Év eleji beszélgetés Szécsi Árpáddal, a Keresztény Demokrata Fórum (KDF) egyesület elnökével, akit a civil szervezet megalakulásáról, az ünneplésről,  a tavalyi és az idei programokról, eredményekről, további tervekről és a megújulás fontosságáról is kérdeztünk.

kdf1

Szécsi Árpád, a KDF elnöke

 

2003. január 6-án, Vízkereszt napján alakult meg ökumenikus szellemi mozgalomként a Keresztény Demokrata Fórum, amely máig közéleti egyesületként működik. Milyen érzésekkel ünneplitek a tizenharmadik évfordulót?

– Keresztény értékrendet valló civil szervezetként nem vagyunk babonásak, nincs bennünk rossz érzés a tizenhármas szám miatt! Az viszont igaz, hogy mivel a január 6-a nagyon közel van még a karácsonyi ünnepkörhöz, a családi együttlétekhez és az év végi pihenéshez, ezért a KDF életében a naptári évek első jelentősebb élményei, eseményei inkább az ökumené hetéhez kötődnek, a hónap második felében. Ennek keretében volt már, hogy tematikus fórumot rendeztünk, másik évben kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, idén pedig ehhez kapcsolódva, időzítve indul ökumenikus közéleti rádiómagazinunk, „A megújulás reménye” címmel, amelyet január 28-tól négyhetente, csütörtök este 21 órától sugároz majd a Mária Rádió.

– Maga a január 6-i ünnep, úgyis, mint az egyesület alapítási napja kevésbé jelentős?

– Számomra igen kedves a Vízkereszt és üzenete, hiszen sok évszázados hagyományt követve ünnepeljük ilyenkor – a különböző felekezeti szokásoknak megfelelően – Jézus Krisztus megjelenését, istenségének megnyilvánulását földi életének három mozzanatában. Kisgyermekként, amikor a napkeleti bölcsek hódolnak előtte, akik titokzatos módon, a csillag jeléből és jóslatokból ismerték fel személyének jelentőségét. Azután nyilvános működésének kezdetén, a Jordánban való megkeresztelkedésénél, ahol maga a gesztus is megindító, az égből hallatszó szózat pedig megerősítő és hitelesítő. Végül pedig az első csoda a kánai menyegzőn, a víz borrá változtatása egy örömteli családi eseményen, mulatságon: egy emberszerető Isten szenteli meg ezzel a szerelmet, az életörömet, a vidámságot. Mindhárom mozzanatban közös ugyanis a megjelenés, és a Keresztény Demokrata Fórum pedig valami olyasféle küldetést fogalmazott meg a kezdetektől, és azóta is ezt próbáljuk megélni, megvalósítani az „ökumené, közélet, lelkiség” mottó jegyében, hogy a megismert evangéliumi örömhírt jelenítsük meg a közéletben, a krisztusi üzenetet hirdessük a szélesebb nyilvánosságot elérő közéleti fórumokon. Mindezt szintézisben a „szakmai” küldetéssel (aktualizálni a keresztény társadalmi, szociáletikai tanítást, alkalmazva a mai magyar valóságra), valamint a hívő fiatalok megszólítására és megszólaltatására tett vállalásunkkal. Ilyen módon a Vízkereszt napján történt egykori megalakulás nagyon is jelzésértékű, és arra emlékeztet, hogy a KDF közéleti szolgálatvállalása egyben misszió is.

– Ezek az alapításkor megfogalmazott célok, törekvések tehát máig érvényesek?

– Igen, a különböző tevékenységi formákban – konferenciák, kerekasztal-beszélgetések, szakmai műhelyek, lelkigyakorlatos hétvége, nyári családos tábor, kétéves közéleti kollégiumok – ezeket az alapvetéseket igyekeztünk gyakorlatiasan megvalósítani. Egyébként éppen egy éve hirdetett meg elnökségünk egy „virtuális emlékévet”. Ennek során, 2015-ben honlapunkon, a kdf.hun időről időre felidéztünk az aktuális hírek mellett egy-egy régebbi, alapítás-korabeli eseményt. 2003-ban indult első két közéleti képzésünk, a Mindszenty Józsefről és a Bethlen Gáborról elnevezett „tükörkollégiumok” (előbbi a katolikus, utóbbi a protestáns fiatalok számára), ősszel országjáró tanácskozássorozatot szerveztünk „Kereszténység és Európa” címmel, november 22-én pedig sor került I. Országos Közgyűlésünkre. Itt tűztük ki első ízben a „Közelebb az Istenhez, közelebb az Emberhez!” mottónkat. Emlékezetes volt még Für Lajos szenvedélyes felszólalása, aki hosszabb közéleti hallgatást megtörve kért szót gyűlésünkön, külföldi vendégünk pedig Marlene Lenz asszony volt, Konrad Adenauer egykori munkatársa, aki a nagy kereszténydemokrata államférfiről is mesélt. Ezekből az élményekből erőt merítünk a továbbiakhoz, és az emlékidézést is folytatni szeretnénk honlapunkon a későbbi események felidézésével. A 2016-ra irányuló terveink azonban természetesen már nem a tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtti történésekből indulnak ki: ezek inspirációját inkább a 2015. év talán legjelentősebb projektje, a szeptember végi kétnapos konferencia és a hozzá kapcsolódó folyamatok, kezdeményezések adják.

– „A megújulás reménye” című konferencia bizonyára nem véletlenül lett névadója a januárban induló rádiómagazinnak, és a Facebook-oldal is ugyancsak ezzel a mottóval indult a tanácskozás megszervezését önkéntesként segítő fiatalok közreműködésével – de mielőtt erről az őszi rendezvényről bővebben szót ejtenénk, emlékezzünk meg a 2015-ös év többi eseményéről is!

– Egyesületünk – az elnökség rendszeres összejövetelei, valamint a közéleti kollégiumaink egykori tagjaiból formálódó baráti körök találkozóin túl – három-négy havonta tud nagyobb rendezvényeket előkészíteni, megszervezni. 2015 februárjában, a Házasság Hete programsorozat keretében Kecskeméten került sor egy ökumenikus pódiumbeszélgetésre (természetesen, hagyományaink szerint, rövid zenés áhítattal bevezetve), amely a „Hit, család, küldetés” témát dolgozta fel, a házasság és hivatás, közszolgálat összeegyeztetésére mutattunk be mintákat. A tanúságtevő házaspárok mind felekezetileg, mind hivatásukat tekintve sokszínűek voltak: a református egyetem rektora, a kaposvári baptista gyülekezet üzletember vezetője, a híres katolikus zenészcsalád, az Olgyay-házaspár, valamint egyesületünk egyik alapítója, Szabó Gellért szentkirályi polgármester és feleségeik meséltek életükről, szolgálatukról – stílszerűen a Szentcsalád Plébánián.

kdf2

Szabó Gellért és felesége a tavaly februári Házasságkonferencián Kecskeméten

 

– A KDF többi alapítója is részt vesz még az egyesület életében?

– Igen. Vannak, akik konferenciáinkon vállalnak előadást vagy tanúságtételt, többen tanácsokkal vagy más módon segítik, támogatják a fiatalabb KDF-es nemzedék munkáját, szervezetileg azonban az alapító elnökség 2010-ben teljesen a fiatalabbakra bízta az egyesület vezetését. A személyi folytonosság annyiban fennáll, hogy mind Birkás Antal alelnök, mind jómagam alapító tagok vagyunk, 2003-ban a tizenhét alapító körében a hívő fiatalokat képviseltük. Akkor is és azóta is sokat jelentett és jelent számunkra, hogy hitelesnek megismert hívő politikusok, közéleti személyiségek nyomdokain járhatunk, tanulhatunk tőlük. 2015 nyarán például Lezsák Sándor volt a KDF által is támogatott „JÓ Tábor” vendége – ez a Bíró László püspök úr által vezetett családos lelkigyakorlat egyfajta sajátos szemléletű és lelkiségű közösségi vezetőképzés alapjait kívánta lefektetni, jó gyakorlatokat keresve a házasság és a közéleti hivatás közötti harmóniára.
A hagyományteremtő együttlét ez évi fő fókusza végül a házastársi kommunikáció, a különbségek felismerése és elfogadása lett, ám többek szerint Lezsák Sándor értékes kitekintést adott a közéletre is, mivel „a saját élettörténetén keresztül mutatott példát a társadalmi felelősség vállalására.”

– A nyári családos lelkigyakorlatot szeptemberben ökumenikus nemzetközi konferencia követte. Úgy fogalmaztál, hogy a 2015-ös rendezvények közül ezt értékeled a legnagyobb jelentőségűnek.

– Mindenképpen ez kívánta meg a legtöbb erőfeszítést, szervezőmunkát, egyben adott lehetőséget a kapcsolatépítésre úgy a saját közösségünkön belül (pl. az önkénteseinkkel), mint a korábbi és a most megismert partnerszervezeteinkkel. Magáról a kétnapos konferenciáról azért nem szólnék részletekbe menően, mert egy külön honlapot szerkesztettünk, amely a rendezvény előtt a szervezést és a jelentkezést szolgálta, azóta pedig itt tettük közzé a szombati Plenáris Tanácskozás pódiumbeszélgetésének teljes videofelvételét – amelynek elkészítését ezúton is köszönjük a Bonum Televíziónak –, így az elhangzott gondolatok azokat is gazdagíthatják, akik nem tudtak személyesen eljönni. A honlap címe – a konferencia mottóját követve – www.megujulasremenye.hu

kdf3

A szeptemberi “A megújulás reménye” konferencia nyitó sajtótájékoztatója a Centrál Kávéházban

 

A honlapon található információkon túl mit emelnél még ki, mi lehetett a konferencia üzenete?

– Önmagában fontosnak érzem, hogy a Sapientia Főiskolán pénteken Ifjúsági Napra került sor. Ezekre a délutáni és esti programokra kifejezetten a hívő fiatal szakértőket, érdeklődőket hívtuk meg, nagyjából 40 éves életkor alatt. Hat szekcióban dolgoztuk fel azokat a stratégiai témákat, amelyek a magyar keresztény értelmiség még erősebb társadalmi jelenlétének feltételei, illetve „munkaterületei” lehetnek. Ilyen a média; az ifjúság; a család és hivatás harmóniája; a hit és közélet viszonya; a társadalomkutatások hasznosítása; a „kereszténység és Európa” kérdéskör, illetve általában a külügyek. Ez utóbbi szekciónak az angol volt a munkanyelve, azért is, mert a tanácskozást támogató és azt – külföldi delegációjával –nemzetközivé szélesítő Európai Keresztény Politikai Alapítvány (CPFE) küldöttei ebben a műhelyben vettek részt a legintenzívebben.
A szekciómunkáról a másnapi, minden korosztály felé nyitott Plenáris Tanácskozás egyik blokkjában ún. rapportőrök számoltak be, így azok is képet kaphattak valamennyi műhelyről, akik pénteken a saját szekciójukban dolgoztak, és azok is, akik csak a szombati napon tudtak részt venni a Ráday utcai református székházban, ahol a programot ezúttal is zenés áhítattal kezdtük. Nagy érték volt szerintem, hogy sok új ismeretség, kapcsolat született a találkozó alkalmával, még a hasonló területen dolgozó szakértők, civil szervezők között is; sok ilyen jellegű gyümölcsről szerintem csak utóbb fogunk tudomást szerezni. Néhány témában viszont mi magunk kezdeményezünk folytatást, indítunk projekteket a konferencia során megismert fiatal szakemberekkel.

kdf4

A konferencia családszekciója munka közben

 

– A 2016-os tervek egy része is ezekhez a témákhoz kapcsolódik? Kezdetét is vette már némelyik?

– Valamennyi témában sor került már ötletgyűjtő, a szervezőmunkát megalapozó megbeszélésekre, két projektnek megvan az időpontja, illetve kezdődátuma. Két-három további elképzelést szintén szeretnénk 2016-ban megvalósítani vagy megkezdeni. Az első a Mária Rádióban adásba kerülő, de az interneten utólag is meghallgatható – a fentebb említett honlapról és a kapcsolódó Facebook-oldalunkról is elérhető – ökumenikus közéleti magazinműsor lesz, ismét csak „A megújulás reménye” címmel. Az adásban hírt adunk majd a többi kezdeményezésünkről is.

– A rádiómagazin első adása, amint említetted, január 28-án, csütörtökön 21 órakor hangzik el.

– Így van, ezt követően pedig négyhetente következnek a további műsorok, február 25-én és így tovább. A másik programunk, amely a tavalyi hasonló kezdeményezés folytatása, a nyári családos lelkigyakorlat, a „JÓ Tábor”, július végén. Azután az egyesületünk már két ízben támogatott egy hívő fiatalok közéleti attitűdjét vizsgáló véleménykutatást, amelynek elemzése a konferencia társadalomtudományos szekciójának is témája volt. Ezen a műhelyen is ötleteltünk már a felméréssorozat folytatásáról, lehetőség szerint ebben a témában is szeretnénk továbblépni.
A fiatalok számára is tervezgetünk egy izgalmas rendezvénysorozatot, ám erről még nem árulnék el részleteket – talán csak annyit, hogy köze lesz a zenéhez…

– Lassan végig is értünk a szekciótémákon.

– Valóban egyfajta sorvezető ez most számunkra a tervezgetésben! A „hit és közélet” tulajdonképpen minden kezdeményezésünkben jelen van, még ha épp más is az adott rendezvény, projekt fókusza, ahogyan a „kereszténység és Európa” kérdéskör is az egyesület első időszakától kezdve jelen van: hiszen az alakulásunk idején készült Magyarország az uniós csatlakozásra, így 2003-ban több rendezvényünk címe, témája is volt a kontinens és a keresztény örökség viszonya. Csakugyan, az emlékidézésből ki ne maradjon: 2003 őszén, az európai alkotmány kidolgozására irányuló nemzetközi törekvések idején a magyar parlamentben a KDF inspirációjára nyújtott be négy képviselő egy arra vonatkozó határozati javaslatot, miszerint a törvényhozás bízza meg a kormányt, hogy a tárgyalások során szorgalmazza a keresztény értékek, gyökerek nevesítését az európai uniós alkotmányban. Az akkori országgyűlési többség ugyan napirendre sem vette a javaslatot, mégis fontos szimbolikus gesztusnak érzem, hogy a magyar parlamentben voltak képviselők, akik jelzésértékűen is hangot adtak értékválasztásuknak, meggyőződésüknek, hitüknek. Erről is szól a Keresztény Demokrata Fórum: jelnek lenni. Akkor is, amikor látványosabb tevékenységre nyílik tér – mint az említett, 2003. őszi időszakban – és akkor is, amikor a bontakozó eredmények sora, az épülő kapcsolatok hálója éppen szűkebb körben látható.

mur_logo2

– A 2016-os évben melyik típusú időszakra számítasz, és milyen mottót választanál a KDF számára?

– Az első kérdésre nem tudom a választ, de talán ettől is izgalmas a civil szervezetek élete és világa. Az alapértékek és a célok világosak, a konkrét feladatokat, tevékenységeket viszont a lehetőségek mutatják meg, az utat az idők jeleiből lehet és kell kiolvasni, mint a napkeleti bölcseknek, hogy visszakanyarodjunk a Vízkereszthez. Új mottót nem választanék, érvényesnek tartom az alapításkor megfogalmazott „Közelebb az Istenhez, közelebb az Emberhez!” gondolatot ugyanúgy, mint az őszi konferencia címét, amely egyben törekvést, célkitűzést is kifejez: „A megújulás reménye a keresztény társadalmi jelenlétben”. Ennek egyik feltétele – amint arra Baritz Sarolta Laura nővér is felhívta a figyelmet szeptemberben – a személyes, lelki megújulás, amelyre a közösségi, társadalmi megújulás épülhet. Galgóczy Gábor főorvos úr, őszi társszervezőnk, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökhelyettese fogalmazott úgy, hogy a megújulás reménye mellett a megújítás kötelezettségét is tartsuk szem előtt. Mindez azt üzeni számomra, hogy a megújulás reménye és öröme – mert a megújulás jelei örömmel is eltöltenek – egyszersmind feladatra is hív: törekedni a személyes és a közösségi megújulásra és erre bátorítani a környezetemben.

Fotók: KDF

Hozzászólások