Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napja egyúttal a magyar rendszerváltás kezdete is. De kevesen tudják, ki is volt az a személyiség, aki ennek a történelmi változásnak a jelképévé vált.

Nagy Imre kommunista volt, aki Moszkvában tanulta meg ezt az ideológiát.
1945-ben a megszálló csapatokkal érkezett Magyarországra, majd
kommunista miniszterként irányította a földosztást, ami a parasztság
megtévesztése volt, mert hamarosan elkezdődött a Tsz-ek szervezése. Nagy
Imre azonnal észrevette az új rendszer hazug jellegét, fellépett
ellene, ezért a Párt ellenségének nyilvánították.

1953-ban, Sztálin halála után miniszterelnök lett, és úgy gondolta, hogy a rendszer demokratizálható. Bezáratta a kényszermunka-táborokat, a politikai foglyok amnesztiát kaptak (pl. Kádár János is, akit Rákosi juttatott börtönbe)!! Ez sok volt Rákosinak és klikkjének, ezért Nagy Imrét kizárták a pártból. Ekkor vált az ellenzéki erők emblematikus figurájává.

1956. október 23-án őt követelte a tömeg, tőle várta a politikai változást. Az eseményeket eleinte nem értette meg, csak október végén jelentette be, hogy az országban forradalom és szabadságharc zajlott. Ekkor szállt síkra a szabad, semleges Magyarországért és felmondta a szovjet diktatúrát jelentő Varsói Szerződést.

Számomra emberi nagyságát az 1958-as perben bizonyította, amikor ezt mondta: „Kegyelmet nem kérek!” Ez a mondata egyértelművé tette, hogy végleg szakított kommunista múltjával, és a Kádár-féle hazaárulókkal semmiféle közösséget nem volt hajlandó vállalni. Így történhetett meg, hogy egy volt kommunista nemzetünk nagy alakjai közé lépett. Emléke örökké velünk marad!

Weninger Endre

2013. június 16.

Hozzászólások