Svájc kicsit másképp – A természet csodái

Ezen a nyáron Svájc volt az úticélunk. Először több, mint 20 éve ismerkedtünk meg az országgal, amikor a pécsi utazási klubbal tettünk egy 12 napos buszos körutat. Ekkor szinte minden olyan látványosságot meglátogattunk, amiért a turisták felkeresik Svájcot.

Természeti csodák, régi városok, várak, függő- és fogaskerekű vasutak vártak bennünket Svájcban.

Csak néhány helyszínt sorolok fel a temérdek csodából, amik elkápráztattak bennünket. Ausztria felől érkezve Graubünden kantonban a sí világfutamok egyik helyszínével, Saint Moritzcal ismerkedtünk meg. Majd egy világhírű regény helyszínén, a Via Mala szurdokvölgyben, a Rajna forrásvidékén éreztük meg a folyó rettenetes, felszínformáló erejét.

A Schynige Platte, a Jungfrau régióban, a Gornergrat-gleccser leszakadó, összepréselődött hórengetege, majd Svájc jelképe, a Matternhorn látványa tárult elénk. Túráztunk Európa leghosszabb gleccsere mentén, az Aletsch-gleccseren, a Rhon folyó forrásánál az azonos nevű gleccserbe vájt jégbarlangban bujkáltunk.

Városlátogatásaink során Zürich, Bern, Luzern, Genf hangulatos utcáit róttuk egész nap. A körutazásunk legutolsó állomása a legfiatalabb kanton, Ticino volt, ahol az elegáns Locarno és Lugáno mellett ősi falvak romjai között sétáltunk.

Azóta, ott élő rokonainknak köszönhetően többször jártunk már Svájcban, nem csak nyáron, hanem télen is. Ezeken a látogatásokon mindig felfedeztünk valami újat, de szívesen visszatértünk régi, kedves helyeinkre is.

Ez a nyár kicsit eltért az előző látogatásainktól. Ebben az évben is, ahogy már többször tettük, közvetlen vonattal utaztunk Ausztrián keresztül Svájcba, de nem Zürichig mentünk, hanem a határ utáni első város állomásán várt bennünket rokonunk. Innen egy nagyon szép, háromnegyedórás, kanyargós úttal közelítettük meg új lakhelyüket az ország észak-keleti táján, a Toggenburg régióban.

Toggenburg tulajdonképpen Sankt Gallen kanton egyik választókerülete, de nem csak közigazgatási egységet, hanem egy jellegzetes, dimbes-dombos tájat is jelöl, tele elszórt családi parasztgazdaságokkal. Persze ne gondoljunk a mi tengerszint feletti 200-500 m-es dombocskáinkra, bizony a svájci „dombok” a magashegységekhez képest a maguk 1000 m körüli magasságukkal tűnnek dombságnak.

Svájcnak ez a régiója nem a nemzetközi turizmus célpontja. Sőt! A belföldieknek is csak szűk rétege látogat el Sankt Gallenbe és a két félkantonba, Appencellbe. Hogy miért? A Toggenburg régió és közvetlen környéke nem tartogat szenzációs attrakciókat, amelyek a fiatal, kalandra vágyó turistákat vonzaná.

Kellemes, könnyű túrák vártak ránk, ahol azt is megtapasztalhattuk, hogy a települések mennyire fontosnak tartják azt, hogy a lakosság a közvetlen környezetében is jól érezze magát. Senki se gondoljon nagy dolgokra: a falu határában a túraútvonal mentén több helyen kiépített grillezőket állítanak fel tűzifával, a szép kilátású helyeken padok várják a sétálókat, sőt, a helyi könyvtár kis vízálló ládákban olvasnivalókat telepít ki a padokra.

Több tematikus túraútvonallal is találkoztunk, ezek közül kettőt végig is jártunk. A Kneipp-út a nálunk is ismert Kneipp-terápia egyes elemeit veszi sorra: hideg vizes láb és karáztatás, különböző textúrák érzékelése a bőrön, séta a jó levegőn.

Egy másik tematikus túrán 17 híd, viadukt, vízvezetékhíd keresztezte utunkat. A legérdekesebbek voltak az 1700-as évekből származó fedett fahidak, de egy függőhídon is átkeltünk. Több viadukt alatt vezetett a túraútvonal, ahol táblák jelezték az építés idejét és a műszaki adatokat. Hihetetlen, hogy az égbenyúló völgyhidak legtöbbje több, mint 100 éves, és a rendszeres karbantartásnak köszönhetően ma is állják a felgyorsult vonat- és autóözönt.

Számunkra túrázásaink során a legnagyobb élményt a szurdokvölgyek, vízesések, folyómenti útvonalak jelentik. Most is sikerült több kisebb-nagyobb vízfolyásban gyönyörködni, és elgondolkodni a természet hatalmas erején.

A Toggenburg vidék fő folyója a Rajnába ömlő Thur, ami több nagyobb kanyart is megtesz a torkolatáig. Egyik nem túl hosszú, de látványos szurdokvölgye az Aulischlucht. Mivel a kirándulásunk előtti napon nagy esőzés volt, így a folyó mellett egy bővízű vízesésben is gyönyörködtünk.

Kétszer egynapos kirándulás erejéig elhagytuk a Toggenburg régiót. A cikkem elején említettem a Rajna félelmetesen mély szurdokát, a Via Malát. Most egy másik látványos, kicsit szélesebb szurdokba látogattunk el. Oda, ahol forgatták egyes jeleneteit a Via Mala regényből készült filmnek. Ez a Rofflaschlucht.

Érdekes történet fűződik ahhoz, hogy a szurdokvölgy látogatható lett. Egy vendéglős család még 1882-ben kivándorolt Amerikába. Egy alkalommal kirándulást tettek a Niagara-vízeséshez, ahol megtapasztalták, hogy a természeti szépségek is mennyi látogatót vonzanak. Sőt azt is látták, hogy jó bevételt jelent a turisták kiszolgálása.

Így, amikor az 1900-as évek elején visszatértek Svájcba, kiépítették az utat a Rofflaschluchtba úgy, hogy könnyű sétával megközelíthető legyen a Rajna látványos vízesése. A völgy bejáratához vendéglőt és szállodát építettek, s most a régi fából készült házacskán keresztül lehet elindulni a zúgó, morajló folyó feletti sétány felé.

Uri és Ticino kantonok határán is megtapasztaltuk a természet erejét. A következő cikkben fogok ismertetni egy nagyon érdekes programot a Szent Gotthard-hágón. Visszafelé jövet megálltunk egy félelmetes helyen, az Teufelsbrücke, magyarul Ördöghíd közelében, ahol a hágón eredő Reuss folyó zúgott mellettünk, alattunk. A drámai hatást még növelte a zuhogó eső, ami miatt nem tudtunk hosszabb körtúrát tenni a folyó mellett.

 

A cikkem következő részében svájci kirándulásunk történelmi, kulturális élményeiről fogok beszámolni.

 

Korompai Mónika

Fotók: a Szerző

Kapcsolódó cikkünk