1849. augusztus 13-án az Arad melletti Világosnál a magyar sereg letette a fegyvert az oroszok előtt. Feltétel nélkül.

Az esemény azóta is nagyon sok vitát vált ki. Kezdődött azzal, hogy Kossuth az utolsó harcképes magyar sereg vezérét, Görgeyt árulással vádolta, és felelőssé tette a szabadságharc bukásáért. Történelmünkben Görgey nagyon sokáig a magyar nemzet árulójaként szerepelt. Ezen a vitán már túljutottunk, és tudjuk, hogy katonai szempontból semmiféle esélyünk sem volt a győzelemre. Óriási túlerővel álltunk szemben. Ennek ellenére felmerül néhány kérdés.

Volt egy szabadságharcunk korábban, ami 1711-ben a szatmári békével ért véget, hasonlóan reménytelen katonai helyzetben.

Ennek ellenére a majtényi kuruc fegyverletétel nem feltétel nélkül történt. A szatmári béke mentességet biztosított a kuruc felkelők számára. A békét semmiféle megtorlás nem követte, gyakorlatilag elfogadta azokat a követeléseket, amikért a Rákóczi szabadságharc elkezdődött.

Lehettek volna feltételeink Világos előtt? Utólag természetesen mindenki okos, de tény az, hogy Klapka tábornok majdnem két hónappal Világos után adta fel Komárom várát, és a védősereg valamennyi katonája menlevelet kapott.

Világos előtt Görgeynek nem voltak feltételei. Az oroszok előtt tette le a fegyvert abban reménykedve, hogy a cár majd közbelép a magyar tisztek érdekében. Semmiféle feltételt nem támasztott. Jóhiszeműségét nem lehet kétségbe vonni, de kétségtelenül naiv volt. Az oroszok nagylelkűségére számítani illúzió volt, és társadalmilag megalapozatlan. Az osztrákokat pedig felbőszítette az oroszok előtti fegyverletétel, és ez példa nélküli bosszúhadjárathoz vezetett.

A kiegyezésig majdnem húsz év telt el Világos után, ami meghozta a békét a magyarok és az osztrákok között. Még mindig nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy szükség volt-e erre a hosszú időre. Talán már jóval korábban (pl. Világosnál) lehetett volna feltételeket szabnunk. Így viszont – Világos után – Haynau és Bach rémuralma következett.  

 

Weninger Endre

Hozzászólások