A rövid idő alatt kialakuló világégést a győztes, antant hatalmak igyekeztek a vesztes, központi hatalmak (Németország és a Monarchia) nyakába varrni, miközben a tömegek a háború kitörését Szentpétervártól Berlinen át Párizsig és Londonig kitörő lelkesedéssel fogadták.

A szembenálló hatalmak egyaránt gyors győzelemben bíztak, mivel az utolsó nyugat-európai háború (francia-porosz háború 1870/71) óta a tüzérség látványos fejlődésen ment keresztül, és a stratégák úgy vélték, hogy ez a támadó erőknek kedvez majd. Nos tévedtek, a tűzerő a védő felet hozta minden korábbinál szerencsésebb helyzetbe. A tévedés következményeit közkatonák millió fizették meg a lövészárkokban. Egyedül a verduni vérszivattyúban csaknem egymillióan vesztették életüket 1916-ban. A győzelmet végül a tankok (az önjáró tüzérség) tömeges terjedése hozta meg.

A Monarchia legendás, 30,5-ös mozsárágyúja

Ferenc  József „mindent megfontoltam és mindent meggondoltam” mottóval küldte harcba hadseregét Szerbia ellen. Nos az eredmény azt mutatja, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia agg uralkodója el sem képzelhette a következményeket. A háború végére négy ősi dinasztia veszítette el a trónját (az osztrák Habsburg, a török Oszmán, a német Hohenzollern és az orosz Romanov). Három nagyhatalom, a Török Birodalom, a cári Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia teljesen összeomlott, utóbbi atomjaira hullt.

Az első világháború következtében megvalósult területi változások Európában

A győztes hatalmak által diktált béke előkészítette a terepet a második világégéshez. Egyrészt a vétkesnek tartott Németországot porig alázták, de alig gyengítették meg, így az első adandó alkalommal a visszavágásra készült. Másrészt az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása és a kelet-közép-európai kis államok létrehozása a régiót a német katonai és gazdasági terjeszkedés természetes céljává tette.

Schramek László

2013. július 28.

Hozzászólások