A Montázsmagazin pártolja a magyar nyelv művelésének nemes gondolatát, ezért a november 13. és december 13. közötti időszakot a Magyar Nyelv Hónapjává nyilvánítja a magazinon belül. Tehát ez után sok olyan cikkel találkozhatnak itt egy hónapig, amelyek a magyar nyelvről, a nyelvművelésről, a nyelvhasználatról szólnak az Olvasókhoz. Tartsanak velünk! Merüljenek el Édes Anyanyelvünk szépségeinek tengerében!

magyar nyelv

A szókészlet a nyelv alapvető építőeleme. Hány szavunk van a magyar nyelvben? Nem tudjuk pontosan, s e kérdésre egyetlen nyelv szótárai sem adhatnak választ. Utunkba áll a nyelv változékonysága: az idő alatt, míg egy szószámlálás, szótárszerkesztés, kiadás megtörténne, rengeteg szó avulna el, sok új keletkezne és érkezne.

Legnagyobb egynyelvű szótárunk, a Magyar értelmező kéziszótár 70 000 címszót tartalmaz, legnagyobb kétnyelvű szótáraink sem haladják meg a negyedmilliót. Ezek alapján számítva, becsülve a magyar nyelv szókészletét mintegy 800 000-1 065 000-re tehetjük. Ez persze nem jelenti, hogy ennyi szót a társadalom egyszerre használt vagy használni fog; de még a ma ismert és használt szavak mennyisége is több százezerre rúghat.

Ez az óriási szókészlet nem puszta rendetlen halmaz, több szempontból is kisebb-nagyobb csoportok rendszerének tekinthető.

Mindenekelőtt elkülöníthető a magyar nyelv alap- és kiegészítő szókincse: előbbi a nélkülözhetetlenül fontos, össznépi (azaz mindenki által ismert), hosszú ideje nyelvünkben élő, és nagy családdal rendelkező szavakat öleli föl: eszik, szép, kenyér, hall, szem, szemüveg, leány, stb.
magyar nyelv

A magyar nyelv betűi

Utóbbiba tartoznak a kevésbé lényeges, csak kisebb közösségek által használt, fiatalabb, társtalan szavak: súlyadó, ofszetgépmester, turbómeghajtás, karburátor, strukturalizmus és társai. Megoszlik a szókészlet eredete szerint is: az uráli-finnugor-ugor együttélés korából mindössze kb. 1200 szavunk maradt, de ezek mindegyikéből hatalmas család sarjadt: pl. egykori al- szavunkból megszámlálhatatlan képzett és összetett származék.

A magyar nyelv külön életében született új szavak és azok származékai szintén sok ezerre rúgnak. Idegen eredetű, de már meghonosodott, sokszor alakilag is magyarosodott szavaink a „ jövevényszók”,  tekintélyes hányadát adják szókincsünknek .

Van azután nagy számban olyan szavunk is, melyet idegen nyelvből kölcsönöztünk. Idegenségüket ma is érezzük; ezek körül folyt és folyik a legtöbb vita a nyelvművelésben. Elfogadhatók vagy éppen kívánatosak, ha nincs helyettük magyar szó, és általánosan elterjedtek, mint a film, akta, klinika, oxigén, gondola, autó, patika, telefon stb.

magyar nyelv

Jobb volna kerülni azonban azokat, melyeket magyar szóval is helyettesíthetünk; frizsider  helyett hűtőszekrény; computer, helyett számítógép; stewardess  helyett utaskísérő és hasonlók. E szavak kiejtése körében is sok nehézség adódhat: a nyelvbe való bekerülésük során sokan az átadó nyelv ejtését utánozzák, dacolva nyelvünk hasonító törekvéseivel. Bízvást nevezhetjük ezt nyelvi sznobizmusnak: áktív, prömier, intervjú stb. Ezt mindenképpen kerülnünk kell.

A társadalom szerkezetére, egyes rétegeinek műveltségére, életmódjára nézve jellemző a szókészlet szociológiai megoszlása. Képzettség, foglalkozás, a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely alapján különbözik az ismert és használt szavak mennyisége: legnagyobb szókincsű a társadalmilag is megbecsültebb értelmiség, legkisebb a szókészlete a legalacsonyabb képzettségű, egyszerű, mechanikus tevékenységet végző embereknek.

Szakmák, foglalkozások, hobbik sajátos szakszavai egy-egy csoport szakszókincsét alkotják: raszter, nyomólemez, színbontás, spénraktár a nyomdászokét, lejtvágni, grószsott, sekli, halzolás a vitorlázókét stb. E csoportnyelvi szavak használata a saját körükben, az adott tevékenységet ismerő emberek között indokolt, sőt szükséges lehet. Ha azonban mindez “laikusok”, a hozzá nem értők  közegében hangzik el, az a hozzáértők és a kívülállók elkülönülését eredményezi. Ez sokszor célja is a szakszókincset használónak. A csoportszókincs ilyetén zsargonszerű, elkülönülési szándéktól indíttatott használata kellemetlen hatású, jobb elkerülni.

Ha az egyes ember szókincsét nézzük, az nagyságrendileg sem közelíti a nyelv teljes szókészletét. Az egyén szókincsének rendszeresen használt, alkalmazott hányada az aktív szókincs, amit pedig megért, ismer, de nemigen használ, a passzív. E kettő aránya az egyes ember életében is igen változó.

Az iskolába lépő gyermek szókincse mintegy kétezer szóra tehető. Az átlagosan iskolázott serdülőé hat-hétezerre. Egy magasan képzett, sokoldalú érdeklődésű értelmiségi 50 ezer szót is ismerhet, nagy íróink ennél is többet. Ebből azonban kis rész az aktív: Arany János költeményeiben 23 ezer szót használt… A történelem változásával együtt a szókincs is változik. Vannak szavak, amelyeket még értünk, de már nem használunk aktívan, ezek az archaizmusok.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A magyar nyelv

A magyar nyelv napja – November 13.

 

Hozzászólások