12 nap Marokkóban 2. rész – Királyi városok

Épülő világvárosok és ősi berber falvak, sivatag és olajfaligetek, kiszáradt folyómedrek és óceán – 12 nap Marokkóban 2. rész: Királyi városok. Mielőtt folytatnám útibeszámolómat, néhány fontos kifejezést kell tisztáznom, amelyek gyakran előfordultak városlátogatásainkon.

A kasbah fallal körülvett, megerősített épületkomplexum. Funkcióját tekintve lehet zárt, katonai célú erődítmény egyetlen bejárattal. Fordíthatjuk kastélynak is, ahol az uralkodó lakik. De lehet nyitott település több kapuval, ahol a falon belül élénk vallási, kereskedelmi élet folyik. Voltunk olyan városban, ahol egymás mellett három kasbah is található más-más funkcióval.

Az egyik leghíresebb kasbah az UNESCO világörökség részét képező Ait Benhaddou. Agyagvárosnak is mondhatjuk, hiszen a fal és minden épület ezzel az anyaggal épült. Több filmet is forgattak a városban: Arábiai Lawrence, A názáreti Jézus, Krisztus utolsó megkísértése, A múmia, Gladiátor, Nagy Sándor és a Trónok harca sorozat.

A medina egy település szűk sikátorokkal, labirintusszerű utcácskákkal behálózott óvárosa, amit fallal is körülvesznek. Rabat medinájában is sétáltunk hangulatos, fehérre és kékre meszelt házacskák között. A medinákban akár több muzulmán iskola is működött, ezeket madraszáknak hívják. Középiskolai és egyetemi szintű képzéseket kaptak a diákok. A korán tanulmányozása mellett különböző tudományágakat is oktattak: jogi, orvosi, matamatikai, fizikai és egyéb tanulmányokat folytattak a bentlakásos diákok.

A mellah fallal körülvett zsidó negyedet jelent. A 16. században Spanyolországból menekülniük kellett a zsidóknak, és Marokkó befogadta őket. Mivel a két nép kereskedelemmel foglalkozott, így a zsidó negyed mindig a medina közelében épült.

Szuk (souq) a medinák legizgalmasabb része, szűk utcákból álló bazárok sokasága. Külön található a hagyományos piac a zöldségekkel, gyümölcsökkel, keleti édességekkel, fűszerekkel, húsáruval. Egy-egy negyedben dolgoznak a különféle kézművesek: szabók, rézművesek, szőnyegárusok, köszörűsük, bőrösök, stb…

Végül Marokkó „királyi városai”: Fez, Marrakesh, Meknes és a mai főváros, Rabat. Így nevezik azokat a városokat, amelyek a múltban a királyság székhelyei voltak, ezért mind a mai napig fontos történelmi, politikai, kulturális jelentőséggel bírnak. Talán érdemes arról is szólni, hogy mi a közös vonás a fent említett városok között. Nagyvárosokról van szó, ősi magjuk a medina, és később a lakosság bővülésével innen terjeszkedtek tovább a városrészek.

Ma széles, pálmafákkal szegélyezett többsávos utak vezetnek be a központba, modern irodaépületek, szállodák mutatják az utóbbi évek hatalmas fejlődését. Kicsit beljebb a múlt század francia fennhatóságának építészete köszön ránk. És ahogy a város központjában elérjük a medina bejáratát, hirtelen a régmúlt tárul elénk. Valóban, mintha időben több száz évet visszaugornánk. Az is közös ezekben a városokban, hogy medináik az UNESCO Világörökség részét képezik.

Bár a repülőnk Marrakeshben szállt le, akkor még nem volt alkalmunk városnézésre. Így a természeti látványosságok után először a legősibb királyi székhelyet, Fezt látogattuk meg. Bár az ősi királyi kastély a 13. században épült, de a gyönyörű, mozaikkal kirakott kapuit a 20. században átépítették. Sajnos csak kívülről lehet megcsodálni, mert a kert a palotaépületeivel és a mecsettel nem látogatható.

Innen átsétáltunk mellahba. Ma már nem laknak zsidók a negyedben, mert a legtöbben kivándoroltak Izraelbe. A zegzugos sikátorokban sokszor éppen csak elfértünk. A sokszor kidőlt, bedőlt épületek között feltűnt egy-egy érdekes, szép részlet, kapu, erkély, ablakdísz. Ezek jó része mór stílusban készült, hiszen még Andalúziából hozták magukkal a díszítések mintáit. A mellahból kilépve hatalmas városfal és kapu tárult elénk, és rögtön tudtuk, hogy ott van a kasbah. Lelket melengető látvány volt, amikor a fal és a kapu tetején megláttuk a gólyákat. Talán magyar madarak voltak? Ki tudja.

Egy rövid kitérő után, amikor is egy hegy tetejéről rátekintettünk az óvárosra, egy gyönyörű kék kapun átléptük a világ legnagyobb kiterjedésű medinájának határát, és elsőként megcsodáltuk a varázslatos 14. században épült Bou Inania Madraszát. Az egykori iskola márvány udvara, bonyolult fafaragásai és mozaikcsempéi lenyűgözik a látogatókat.

A medina egy másik kapuján belépve a különböző árusok világába csöppentünk. Elsősorban a bőrösök negyedébe tartottunk. Egymás mellett sorakoztak a bőrárukereskedők. Az volt az érdekes, hogy egy-egy üzleten keresztül lehetett felmenni a teraszokra, ahonnan jól láttuk a bőrcserzők medencéit. Az üzlettulajdonos elmesélte nekünk a munkafolyamatokat. Bizony nem győztük elővenni a papírzsebkendőket, hogy az orrunk elé tegyük. Az orrfacsaró bűz ellen mentaleveleket osztogattak.

Meknes a 17. században lett királyi székhely, amikor a szultán lenyűgöző mór-spanyol stílusban építtette át a várost. Ekkor készültek el a kasbah falai, melynek érdekessége, hogy a legbelső teret hármas fal veszi körül. A falak között látványos tágas terekben, szépen gondozott parkokban gyönyörködhetünk. Az egész királyi területen számos mecsetet, madraszát, palotát, katonai épületet, istállót, fürdőt találhatunk, és a legbelső területen van Moulay Ismail szultán maulózeuma. Ezzel a tágas, fallal körülvett kasbahhal ellentétben a medina túlzsúfolt, szűk, labirintusszerű utcákból áll.

Marrakesh az ország első fővárosa volt. A „vörös város” elnevezés arra utal, hogy falai és sok épülete vörös vagy okkersárga színű agyagból épült, amit az Almoravidák a 11. században emeltek védelemre, és az arabok „Al Hamra” (Vörös Város) néven is ismerik. De megkapta a „Dél gyöngye” címet is, ami arra utal, hogy Marrakesh az észak-afrikai régió egyik ékköve, különösen a déli, sivatag felé eső tájakon, ahol a város a kincses kereskedelem és a kultúra központja volt. A város megkerülhetetlen a turisták számára, köztük a magyarok sem hagyhatják ki, hiszen a közvetlen repülőjárat Marrakesh modern, és most éppen bővítés alatt álló légikikötőjének kifutóján landol.

Ahogy már az első részben írtam, itt azonnal észrevehető a történelmi és a modern marokkói kultúra találkozása. A folyamatosan épülő külső városrészek és a vörös falakkal körülvett kasbah, valamint medina szöges ellentétben állnak egymással.

A város szimbóluma, a Koutoubia Mecset Marrakesh szívében található, már messziről látszik jellegzetes, magasba nyúló minaretje. Valamikor a könyvárusok szukjához csatlakozott, elnevezése is erre utal.

Aki ellátogat a Bahia palotába, első látásra azt gondolja, hogy egy nagyon régi épültben sétál. Pedig az épületet a 19. században egy fekete rabszolgacsaládból származó, a tehetsége révén a marokkói királyi udvar magasrangú tisztségviselője építtette. A jelenlegi komplexum legrégebbi, egyben legszebb része róla kapta a nevét: Dar Si Moussa. Gyönyörűen díszített termeken, belső udvarokon, kerteken keresztül sétáltunk érintve fogadótermeket, hálószobákat és a hárem udvarát is.

Marrakesh kihagyhatatlan látnivalója a szuk a Djemaa el-Fna térrel. Ez a város szíve, ahol napközben piac, este pedig előadók, zenészek, kígyóbűvölők és utcai ételek várják a látogatókat. Bár rengeteg a turista, de az ember érzi, hogy ez egy élő, lüktető városnegyed, ahol a helyiek vásárolnak, ruhákat varratnak, késeket köszörültetnek, és egyéb szolgáltatásokat vesznek igénybe. Érdekesség, hogy a város kissé eltorzított neve lett az ország elnevezése: Marrakesh középkori latin elnevezése Morroch, és ebből lett Marokkó.

A negyedik királyi város Rabat. 1912, a francia protekturátus kezdete óta a mai főváros. Ekkor, francia nyomásra ide tette át székhelyét a szultán. Rabat modernizálódott, jelentős építkezések indultak meg, adminisztratív épületek, lakónegyedek, parkok épültek, és ez a város lett 1956-ig a központja a francia közigazgatásnak.

A városba vezető csodás többsávos út a király lakóhelye mellett vezet el. A fallal körülvett hatalmas park szépségéről csak a hatalmas fák árulkodnak. Kb. 100 méterenként őrök állnak vigyázva a biztonságra, utcaseprők tömkelege tartja tisztán a járdákat, ahogy láttuk, már nem is volt mit söprögetni a patyolattisztaságú területen.

A városközpontban, VI. Mohamed király rezidenciájának területére hatalmas kapun keresztül külön engedéllyel hajthatnak be a turistabuszok. A széles sugárút mellett helyezkedik el a király „munkahelye”, amit a különböző haderőnemek tisztjei védenek és a minisztériumok. Úgy éreztük, hogy ez egy külön város a városban mecsetekkel, iskolákkal, saját kórházzal.

A királyi dinasztiához kapcsolódó emlékhelyet, V. Mohamed mauzóleumát egy történelmi helyszín alapjaira építették. A 12. században épült volna fel a kor legmagasabb minaretje, de sem azt, sem a mecsetet nem fejezték be, így hatalmas tágas térre lépünk be a királyi gárda lovasai által őrzött kapun. Itt szabadon fényképezhettük a mauzóleum őreit és a lovasokat is.

A cikkem elején említettem már a hangulatos medinát. Érdekessége, hogy hatalmas fallal vették körül impozáns kapubejárattal, bár a falon belül girbegurba utcácskákon barangolhatunk.

 

A következő részben Marokkó római kori emlékei között barangolunk, és sétálunk az Atlanti-óceán partján.

 

Korompai Mónika

Képek: a Szerző; GeoTour

 

Kapcsolódó cikkünk: 12 nap Marokkóban 1. rész