12 nap Marokkóban 1. rész – Az utóbbi időben népszerű célpont lett Marokkó a különlegesebbet kereső turisták körében. Ehhez hozzájárul a Budapest – Marrakesh közötti közvetlen repülőjárat, így sokan hazánkból is magánszervezésben vagy utazási irodával felkeresik a „legnyugatibb kelet” országát. A közösségi oldalak tele vannak hirdetésekkel. Az utazási irodák főleg a királyi városokba szervezik az 5-8 napos utakat némi óceánparti pihenéssel. Fakultatív programként pedig a sivatag szélére is ellátogathatnak a kíváncsi turisták, hogy belekóstoljanak a tevegelésbe.

12 nap Marokkóban - Épülő világvárosok és ősi berber falvak, sivatag és olajfaligetek, kiszáradt folyómedrek és óceán

Homokdűnék a Szaharában

Eljött az idő, hogy mi is felfedezzük ezt a kétarcú országot. Szokásunkhoz híven olyan szervezést választottunk, amely izgalmasabb, sokkal nagyobb területet mutat be a fentebb említett programoknál.

Négy órás repülés után értünk földet Marrakeshben, amit a helyiek Marrakushnak neveznek. A szupermodern repülőtéren viszonylag rövid sorbanállás után hamar letudtuk az útlevélellenőrzést. A buszból kitekintve útban a hotel felé pálmákkal szegélyezett sugárutakat, modern szállodákat, óriási építkezéseket láttunk. Nem lehet letagadni, világváros épül az ősi berber település helyén. Nem csoda a lázas építkezés, a mindenütt jelen lévő daruk, félig kész szállodák és stadionok látványa, hiszen világeseményre készül az ország: 2030-ban Spanyolországgal és Portugáliával karöltve Marokkó rendezi meg a foci VB-t.

12 nap Marokkóban - Épülő világvárosok és ősi berber falvak, sivatag és olajfaligetek, kiszáradt folyómedrek és óceán

A Magas-Atlasz szerpentinein

Marokkói körutazásunk első felében dél-keletre, az algériai határ felé tartva az Atlasz három vonulatán haladtunk végig. Számomra, mint földrajzot tanítónak óriási élményt jelentett az Eurázsiai-hegységrendszer első tagjával megismerkedni. Bevallom, nem így képzeltem el, bár nyilván láttam képeket róla. Három tagján, hol a Magas-Atlasz szerpentinein, hol a Közép-Atlaszban és az Anti-Atlaszban buszoztunk.

Eleinte olajfaligetek szegélyezték a főutat, egy idő után azonban szinte teljesen elhagytuk a növényeket, és kopár, leginkább vörös, majd szürke hegyek között kanyarogtunk. A mélybe letekintve kiszáradt folyóvölgyeket láttunk, de látszott, hogy nincs ez mindig így. Mivel október második felében, a száraz évszakok végén utaztunk, már nem sokáig kell várni az esőre. Novembertől márciusig csapadékos időjárás uralkodik a vidéken, ekkor megtelnek a folyómedrek, és ilyenkor duzzasztják fel a víztározókat.

12 nap Marokkóban - Épülő világvárosok és ősi berber falvak, sivatag és olajfaligetek, kiszáradt folyómedrek és óceán

Ouzoud-vízesés

A szárazság ellenére vannak „vizes” területek is. Nagy sétát tettünk az Ouzoud-vízesés körül. Öreg olajfaligetben kanyargott a meredek gyalogút, a fák ágai között berber majmok ugráltak. Ez a vízesés a maga 110 méterével Afrika második legmagasabb zuhataga a Viktória-vízesés után.

Másik vizes élményünk a Todra-kanyonba vezetett. Azt is írhatnám, hogy a marokkói „Békás -szorosban” jártunk. A 100-200-méteres sziklafalakkal határolt kanyonban a kristálytiszta folyó mellett vezetett a szűk országút, és hasonlóan az erdélyi szoroshoz, ott gyalogoltunk, mellettünk pedig berber árusok kínálták a portékájukat.

12 nap Marokkóban - Épülő világvárosok és ősi berber falvak, sivatag és olajfaligetek, kiszáradt folyómedrek és óceán

A Dades-folyó zöldellő völgye

A csoportunk egy részének volt egy félelmetes vizes élménye is. A programban szerepelt egy túra, amely egy szűk kanyonban, különleges sziklaformátumok között vezetett az úgynevezett Majmok ujjához. Mi a nehéz terep miatt nem vállalkoztunk erre az útra. Mintha megéreztük volna a veszélyt. A távolban láttuk, hogy sötét felhők gyülekeznek, sőt a szállásunknál már esett is pár csepp eső. Mivel a csöpörgés hamar elállt, a csapat elindult. Felettük kék ég, kellemes túraidő, jól haladtak. Egyszer csak morajlásra lettek figyelmesek. A túravezető felismerte a távoli hangot, és azonnal riadót fújt, mindenki másszon fel az ösvény melletti sziklára.

Szerencsére éppen olyan helyen haladtak, ahol volt hová menekülni. Éppen csak sikerült feljebb jutni, és hirtelen megjelent nagy robajjal hömpölyögve a vörös színű sáros vízfolyás. Erre senki sem számított. A három vezető sem volt még ilyen helyzetben. Fent a hegy tetején egy hirtelen jött zivatar okozta a villámárvizet. Ezért nagyon veszélyes esős évszakban túrázni a vádikban (időszakos folyóvölgyekben), mert egy hirtelen jött eső akár életeket is kionthat.

12 nap Marokkóban - Épülő világvárosok és ősi berber falvak, sivatag és olajfaligetek, kiszáradt folyómedrek és óceán

Kilátás a panziónk teraszáról

Ezalatt mi sem tétlenkedtünk, mert egy remek és nem is könnyű túrát tettünk a szállásunk alatti völgyben egy vízeséshez. Közben pedig egy nyitott csatornarendszert követtünk, ami a friss forrásvizet szállította a településre.

És ezután következett a legnagyobb élményem, amit a legjobban vártam: a sivatag. Érdekes volt látni, hogyan változott meg a táj. A sziklás, hol kopár hegyek, hol a nedvesebb területeken olajfa és pálmaligetek között kanyargott az út. Lassan pedig leértünk a sík félsivatagi területre. Időnként már tevéket is láttunk legelészni az út szélén. Útközben megnéztünk egy olyan földalatti vízvezetékrendszert, amit a sivatagi emberek hoztak létre. Így biztosították a forró éghajlaton, hogy állandó friss vízhez jussanak.

Aztán egyszer csak felbukkantak a homokdűnék, a buszunk lekanyarodott az aszfaltos útról követve a terepjárók által kitaposott csapást. Kicsit szürreális látványt nyújtott a Szahara dűnéi között a szálloda. Mi azonban nem az épületben, hanem közvetlenül a nagy dűne melletti luxussátorban szálltunk meg. Igen! Hatalmas ágy, fotelek, asztalok, szekrények, saját fürdőszoba várt bennünket. És a tevék sokasága.

Tudom, hogy ez a tömegturizmus alapos környezetszennyezés, hiszen ahhoz, hogy a vizet, áramot odavezessék, bizony fel kell túrni a sivatagot. Étellel, egyéb szolgáltatásokkal kell ellátni az odalátogatókat. Mégis azt mondom, hogy fantasztikus élmény volt tevegelni, várni a napnyugtát, sötétben visszaérkezni, lefekvés előtt bámulni az eget, ahol karnyújtásnyira láttuk a Tejutat, hajnalban pedig mezítláb járni a hideg homokban és várni a napfelkeltét.

12 nap Marokkóban - Épülő világvárosok és ősi berber falvak, sivatag és olajfaligetek, kiszáradt folyómedrek és óceán

Indul a tevekaraván

Síelni Marokkóban? Elképzelni sem tudtam. Pedig a Közép-Atlaszban, útban Fez felé, atlasz cédruserdők között 1660 m magasan megbújik egy kellemes üdülőközpont, Ifrane. Az európai stílusú magaslati települést és környékét „Marokkó Svájcának” is nevezik. Télen a közeli sípályák nyújtanak sportolási lehetőséget, a többi évszakban pedig remek túraútvonalak vonzzák a természet szerelmeseit.

A következő részben Marokkó királyi városait és környéküket mutatom be.

 

Korompai Mónika

Fotók: a Szerző

 

A szerző utazással kapcsolatos cikkeiből