A Pilis nyeregből a Sárga sáv jelen ereszkedtünk lefelé, gyönyörködve a csodálatos bükkerdőben. Később csatlakozott hozzánk a nyeregben elhagyott Zöld+ jel is. A kényelmes, itt már hómentes úton sziklák mellé érkeztünk. Utunk jobb oldalán is töredezett sziklafal húzódott, és a bal oldali erdősávon túl a Klastrom szirteket, rajta a Kémény sziklák égre meredő oszlopait láttuk. Fél 12-re érkeztünk le Klastrompusztára. Éppen időben ahhoz, hogy egy vendéglátó intézményben megegyük elemózsiánkat, és forralt borral vagy más egyébbel felüdítsük magunkat. Megnéztük a Pálos kolostor romjait is.

Innen az Országos Kéktúra jelén folytattuk a menetelést. Előbb hosszan a kövesúton haladtunk, majd elhagyva azt, meredek emelkedőkkel szuszogtunk felfelé a tölgy-, gyertyán-, bükkös elegy erdőben. A gerincre felkapaszkodva elénk tárult a hegy lábánál elterülő Kesztölc település teljes hosszában a fentről kereknek látszó Kesztölci Víztárolóval, középen zöld dombbal, rajta túl a Dorogi-tó tükrével. A látvány szépségét fokozta az Öreg-hegyi szőlők utakkal szabdalt táblája. A fennsík közepén átváltottunk a Zöld kereszttel jelzett Postás útra.

Itt kezdődött csak az igazi túra! Nem elég, hogy meredek volt a kaptató, de a nagy kövek közé szorult ösvényen csak hosszúkat lépve tudtunk előre haladni. Felérve még vethettünk egy utolsó pillantást Kesztölc környékére, aztán másztunk tovább fel, de ez a szakasz már könnyebb volt. A Zöld sávra váltva már kényelmesen haladhattunk a széles úton, majd meredeken csúszkáltunk lefelé a fagyból kissé felengedett ösvényen a Sárga+, majd ismét a Zöld kereszttel jelzett úton. A gerincen a hófúvások maradványai miatt ismét havas volt az út. Csertölgyesben a csodaszép bükkök között érkeztünk le Pilisszentlélek közelében a kövesútra, ahová értünk jött a buszunk.

Az időjárás kedvezett nekünk: annak ellenére kellemes volt, hogy a napsugár nem tudta áttörni a gyér felhőket. Kellemesen elfáradtunk.

Várhalmi Lászlóné  

Hozzászólások