Több híres aranylázról tudunk. Az egyik Ausztráliában robbant ki az 1850-es években, a másik Klondike-ban (Alaszka, Kanada) a 19. század végén, de hatásaiban egyik sem mérhető a kaliforniaihoz. Kalandorok, szerencsevadászok ezrei özönlöttek nyugatra, néhány év alatt San Francisco kis faluból népes várossá fejlődött.

Az aranyásók, a „forty-niner”-ek (negyvenkilencesek) eleinte primitív módszerekkel a folyómedrekből mosták ki az aranyat, amit később követett a modern technikák bevezetése. Nagyon kevés „forty-niner”-ből lett gazdag ember, és Kalifornia sem lett a világ vezető aranytermelő régiója. Később kiderült, hogy a világ más tájain sokkal gazdagabb aranylelőhelyek találhatók.

Az aranyláznak nagy szerepe volt a klasszikus vadnyugat kialakításában. Életre hívott egy olyan társadalmat, ahol egy ideig az erőszak, az ököljog érvényesült. A vadnyugatnak megvolt a maga romantikája, amit később a regények (Winnetou) vagy a hollywoodi western filmek mutatnak be hamis módon.

A népvándorlás nyugat felé akkor is folytatódott, amikor kiderült, hogy a lelőhely nem is olyan gazdag aranyban, és nem lehet gyorsan meggazdagodni belőle. Ennek a vándorlásnak tragikus következménye volt a nyugati indián törzsek (apacsok, dakoták, utahok) gyakorlatilag teljes elpusztítása Sheridan tábornok hírhedtté vált mondása alapján. (Csak a halott indián a jó indián.)

Az emberek fantáziáját mindig izgatta az arany. A kaliforniai aranyláz is csak azt bizonyítja, hogy ez nem lehet alapja az ember boldogságának, az esetek többségében szenvedéshez, tragédiához vezet.

Weninger Endre

Hozzászólások