene elmosogatni vagy a gyerekkel foglalkozna. Nekünk is időbe telt, míg az egyensúlyt megteremtettük, de ebben sokkal nagyobb szerepe van a páromnak. Ő az, aki többet alkalmazkodik, több terhet cipel és elnéző velem szemben, mint egy gyerekkel, aki nem tud betelni a játékával, nélküle ez nem menne. Sosem tudom neki kellőképpen megköszönni. KÖSZÖNÖM NEKI!

 

Milyen terveitek vannak és milyen lehetőségeitek a céljaitok elérésében?

Céljaink nagyon egyszerűek: sokat és sok helyen játszani. Ha bonyolítani akarom, akkor azt mondom, a legnagyobb célunk, hogy elismerjék erkölcsileg és anyagilag is azt, amit csinálunk. Erkölcsileg, hogy sokat, és sok helyen játsszunk, anyagilag pedig, hogy keressünk sokat. Azt mindenki elvárja, hogy jó legyen a zenekar, szuper hangzása legyen, de ez nagyon sok pénzbe kerül. Lehetőségekről nem beszélhetünk, mert az van, amit az ember ki tud kaparni magának. Pillanatnyilag azt látom, hogy külföldön nagyobb a kereslet az ilyen jellegű zenekarokra, mint itthon. A környékünkön nem is ismerek másik Santana Tribute zenekart. Dolgozunk rajta!

Ha egy jó tündér felajánlaná, hogy teljesíti a Milagro együttes három kívánságát, mi lenne az?

•  A zenekar ebben a formában dolgozzon még legalább 15-20 évig.
•  Mindig tudjunk fejlődni, hogy a ZENE jobban átfolyhasson rajtunk, eggyé váljunk vele.
• Egyszer majd könyörögnünk kelljen, hogy legalább egy koncertet hadd mondjunk le, mert pihenni is szeretnénk.

 

 

Úgy legyen!

 

További képek:

{gallery}csonka{/gallery}

Weninger Endréné

Elérhetőségeink

https://www.milagro.atw.hu

Facebook

Hozzászólások