A balkáni helyzet robbanásveszélyes volt, erősödött a szerb nacionalizmus. Szerbiában megalakult az Egyesülés vagy Halál nevű szervezet, amelynek célja valamennyi szerb egyesítése volt az államon belül. A mozgalom legnagyobb ellenfele a Monarchia volt, ahol jelentős szerb kisebbség élt. A szerb titkosszolgálat fiatalokat képzett ki merényletek elkövetésére.

A trónörökös egy hadgyakorlat megtekintésére érkezett, amit a szerbek ellenük irányuló provokációnak tartottak. Az időpont kiválasztása is rossz volt, hiszen június 28. a szerbek számára gyásznap. 1389-ben, ezen a napon döntő vereséget szenvedtek a törököktől a rigómezei (Koszovó) csatában, melynek eredményeként Szerbia hosszú évekre elvesztette függetlenségét.

A trónörököst a titkosszolgálat is figyelmeztette a helyzet veszélyeire. Volt információjuk arról, hogy szerb merénylők érkeztek Szarajevóba. A trónörökös ellen két merényletet követtek el. Először egy fiatal szerb, Cabrinovic bombát dobott az autókra, de csak a trónörökös segédtisztje sérült meg. Ám ez is végzetesnek bizonyult. Úgy gondolták, hogy a tervezett merénylet meghiúsult, és ezután már lazán kezelték a biztonsági előírásokat.

A trónörökös programja megváltozott: elhatározta, hogy meglátogatja a kórházban fekvő sebesült szárnysegédet. Az útvonal megváltozásáról azonban a gépkocsi vezetőjét elfelejtették értesíteni. A katonai kormányzó az utolsó pillanatban utasította az irányváltoztatásra, ami gyors fékezésre, gyakorlatilag megállásra kényszerítette a gépkocsioszlopot. A trónörökös könnyű célpont lett a néhány méterre várakozó Gavrilo Princip számára. A lövések halálosan megsebesítették Ferenc Ferdinándot és a feleségét. A merénylőt a helyszínen elfogták.

Azóta is folyik a vita arról, hogy a merénylet nélkül kitört volna-e az első világháború. Az ortodox történetírók szerint ez csak idő kérdése volt. Mások szerint viszont a történelemben nagy szerepet játszik a véletlen. Én velük értek egyet. Gavrilo Princip merénylete nélkül ez a háború nem tört volna ki. A fegyverkezési verseny olyan stádiumban volt, hogy a nagyhatalmak nem kockáztattak volna meg egy világégést egy-két éven belül.

Mi lett a sorsa a merénylőnek? Egy ismeretlen szerb diák világtörténelmi szereplővé vált. Még nem volt húsz éves, így a Monarchia törvényei szerint nem lehetett halálra ítélni. De nem érte meg a háború végét, 1918-ban meghalt a börtönben tuberkulózisban és csontritkulásban. A szerbek nemzeti hősként tartják számon. Hogy miért, azt talán ők sem tudják megmagyarázni.

A világháború után létrejött ugyan a szerb nacionalisták álma, a délszláv állam (Jugoszlávia), de ez nem bizonyult életképesnek. Mostanra már szétesett, és helyén sok új államalakulat jött létre (Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Montenegro, Macedónia és Koszovó).


Weninger Endre

2013. július 2.