A csillagok közötti utazásról már az emberiség hajnala óta álmodozunk, ha lehet hinni egyes elméletekben, gondolva itt Daniken teóriáira. Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a fekete afrikai Dogon törzs, akik a Niger folyó kanyarulatában élnek, bámulatos csillagászati ismeretanyaggal rendelkeznek, és úgy tartják, őseiket a csillagokból jött idegenek látogatták meg.

 

csillagkozi_utazas3

 

A másik ilyen híres találkozás az Ezékiel próféta beszámolója, aki a Kr.e. 500-as évek táján a Kébár folyó mellett töltve az idejét arról számol be, hogy idegen űrhajó szállt alá az égből, és őt magával vitte. Hogy mennyire hiszünk ezeknek a beszámolóknak, azon maguk a tudósok is vitatkoznak, mindenesetre számos érv szól ellene és mellette, mint az ilyenkor lenni szokott. Az újkorban azután, amikor a csillagászat rohamosan fejlődött, már mindennapos álomnak számított egy-egy olyan témájú könyv vagy film, amely a csillagközi utazás témáját taglalja. Azt azonban egészen 1995-ig csak sejtették a tudósok, hogy más csillagok körül is keringenek bolygók.

 

x-default

 

Ennek bizonyítása csak ekkor történt meg, hiszen felfedezték az első exobolygót, az 51 Pegasi b-t, mely a Pegazus csillagképben található, egy a mi Napunkhoz hasonló csillag körül. Maga a bolygó a Jupiterre hasonlít, de olyan közel kering anyacsillagához, hogy forró. Ezért is nevezik az ilyen bolygókat forró Jupitereknek. Számos ilyet találtak. Ma már közel 2000 exobolygót fedeztek fel, és akad közöttük olyan, amely alkalmas lehet akár arra is, hogy az emberiség egy napon talán megtelepedjen rajta. Így hát a csillagközi utazás ötlete átköltözött a sci-fiből a realitás világába. Ám mielőtt még rohannánk megváltani a jegyünket az első űrhajóra, nem árt tisztázni a dolgokat.

Először is csillagközi utazásról akkor beszélünk, ha elhagyjuk a Naprendszert, és a cél egy másik csillag bolygója, azaz egy exobolygó. És a probléma pontosan itt kezdődik. A Tejút ezen vidékén, ahol a Nap is található, a csillagok nagyon messze vannak egymástól. Csillagászati távolságra, ahogy azt a népnyelv mondja is. Mit értünk ezen? A hozzánk legközelebbi csillag a Proxima Centauri, egy vörös törpe, mely alig tized akkora tömegű, mint a mi Napunk. Ez a csillag 4,2 fényévnyire van.

 

csillagkozi_utazas5

 

Egy hármas rendszer egyik tagja, a másik kettő az Alfa Centauri A és B. Ezek 4,3 fényévnyire vannak. Ez a távolság nem jelent mást, minthogy a fény, mely vákuumban 300 ezer km-t tesz meg másodpercenként, 4,2 illetve 4,3 évig utazik hozzánk azokról a csillagokról. Hogy ez kilométerben mennyi? Íme: 42000000000000 km azaz kimondva 42 billió km. Összehasonlításképpen a Szaturnusz csak 1400000000 km-re van, azaz a Proxima Centauri 30 ezerszer messzebb. Es ez a legközelebbi csillag, a többi 10-20 fényévnyire van, a távolabbiak pedig akár 100-1000 fényévnyire, míg a legtávolabbiak a galaxisukban több tízezer fényévnyire.

Egy mai gyorsnak mondható űrszonda a Szaturnuszig vezető utat már 7 év alatt megteszi. Ezzel a sebességgel több mint 210 ezer év alatt jutna el a legközelebbi csillagig. Belátható tehát, hogy jelenlegi meghajtási módszereink segítségével nem tudjuk elérni egyetlen szomszédos csillagtársunkat sem a Tejútban. Ám ne csüggedjünk!

 

csillagkozi_utazas2

 

Léteznek ugyanis, igaz csak elméletben, gyorsabb meghajtási módok. Elsőként az 1960-as években javasolták az atommeghajtás lehetőségét az Orion-projektben. Ám az atomcsend egyezmény miatt abbamaradt a megvalósítás. Később az 1980-as években az Angol Bolygóközi Társaság egy olyan űrhajót javasolt, melyet magfúzió hajtott volna.

Ez volt a Daedalus-tervezet. Ez az űrhajó 50 év alatt érte volna el a 6 fényévre lévő Barnad csillagot. A magfúzió lényegesen hatékonyabb, mint a maghasadás, és akkor a legnagyobb a hatásfok, ha a végterméke Helim-4. Ám valljuk meg őszintén, hogy még az 50 éves út is túl sok. Ha a legénység 20 évesen indulna útnak, már 70 évesek is elmúlnának, mire megérkeznének. Ezért azután számos korai sci-fi filmben és könyvben úgy vélekedtek, hogy a legénységet hibernálni kell, azaz testüket mélyfagyasztani, és csak akkor olvasztaná ki a hajó automatikája, amikor megérkeznek, így az úton semmit sem öregednének.

csillagkozi_utazas4

 

A tudósok hamarosan előálltak még hatékonyabb utazási módszerrel. Ez volt a fotonrakéta, melyet anyag és antianyag szétsugárzása hajt. Néhány kilogramm antianyaggal már elérhető volna a legközelebbi csillagok valamelyike. Az űrhajó sebessége ekkor megközelíti a fényét. Azaz az utazás lényegesen rövidül a közeli csillagok esetében, sőt elérhetőek akár néhány évtized alatt még a nagyon távoli csillagok is. Hogy hogyan?

Mivel az űrhajó sebessége nagymértékben megközelíti a fényét, így számolni kell Einstein relativitás elméletével. Az ikerparadoxon hatása lép fel. Azaz a nagy sebességgel mozgó űrhajó órái lassabban járnak, mint a nyugvó órák. És minél inkább megközelíti az űrhajó a fénysebességet annál szembetűnőbb ez a hatás. Ezért az űrhajósok mit sem öregednének az út alatt. Csakhogy a Földön ez idő alatt évszázadok vagy évezredek telnének el. Belátható, hogy ez a megoldás sem túl előnyös, ha kereskedelmet és csillagközi köztársaságot akarunk fenntartani, mint számos filmben.

A tudomány készen állt a válasszal a problémára. Meg kell haladni a fénysebességet. Ám Einstein relativitás elmélete kimondja, hogy a fény sebessége határsebesség, azt semmilyen nyugalmi tömeggel rendelkező test el nem érheti (márpedig az űrhajó ilyen), pláne meg nem haladhatja. Ezért úgy okoskodtak, hogy létezniük kell az úgynevezett tachionoknak, olyan részecskéknek, melyek gyorsabbak a fénynél.

 

csillagkozi_utazas6

 

Csakhogy bizonyításuk nem történt meg. A tudósok nem adták fel, és kidolgozták a féregjáratok fizikáját. Olyan átjárókét a tér két távoli pontja között, mely lerövidíti azt. Így hamarabb oda lehet érni. Számos film és könyv operál ezzel. Például a Star Trek filmek, vagy a Csillagkapu sorozat.

És van még ennél zseniálisabb ötlet is a tarsolyban, a térhajtómű. Ez egy olyan meghajtási mód, ahol a teret úgy görbíti meg a hajtómű, hogy az űrhajó egy térhullámban lévő buborékban van. A tér mozog, az űrhajó áll. A tér pedig mozoghat gyorsabban, mint a fény.

Megállapíthatjuk tehát, hogy talán ükunokáink a 23. században már megvehetik a jegyüket az első csillagközi utazási irodában valamely lakályos exobolygó felé.

 

Garzó László dr.

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

 

Hozzászólások