Németország világszerte mindenek előtt kenyeréről és söréről ismert. Pedig 13 bortermelő vidék kínálja borait, 1500 kolbászfajtát sütnek, s itt a nürnbergi mézeskalács és a Fekete-erdei meggytorta is desszertnek.

Képkivágás8

A német pékségekben kereken 300 kenyérfélét kaphatunk – az illatos kovászos kenyértől a fekete rajnai Pumpernickelig –, amelyek mind a regionális kézműves hagyományok remekei. A 2013-as évben 1349 sörfőzdében készült a népszerű árpaital – és mindegyikükre még mindig érvényes az 1516-ból származó német tisztasági törvény (Reinheitsgebot).

Ám a kulináris élvezetek „made in Germany” hagyományos imázsát nem csak a sör határozza meg. A 13 bortermelő vidéken 102 071 hektár területen – a legnagyobbak Rheinhessenben és Pfalzban, a legkisebb Szászországban található – részben már a római kortól foglalkoznak szőlészettel. A borászok – gyakran még családi vállalkozásokban – a hagyományoknak megfelelően kézzel készítik az isteni nedűt, amelyet a borszakértők az egész világon nagyra értékelnek.

Konnopkes_Currywurst

A mai gasztronómiai élvezetek hagyományát mutatja a kereken 1500 kolbászfajta: a borjúhúsból készült müncheni „fehér” kolbásztól a modern változatokig, mint a multikulturális Döner Kebap vagy a berlini currys kolbász. Néhány hagyományos finomság, mint a „Dippelappes” – egy Saar-vidéki vastag krumplilángos – azokból az időkből való, amikor az emberek kevés hozzávalóból és időráfordítással készítettek finom ételeket. Ma például ezt az egyszerű ételt a csillagos szakácsok fejlesztik tovább.

Weimar_Traditioneller_Zwiebelmarkt

Más specialitások, mint a drezdai Christstollen vagy a nürnbergi mézeskalács az év ünnepi fénypontjához kötöttek.
Németország különböző szövetségi államai óriási kulináris változatossággal büszkélkedhetnek: az észak-német Labskaustól, amelyet krumpliból, szárított húsból és friss halból készítve eredetileg az éhes tengerészgyomroknak szántak, egészen a híres Fekete-erdei meggytortáig, a ropogós spreewaldi savanyú uborkától egészen a vesztfáliai Sauerbratenig, az ecetes páclében érlelt sültig.

A német regionális konyhával leginkább a vidéki régiókban ismerkedhetünk meg. Aki utazása során egy vendégfogadóban száll meg, rögtön felfedezheti az adott régió hagyományos étel- és italkultúráját. Egy különlegesség például a borászatokban létesített borkocsma – délnyugaton Straußenwirtschaft, a frank-régióban Häckerstube néven ismert. A vendégek itt házias ételek mellett kóstolhatják meg az új borokat és tölthetik fel saját pincéjüket. Az országszerte megrendezett számtalan fesztiválon általában szintén találkozhatunk a regionális specialitásokkal – a szakértelemmel készített literes söröktől a müncheni Oktoberfesten, a türingiai sült kolbászon át a weimari hagymapiacon vagy a forraltboron át a nürnbergi Christkindlmarkton egészen a matjesig (hering) a hamburgi DOM ünnepségen. A hagyományos regionális konyha sokszínűsége mellett nem elhanyagolható az ínyencéttermek száma sem, amely folyamatosan nő: 2014-ben a Guide Michelin  Németországban 11 három csillagos, 37 két csillagos és 226 egy csillagos éttermet tartott nyilván – ez 19 ínyenc-fellegvárral több, mint egy évvel korábban.

Spargelgericht

Nézzük csak tájegységenként

  • Baden-Württemberg legédesebb kísértése Fekete-erdei meggytorta néven világhírnévre tett szert.
  • Bajorország messze földön híres tisztasági törvényéről (Reinheitsgebot) és sörfőzési hagyományairól. A Felső-Frank régióban több mint 200 sörfőzde található.
  • A főváros kulináris sávszélessége mindent takar a curry-s kolbászos standtól a hagyományos konyhán át csülökkel, borsópürével és betétes Berliner Weiße sörrel (mit Schuss) egészen a luxuséttermekig.

Interpretation_von_Himbeeren_und_Schokoloade_RET

  • A hagyományos spreewaldi savanyú uborka az uborkák királynője, és minden napszakban kellemes-fűszeres ropogtatnivaló.
  • A Weser folyó mentén nagy hagyománya van a kávépörkölésnek – ezt szinte minden nap „ki is szagolhatjuk” a városnéző túrák során.
  • Minden vasárnap reggel több ezer korán kelő és éjszakai bagoly zarándokol el az Elba partjára egy halas szendvicsért vagy egy Rollmops névre hallgató ecetes heringtekercsért.
  • A hideg mártás hét fűszerből áll. A Frankfurt am Main körüli régióban előszeretettel fogyasztják főtt krumplival és kemény tojással.
  • Mecklenburg–Elő-Pomeránia éttermeinek étlapján nem is lehetne más a befutó, mint a friss hal egyenesen a halászbárkáról: lehet frissen füstölt, sült vagy eltett változatban.
  • Alsó-Szászország – Keleti fríz tea és a „Teetied”. A hagyományos „Teetied” a vendégek üdvözlésének  tipikus észak-német módja. Az Északi-tengernél a teát  porcelánkannában tálalják fel egy kis melegítős aljon.
  • Észak-Rajna–Vesztfália – Aacheni printen: Aachenben már 1820 óta sütik a fűszeres barna mézeskalácsot.

 

Helgoland, Helgolaender beim Eiergrog.

A drezdai Christstollen® első írásos említése 1474-ből származik. Az egykoron böjti süteményként készült gyümölcskenyér manapság igazi karácsonyi ínyencség.

Szász-Anhaltbeli Halloren-golyók – Az 1804-ben alapított Halloren csokoládégyár még ma is gyártja híres csokoládéval bevont tejszín- és kakaókrémes pralinéit.

Lübeck városa 1800 után annak köszönhette „marcipánváros” hírnevét, hogy egy tucat gyárban megkezdődött az először 1530-ban megemlített „martzapaen” előállítása. Az édesség pedig innen indult világhódító körútjára.

Bratwurst

A türingiai sült kolbász: disznóhús, majoranna, kömény és fokhagyma – ezeken a hozzávalókon kívül a türingiai hentesek már 600 éve tartják titokban a híres türingiai sült kolbász eredeti összetevőit.

Forrás: DZT – Német Idegenforgalmi Hivatal

Hozzászólások