Takács László író, költő Heves megyében él. Kedveli az irodalmat, a verseket – nem csak olvasni, de írni is szereti. Amióta nyugdíjas, több lehetősége adódik rá.
Takács László
Kedves Laci! Zalai születésű gyermekként milyen utat jártál be, hogy mostanra Heves megyei lakosként mutatkozol be? Milyen állomásai voltak az életednek, sorsod hogyan alakult az elmúlt évtizedek alatt?
Még fiatalon, alig húszévesen jöttem el Zalából a hetvenes években. Inkább kalandvágyból és kíváncsiságból. Akkor még minden más volt. Van, ami könnyebb, van, ami nehezebb, de mindenképp érdekes. Sok kellemes emlékem van ezekből az időkből. Aztán házasság, válás, majd sok költözés és jó pár munkahely. Végül itt kötöttem ki most már lenyugodva, nyugdíjasként. Ez külön leírást érdemelne. Talán egyszer megírom.
Mikor jegyezted el magad a versírással? Hol jelentek meg eddig műveid?
Már 16 évesen írtam verset, egyik ilyen művem benne is van a könyvemben. 1972-ben már jelent meg versem az akkori Szabad Föld újságban. Aztán hosszabb-rövidebb szünetek voltak. De az irodalom szeretete végig megmaradt. Közben sokat olvastam. Pár éve már rendszeresen írok. Főleg antológiákban jelennek meg az írásaim. Rendszeresen indulok pályázatokon. Több facebook portálon ott vagyok. A Délibáb magazin, Holnap magazin, Kláris és több alkalmi kiadvány, ahol még megjelentem.
Több irodalmi körnek is tagja vagy. Melyek ezek? Miért tartod ezt fontosnak?
Ezek a Krúdy Gyula Irodalmi Kör, az Irodalmi Rádió, Cserhát művész Társaság, Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete…
Fontosnak tartom, hogy a kortárs művészettel, művészekkel kapcsolatban legyünk, és megismerjük egymást.
Két önálló köteteddel is büszkélkedhetsz. Mesélnél róluk?
Az első kötet az ALKONYAT, mely magánkiadásban jelent meg Itt még csak kóstolgattam, ízlelgettem az érzést, hogy milyen kézbe fogni egy saját könyvet. Nem volt különösebb célom vele.
A legújabb kötetem – Takács László: MÉLYEMBEN AZ EMBER – már tudatosabban készült.
Terveztem, válogattam a nekem is tetsző alkotásokat. Reméltem, hogy aki olvassa, az is örömét találja benne. Az eddigi visszajelzések jók.
Saját bevallásod szerint szereted megméretni magad pályázatokon. Milyen eredménnyel zárultak ezek a pályázatok?
Pár eredmény a teljesség igénye nélkül.
1. hely – ” Az év trubadúrja” 2022 – Irodalmi Rádió pályázata
2. hely – ” Az év trubadúrja” 2021 – Irodalmi Rádió pályázata
LÍRAI DÍJ – 2021 – Cserhát Művész Kör
KÖLTŐI ARANYOKLEVÉL – 2021 – Cserhát Művész Kör
EZÜST OKLEVÉL – „Szárnypróbálgatók 2022” Magyar Irodalomtörténeti Társaság
Nyiba Művészete Díj – 2022 – Németh Nyiba Sándor ( A Magyar Kultúra Lovagja)
Milyen témákat verselsz meg? Mit szeretnél elmondani olvasóidnak? Van ars poeticád?
Minden téma érdekel, a mindennapok, az emberi kapcsolatok, a szerelem stb… A természet szépsége lenyűgöz és feltölt. Elsősorban azt szeretném elmondani a verseimben, hogy szeressünk élni még akkor is, ha néha nehéz. Az ember boldogságra született. A háborúk, a katasztrófák, az emberi gonoszság csak megerősít ebben a hitemben.
Ars Poetica ? Talán ez a részlet elmondja…
„Költőnek lenni az Istennek áldása,
bár ezért ha sokszor nem becsülnek is.
Ne vakítson el az élet hazug csillogása,
ragyogj gyémántként, s ne legyél hamis.”
(Takács László)
Szívesen veszel részt alkotótáborokban. Hol, kikkel alkottál már együtt? Milyen hatással vannak a közös táborozások a jövendőbeli alkotásaidra?
Kiemelném a Krúdy Gyula Irodalmi Kört és elnökét, Németh Nyiba Sándort, aki egyben a Magyar Kultúra Lovagja címet is viseli sok más titulus mellett. Sokat tanulok tőle is, az irodalmi kör tagjaitól is. Itt rendszeres, havi szintű alkotótáborok vannak, valamint heti találkozók színes, élménydús programokkal. A művészet szinte minden ága képviselteti magát.
A táborok alkalmából sok régi nagy előd életébe, munkásságába nyerünk betekintést. Ezek mind inspirálnak, feltöltenek. Valamint a kortárs művészek műveibe nyerhetünk betekintést, az én alkotásaimat is van szerencsém bemutatni. Tanulni minden korban bárkitől szabad, sőt kell. Mindenképp hatással vannak ezek a találkozások a jövőbeni munkámra. Pozitív hatással.
Elismerések, díjak is vannak a kincseid között. Melyiket érzed a legfontosabbnak? Melyik áll hozzád a legközelebb?
Minden elismerés és díj fontos. Nemcsak a „dobogós” helyek. Sokszor egy baráti elismerő vállveregetés is nagyon sokat jelent. Nem emelnék ki egyet sem a kapott elismerések közül. Nyilván, ahol több emberhez eljutnak a verseim, az jelent a legtöbbet. Az internetnek itt nagy ereje van. De az igazi a nyomtatott könyv. Úgy látom, hogy még mindig szeretnek olvasni az emberek, bárhogy is riogatnak, hogy a könyv „kimegy a divatból.” Ez nem történhet meg, és nem is fog.
Az ismertség, elismertség nagyon fontos. Egy mondatban röviden: „Szeretnék ott lüktetni a kortárs költészet vénáján”. És ezt a legnagyobb szerénységgel és alázattal mondom.
Kik a kedvenc költőid a magyar és a világirodalomban? Van-e példaképed? Kitől tanultál sokat?
József Attila, Petőfi Sándor, Krúdy Gyula, Nagy László és még hosszasan lehetne sorolni. Nem tudnék példaképet választani. Legyen az klasszikus vagy ma alkotó költő, bárki hatással van rám, ha meg tudja érinteni a lelkem a versével.
Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
Szeretnék benne lenni a kortárs irodalom vérkeringésében a magam szerény módján. Esetleg újabb verseskötet kiadása. Addig, amig érzem a szükségét, addig, amíg van érdeklődés. Közben persze folyamatosan tanulni akarok.
Takács László, Az év trubadúrja díj 2022
Milyen elérhetőséget adnál meg az érdeklődő olvasóknak?
Takács László:
Email cím: takila2012@gmail.com
Kedves Laci! Kívánjuk, hogy céljaidat elérd, olvasóid örömüket leljék verseid olvasásában. Sikeres, szép alkotásokban gazdag éveket kívánunk!
Nagyon szépen köszönöm a megjelenési lehetőséget is!
Takács László verseiből
Angyalok vagy ördögök
Millió szempár fürkésző tekintetében
talizmánt csillant az elveszett pillanat.
Benne élünk álmaink édes bűvöletében,
és számoljuk, hányszor megy le a Nap.
Megrezzenünk a világnak bűnös zajától,
megbabonáz a csillagok izzó halmaza.
Ámítjuk a mindenség örök égi csodáját,
míg betakar mindent a hűvös éjszaka.
Elrejtve a mindenség örök mosolyában,
a Tejúton suhanunk mindig elveszetten.
Meggyötörhet bármi a vakító csillogásban,
de vigyáz ránk mindig valahol az Isten.
Kedves emlékekkel képzetünk szárnyán
belekódoltuk létünk ezernyi apró ráncát.
Míg elmélkedünk a kozmosznak csodáján,
az megvillantja örökkön elmerengő báját.
Emelhet-e a teremtés minden más fölébe
a végtelen, hideg ismeretlen szétszabdalt ölén?
Angyalok vagyunk az Istenünk nagy örömére,
vagy ördöggé válunk e szépséges Földtekén?
Költőnek lenni
Költőnek lenni az Istennek áldása,
alkotni valami nagyot és szépet.
Ami fennmarad ebbe a zajos világba`,
és nem nyeli el az örökös enyészet.
Ott lenni valahol a mindenség oltárán,
szavakat karcolni a hitetlen mába.
Dobbanni a sorsnak lüktető vénáján,
büszkén eredni nagy ősök nyomába.
Alkotni csak igaz, nagy szívvel szabad,
a vers legyen mindig hittel oltalmazó.
Tápláljon lelkeket a leírt szép gondolat,
hithű alázattal hirdessen mindig a szó.
Költőnek lenni az Istennek áldása,
bár ezért ha sokszor nem becsülnek is.
Ne vakítson el az élet hazug csillogása,
ragyogj gyémántként, s ne legyél hamis.
Embernek maradni
Hűnek lenni önmagadhoz,
miközben forrong a világ,
nincs ennél nemesebb
s bölcsebb elgondolás.
Mert a tettektől leszel igaz,
míg a szó sokszor hamis,
hazug védelmet ad.
Beszélni könnyű, bárki tud,
de sokszor a szó hazug.
Az elme mindig csapong
a jó és a rossz között,
van, hogy angyalod ölel,
vagy ördögöd köpött.
Mert nappal hazudhatsz,
nem kétli senki igazad,
de éjszaka a lelkeddel,
bizony, kettesben maradsz.
Eldöntheted, mi az, mi kell,
hamis, önző látszatok,
melyben időben elveszel,
s kihuny fénylő csillagod,
vagy magad büszkén vállalod,
benne hirdeted alázatod.
Ember vagy, ez így igaz,
hát maradj is mindig az.
Weninger Erzsébet
A Montázsmagazin Íróklub rovatának legutóbbi interjúja
