Ambrus József költővel utoljára 2023-ban készült interjú a Montázsmagazinban az akkor újonnan kiadott verseskötete kapcsán. Céljai között említette, hogy legalább 10 kötetet szeretne megjelentetni összesen. Most azt kérdezzük a költőtől, hogy sikerült-e időközben megvalósítania az elképzelését.
Kedves Józsi! Milyen változások történtek az életedben és költői pályafutásod terén az utóbbi két évben? Mi követte a Folyékony labirintust?
Kedves Erzsébet! Köszönöm szépen az újabb lehetőséget! Vivát! Nagyon örülök, hogy a sorozat folytatódik. Már nem is tudom, hogy hányadik interjú, de mindig szívesen, és örömmel fogadom mélyreható és sokoldalú – irodalommal, és nem irodalommal kapcsolatos – kérdéseid. Versekkel és a verseskötetekkel kapcsolatos céljaim sokoldalúak, és messzire mennek el. Azt szokták mondani, hogy merjünk nagyokat álmodni, ha álmodunk. Én is ezt teszem!
Van, amikor az álom mellé a szerencse is párosul… Ez a jobbik változat. Azt mondanám, hogy most vagyok félúton, hiszen eddig tíz verseskötetem jelent meg, és innen számítva szeretnék még legalább tíz kötetet, (és a nyelv-fordításokból legalább tízet) amiben nincs benne a válogatott versek, és amit jövőre tervezek: „találkozások” kortárs írókkal, költőkkel. Ez olyan „képeskönyv” kortársakkal, hatvan kortárs íróval költővel, akikkel találkoztam pályafutásom során.
Az elképzeléseim küszöbén vagyok, de van olyan terület, amiben már egész jó úton, előrehaladott státuszban járok, és van, ami még megmunkálásra vár. Említetted a „Folyékony labirintus” c. kötetem. Azt mondhatom, hogy ez a kötet egy mérföldkő az életemben. Egy új irodalmi szint, hiszen ez az a kötet, és egyben az első, amit lefordítottak szerb és angol nyelvre, és további fordításra vár a Labirintus.
a labirintus szörnyeit legyőztem
az útvesztőben megmentem magam
Ezért is mondom, hogy ezzel a kötettel szintet léptem, és bekerültem a nemzetközi irodalmi életbe. Egyéb személyes változás is történt életemben, de azt a későbbi kérdéseidre megválaszolom.
Új köteted címe: Töviskereszt. Első gondolatunk Jézus szenvedéséhez kapcsolódik a Golgotán. Hogyan és miért jelenik meg ez a párhuzam a verseidben? Vajon az istenhit dominál itt, vagy egy erős hasonlattal akartad bemutatni az emberi szenvedést? A saját istenhited is megszólal a költeményekben?
Valóban a Töviskereszt (tizedik) az újonnan, az Ünnepi Könyvhétre (2025) megjelent verseskötetem, és több óramutató, irányvonal címe. Első látásra mindenkinek a Golgota, Jézus szenvedése tükröződik vissza, de nem a Golgota adta az alapgondolatot, az alapötleteket. Csupán véletlen egybeesés, hogy magánéletemben történt (egy kis) változás, és hogy Töviskereszt lett a kötet címe. Volt másik cím is, de úgy éreztem, hogy ez az igazi itt és most. Azt gondolom utólag, ha nem történt volna változás az életemben, akkor is ez lett volna a címe.
Vannak versek a kötetben ahol tényleg látni, olvasni a kapcsolódó párhuzamokat, de itt inkább a fantázia és a valóság keveredése. Van istenhit benne, de inkább a modern emberi lét dilemmáit, a lélek belső kérdéseit próbálom középpontba helyezni filozófiai mélységekkel, nyelvi egyedi játékossággal, erőteljes képi világgal.
A Töviskereszt mélységekkel teli tudatosan megtervezett, jól átgondolt filozófiai elmélkedés költészetről, klasszikus világról, emberi életről, halálról, a halál utáni életről. Ez lenne a saját istenhitem, rímekben vagy szabad(os) versek formájában, metafizikai dimenzióval és a természetfölöttiség elemeivel. Ez lenne az én sajátos istenhitem.
A Töviskereszt című kötet a saját verseddel, mottóddal indul. Pesszimista vagy inkább optimista, – „csakazértis” – hangulatodat fejezed ki ezzel? Honnan jön ez a váltakozó lelkiállapot, a két pólus „összecsapása” benned és verseidben?
„sokszor elment
már a kedvem
– elhallgattam
de újrakezdtem”
Valójában a pesszimizmus és az optimizmus keveredése, mind a kettőből van egy csipetnyi. Az irodalmi életnek furcsák a törvényei! Mivel a vers, azaz a líra szép lassan kimegy divatból, és nem lesz fogyasztási cikk, sokszor leteszem a tollam, elgondolkodom, és megkérdezem magamtól, hogy érdemes-e egyáltalán vergődni, érdemes-e írni, és ha igen, akkor vajon kinek? Innen született ez a szösszenet, és került a verseskötetem élére, mondhatnám, hogy a Háború és béke Tolsztoj mintájára, de nem innen pattant ki a gondolat.
A verseskötetben sokszor találkozunk „rejtett jelentéssel”, ami erre a bevezető mottóra utal. Akad még néhány hasonló gondolat, pl: „megváltoztam, de ugyanaz maradtam”. Ezek mind-mind kisebb nagyobb mértékben önálló etikai, filozófiai és szimbolikus elemként jelennek meg. Dr. Milutin Durickovic, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja írta verseimről:
Ambrus József költészete újszerűsége és sajátossága nyelvi és stílusbéli szempontból is megmutatkozik, ami teljesen összehangban van a kortárs világköltészet áramlataival és irányzataival…
És ilyenkor érkezik a „csakazértis” váltakozó lelkiállapotomra a a tökéletes válasz, a mottó harmadik és negyedik sora: „elhallgattam, de újrakezdtem”. Ilyenkor valami azt súgja, hogy mégis érdemes csinálni, érdemes tollat forgatni még akkor is, ha rögtön nem is hullik babér az ölembe. Az „ellenem szól” c. versemet ekképpen kezdem, ami azt hiszem, hogy a teljes kérdésre a legjobb (válasz) zárógondolat:
„szép versek miatt vallatom magam
– megfeszülve megalázva vérig
erőt növesztek szorítom a fogam
amíg csontjaim a verset kibeszélik”
Tehát elhallgattam, de újrakezdtem! És azt gondolom, hogy most már életem végéig folytatom, most már nem kezdem újra, hacsak valami óriási változás nem áll be életemben, hiszen sosem tudjuk, hogy mit hoz a holnap.
A mottó használata nem idegen tőled, előző kötetedben is számos jól ismert költőtől idéztél a verseid elején. Az ő gondolataikat viszed tovább a verseidben? Többek között Juhász Ferenc, Wass Albert, Pilinszky János, Fodor Ákos nevét olvashatjuk a versek bevezetéseként. Kik még a számodra kedves költők?
Valóban nagyon sok klasszikus költő néhány ütős gondolatát, gondolatait lejegyzem olvasás közben, és van, hogy tovább doppingol, mint alapgondolat, de van, hogy már kész egy vers, ahova családtagként beleillik, belepasszol a gondolat. Több száz költőt tudnék felsorolni, akár a régi klasszikusokból és nem klasszikusokból egyaránt, de akár a kortársakból is. Nem beszélve azokról a kortársakról, akiket személyesen is ismerek, valamilyen oknál fogva kötődöm hozzájuk, akár egy dedikált példány miatt, vagy akár irodalmi esteken való találkozás miatt.
Néhány régi költő, akiket szívesen olvasok, akiktől esetleg idéztem vagy idézni fogok: – elsősorban néhány latin költőt említenék, hiszen két évig tanultam latint a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában, és latin nyelvből buktam meg az érettségi vizsgán, de mégis pozitív hatással volt rám a latin költészet. Publius Ovidius Naso, (poeta romanorum fuit)! Catullus, Vergilius, Horatius, Tibullus, Lucretius… Josephus Flavius, Homérosz, Aragon Louis, Francos Villon, Victor Hugo, Baudelaire, Louise Labe és sok-sok más.
A magyarok közül, akik már nincsenek közöttünk: Vajda János, Vörösmarty Mihály, Kányádi Sándor, Bella István, Csukás István, Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Faludy György, Juhász Ferenc, Károlyi Amy, Lator László, Nagy Gáspár, Petri György, Szőcs Géza, Ratkó József, Kalász Márton, Tandori Dezső, Weöres Sándor, Fodor András, Ady Endre, József Attila, Lászlóffy Aladár, Pilinszky, és mások…
A kortársak közül: Zalán Tibor, Balla Zsófia, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Varró Dániel, Baranyi Ferenc, Döbrentei Kornél, Cigány György, Jónás Tamás, Karafiáth Orsolya és még több tucat..
Prof. dr. Danica írja a szerb nyelvre fordított Töviskereszt című kötet előszavában: „A versekben három domináns motívum emelkedik ki: a MAGÁNYOSSÁG, a HALLGATÁS és a CSEND.” Mit jelent számodra ez a három szó, és hogyan foglalod szavakba, rímes sorokba? Miért fontosak ezek a fogalmak neked?
Valóban nagyon éles látása van Danica Professzor Asszonynak! Úgy írt előszót, hogy nem ismertük egymást, nem találkoztunk, nem is tudta, hogy létezem. Most fogunk találkozni a Belgrádi Nemzetközi Könyvfesztiválon. Engem is elkápráztatott, hogy mennyire mélységesen darabokra tépte a verseket, a láthatatlan képletekig szállt alá kronológiai sorrendben a Töviskereszt c. kötetben. Érdekes, hogy a három domináns MAGÁNYOSSÁG, HALLGATÁS és CSEND motívumot pillanatok alatt megtalálta, és mint húzó elemet, ki is emelte.
Amikor született a Töviskereszt, akkor valóban mindhárom motívum váltakozva éreztette hatását verseimben, mint korábbi kérdésedben a váltakozó lelkiállapot. Egyszer fent, egyszer lent, és sorolhatnám a hangulatváltozás gyakori elemeit. Ennek is megvolt az oka, a személyes oka, amiről most nem szeretnék beszélni, de aki elolvassa a kötetet, könnyen rájön a miértre, a válaszra. „Aki ért, könnyen megért”! Igazi törésvonal, nyílt titok a három domináns motívum között.
Itt megemlíteném a „magányhangon”, a „magány légterében”, – a „hallgatás szemében”, és több, a csenddel kapcsolatos című verset, ami ezt a három szót elemzi, összefoglalja és választ ad. A „ személyes hallgatás kifogyott belőlem” és akkor írni, írni, sírni kell. A „magányhangon” című versem első négy sorával zárnám ezt a hármas motívumot. Ami esetleg kimaradt a válaszból, a négy sorom szerényen metaforikus köntösben megválaszolja.
„itt rekedtem a legszebb magányban
ahol rombolnak az elfojtott vágyak
– ahol a hajnal csendje kiragad
s a kialvatlan szemek magyaráznak”
Igen, magyaráznak és magyarázzák, hiszen sokszor nem értjük a történéseket, hogy miért éppen velünk és akkor történik az, ami éppen megtörtént. A történésekre az idő adja meg a legjobb és leghitelesebb választ, csak türelmetlen az ember, azonnal akar mindent.
A szerelem érzését is érinted verseidben, hiszen ez örök téma. De itt is széles skálán mozog a hangulatod, gondolatod: egyszer fent, egyszer lent. Hol pozitív számodra ez az érzés, hol negatív, a mélybe húzó. Mi az oka? Az ellentétek által jobban ki tudod fejezni a szerelem érzésének sokoldalúságát, netán káoszát?
Rátapintottál, a titokra, a lényegre, amit nem akartam kimondani föntebb, amit csak a szavak, a versek mondtak ki. Karinthy Frigyes Előszó című verse jutott eszembe, és azt gondolom, hogy az első néhány sora ideillik.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
Valóban több szerelemhez köthető vers van benne, ami még tegnap szerelem volt, az ma már nem szerelem, csak pillanatnyi érzés. És most már nem titok, de rég nem titok a titok. A Töviskereszt című kötettel úgy félúton voltam, amikor változás állt be az életemben, a kapcsolatomban, a szerelemben. Aki elolvassa, illetve ha csak belelapoz a verseskötetbe, találkozik a szomorú fájdalmas valósággal, ahogy a kérdésben elhangzik, a káosszal. Ez a jelenség ma már a napnál világosabb… Ilyenkor születnek káoszt, szerelmet tartalmazó versek, mélyre húzó gondolatok. Itt ez volt a törésvonal, a változás az életemben. Lezárult egy korszak! De már szépen süt a Nap!
Napjainkat át- meg átszövi a háború és béke gondolata. A háború borzalmai és a béke áhítása minden embert megérint a hétköznapokban is, ám a költőt még jobban foglalkoztatja. Neked mi az álláspontod ez ügyben? A költő vajon tudja a verseivel szolgálni az emberiség békéjét?
Említettem föntebb a „Háború és béke” című Tolsztoj művet. Nekem is vannak háborúellenes verseim. Sőt most van folyamatban, lehet hogy már kész is az antológia, amit Kenyában adtak, adnak ki angol nyelven, és két versemmel szerepelek benne, „háborúellenes” versek, „a galaxis békéje” és a „fegyverek ellen”! Számomra nagy elismerés és megtiszteltetés, hogy benne lehetek egy ilyen antológiában, ahol több mint száz ország költői írtak a háború ellen, a béke érdekében.
Az irodalom, a költészet nagymértékben tudja befolyásolni a békét, a világ alakulását, hiszen a történelem folyamán nem egyszer fogtak össze írók, költők, és írtak alá itt-ott petíciókat a béke vagy egy különös cél érdekében. Azt gondolom, hogy egy ismert íróra, költőre sokan felkapják a fejüket, különösen, ha megszólal egy jó ügy érdekében. A költészetnek, a lírának igenis van üzenete, van hangja! A költészet gondolatébresztő, olykor provokatív, őszinte és hiteles. Figyelemfelkeltő!
Töviskereszt – Ismét a kötet előszavából idézünk:
„A szabad asszociációk, a metaforák gazdagsága és a tapasztalati érettség áthatja a TÖVISKERESZT című verseskötet minden versét. Mindez egy tekintélyes irodalmi gazdagságra utal.” Hogyan születnek a metaforáid? Könnyedén jutnak eszedbe, vagy meg kell dolgoztatnod értük a szürkeállományodat?
Mintha az égiek is akarnák ezt az interjút, mintha azt akarnák, hogy tartalmasabb, sokszínűbb legyen. Kinyitottam (találomra) Vas István verseskötetét, és épp a NEKEM ELÉG című versénél nyílt ki, ami épp erre a kérdésre ad választ , hacsak részben is, de a metaforakeresésben mindenképpen.
Nekem elég a nyelv, úgy ahogy találtam
Berzsenyiben és a Nagymező utcában
Hogy pontatlan? És ha pontatlan, ki bánja?
Sosem törekedtem teljes pontosságra.
Csak egy pontos szóra van immár szükségem,
Azt az egyetlen szót adassék megérnem
Valahogy én is így vagyok a metaforákkal, van ami könnyedén jön, de aztán van, hogy még a verseskötet befejezéséig késelem, ollózom, faragom, faricskálom, hogy tökéletes legyen a szemnek és a fülnek. Én is csak azt kérem az égiektől, hogy még legalább tíz kötetnyi metaforát adjon nekem, és akkor jön el az igazi, a teljes boldogság. Úgy gondolom, hogy minden szerzőnél másképp születnek a metaforák, másképp hívja le a képeket, de egy a lényeg, hogy megszülessen a jóravaló alkotás.
Eme kötet verseiben is az általad kreált versformát használod? Hogyan is épül fel egy versed? Mennyire fontos számodra a forma? Sokan nem tudják eldönteni, hogy a versforma tisztaságának tegyenek-e eleget, vagy a tartalom az, ami uralkodik a versben, és a forma csak másodlagos. Mi a véleményed erről?
Ebben a kötetben, azaz a Töviskeresztben egy kicsit változatos a versforma mennyisége, de az általam használt 12 – 8 – 4 es versforma elég sűrűn megtalálható! Számomra is fontos a forma, de amikor elkezdek írni egy verset, még nem tudom, hogy milyen lesz a végleges változat. Útközben megszületik a forma is. A szabad verseknél nincs kőbe vésve a forma. Ott a tartalom domináns szerepet játszik!
A versforma a költő által választott metrikus és rímelési rendszert jelenti, melynek segítségével a vers felépítése meghatározott szabályok szerint történik. Vannak kőbevésett klasszikus formák, pl: szonett, haiku, ballada. De a költők sokszor új és egyedi versformákat hoznak létre. Ilyen az én sajátos formám, amit egyedi szonettféleségnek nevezett Deák-Sárosi László, aki kereste, kutatta az irodalomban, de ezt a formát nem találta. Ez a magam által kialakított Ambrus Józsefes szonett, ami 12 – 8 – 4 sorból áll.
Természetesen a tartalomról nem lehet megfeledkezni, elsődleges a mondanivaló. Hiába látunk szép szabályos szonettet, ha nem mond semmit! Viszont fordítva is igaz, prózavers is lehet ütős, tartalmas, ami viszi a pálmát. Mindenképp az az álláspontom, hogy legyen tartalma, aztán mindegy a forma.
Van mondanivalód a világ számára? Hogy jelenik ez meg a verseidben? Meg tudnád fogalmazni az ars poeticádat – prózában?
Szerintem minden versnek van tartalma, mondanivalója, üzenete függetlenül attól, hogy az az írás egy klasszikustól született, vagy egy kezdő költőtől. Az én „ars poéticám” azaz hitvallásom, vagy egyéni költészettanom mindig az egyedire törekszik. Keresi azt, ami még nincs, ami nem volt, filozófiai gondolatokkal átitatva. „Rímek közé szorítanak a versek” – így kezdtem egyik versem. És ha már vers, akkor gondolatébresztő.
A költő hangja egyszerre archaikus és modern: gyakran fűzi verseit parafrázisokkal, aforizmaszerű bölcsességekkel, amelyek egy népies–filozófikus beszédmódba illeszkednek. Lírai karakterét a szelíd lázadás, az intellektuális pimaszság és a költészetbe vetett mély hit együttesen határozza meg. (Varjú Zoltán)
Ars poeticám egyfajta önreflexió, életösztön, költői program!
Sorok között a költő semmivé enyészik,
önmagát lapozva az értelmetlenségig,
de a hitnél is erősebb az akarat,
megvéd a vers attól, ami megtagad.
Verseidet idegen nyelven is kiadták. Hogyan kerültél kapcsolatba potenciális segítőkkel – fordító, szponzorok, és mennyire volt nehéz ezt megszervezni? A fordítóidnak nem lehetett könnyű dolga, hiszen még magyarul is megdolgoztatja az elmét a szóképeid megértése. Mely kötetedet milyen nyelvre fordították le?
Valóban, az utóbbi években néhány nemzetközi irodalmi piacon is megfordultam! Nyilván ez nem jött volna létre, ha nem lett volna egy-két segítőm, aki már megjárta, megmászta ezen csúcsokat, és otthonosan mozog a nemzetközi irodalmi életben, megvan a kapcsolatrendszere. Először egy jó fordító kell, aki elismert, akinek már van neve, és jól fordít, mert nem mindegy, hogy ki fordít, és hogyan. „Csakazértis” fordítást nem érdemes, mert elvész a pillanatnyi lángja.
Először antológiákban jelent meg egy-két versem németül, románul és angolul. Aztán jött egy lehetőség, egy ajánlás, hogy tudom-e vállalni, hogy állok a szponzorokkal. Belevágtam, és sikerült. Első önálló kötetem, a Folyékony labirintus szerb nyelven jelent meg Belgrádban az Alma kiadónál 2024 ben. Szintén a Folyékony labirintus (2025-ben) Kanadában angol nyelven a Libros Libertad Kiadónál látott napvilágot. (Folyamatban van román nyelven is.) Ezt követően itt Magyarországon, Budapesten megjelent magyar nyelven a Töviskereszt c. kötetem, (2025)…
A Töviskereszt megjelenése után (2025) pár hónapra megjelent román nyelven, a Tipo Moldova kiadónál Iasi (Jászváros), és ezt követően, szintén Belgrádban az Alma kiadónál októberben szerb nyelven. Még van néhány nyelv, amiről folynak a megbeszélések, tárgyalások, de addig, amíg nem biztos, amig nem jelent meg egy fordítás, addig nem szeretnék beszélni róla, hiszen bármikor derékba törhet egy fordítás, bármikor félbeszakadhat egy beszélgetés a megjelenésekkel kapcsolatban. Akár az ár, akár egyéb problémák miatt.
Amikor már egy fordítás a kezemben van, az a biztos. Arról már lehet beszélni.. Remélem, hogy egy következő interjú keretében beszámolhatok újabb fordításokról, újabb megjelent idegen nyelvű kötetekről, ami gazdagíthatja a repertoárom.
Említetted, hogy 60. születésnapodra egy különleges kötetet tervezel. Ez mikor következik be, mikor leszel 60 éves? Új versek lesznek a kötetben, vagy válogatsz a már kiadott, vagy még ki nem adott verseid közül?
Közeleg a hatvan, itt kopogtat… 2026 februárjában, pontosan február 14-én, Valentin napon lesz a születésnapom. Egy olyan antológiát, könyvet, szeretnék kiadni, amelyben hatvan kortárs szerző lesz, akikkel életem folyamán találkoztam, az irodalmi élet élvonalában szerepelnek, és készült az illető íróval, költővel közös fénykép, akivel megörökítettük a találkozást. Ez úgy fog kinézni, hogy egyik oldalon egy közös fotó, és annak a szerzőnek egy verse, írása a másik szemközti oldalon, és ez így megy hatvan oldalon keresztül. Tehát hatvan közös fénykép, és hatvan vers, írás!
Eddig minden érintettnek tetszik az ötlet, és jónak titulálják. Ilyen még nincs az irodalmi életben. Sőt olyan sokan vagyunk, hogy kénytelen leszek, egy következő kötetet is kiadni, hiszen jelentős író, költő van még, akivel találkoztam, és nem fért bele a hatvanba… (Hatvan-plusz címmel) Ebben is az egyedit keresem, kerestem. Már nem sok van hátra, gőzerővel zajlik a szerkesztés, a versek válogatása, és a még elmaradt szerzőkkel az egyeztetés a közös fotó miatt, hiszen egy közös fotót nehezebb összehozni, mint egy verset emailben átküldeni. Számomra ez lesz a születésnapi ajándék, az egyedi, a különleges.
Tudsz útravalót, tanácsot adni a fiatalabb nemzedék számára, akik szintén lantot ragadtak érzéseik, gondolataik kifejezésére? Mivel biztatnád őket?
Az elmúlt években sokan megkerestek amatőr kezdő írók, költők, hogy mi a siker titka. Mindenkit lelkesítve biztatok, hogy hajrá, senkinek sem szeretném elvenni a kedvét a tollforgatástól, soha nem lehet tudni, hogy kiből lesz a klasszikus, az értéket teremtő író, költő. De elsősorban meg kell tanulni helyesen magyarul írni, hiszen sok helyen látom a helyesírás hiányosságait. Másodsorban a szakmát is érdemes megtanulni, hogy az illető tollforgató tudja, hogy mit ír… Illetve amit ír, azt tudja, hogy milyen műfaj.
Mert ilyennel is találkoztam, hogy nem tudta, hogy mi a szonett, az esszé vagy a limerick, – a kötött formájú öt soros, stb… És az értékteremtő, ne lájkvadász legyen! Több pályakezdőnek, azaz elsőkötetes szerzőnek írtam előszót, és a laudációban azt hangsúlyoztam, hogy a fentiek mellett tartsanak ki, hiszen ha valaki kitartó, beérik a gyümölcs. Magyarországon tíz millió író, költő van, de a történelem, az utókor dönti el, hogy ki az életképes, ki az, aki maradhat az irodalomban az idők végezetéig, és ki az, aki az irodalom szemétdombjára kerül.
Kedves Józsi! Köszönöm az interjút, és kívánok minden jót neked a jövőre nézve mind magánéletedben, mind a költészeted kiteljesítésében!
Kedves Erzsébet! Köszönöm szépen a lehetőséget! Jó egészséget kívánok neked, és az íróknak, olvasóknak is.
Kreatív alkotókedvet mindenkinek!
Ízelítő Ambrus József verseiből
strómanköltészet
jöttem én verset írni a világra
jaj a szakmát megcsúfolni szégyen
– ha a firka a lírát szimbolizálja
nem lehet ő költő – semmiképpen
ódivat mögött babérfák beszélik
amiből összeépült a nevesincs iromány
kóbor finomsággal terjesztve a régit
cilinder is táncol az üres koponyán
boldogság csavar a lírához közelebb
szép szerényen nagy költőnek látnak
a kimondott szó egyre csak betegebb
– rongyos klasszikusai a világnak
strómanköltészetre hív a szerencse
– híg lőre amit firkálmánya kimond
Fortuna is kevés hogy a kotyvaszt megteremtse
tízezer jambusból a horizont
a szent elméletről semmit sem ismer
de a közhely hivatalból lenne jó
néhány képeffekt bú szerelmi vegyszer
amit lemezre hangszerelt Lucretio
méltó de nem alkalmas költői szerepre
– kifoszlik belőle az utcai holmi
egy kis sikert lágy bordája szeretne
amit vért izzadva tud csak kierőszakolni
szárhegyi trubadúr
vad színeit az ősz összevegyítette
micsoda formák egyesültek benne
és megmintázott egy távoli dallam
nyelvezete rögös sokszor járhatatlan
maradt benne egy csipetnyi kétség
tudjátok – naponta változik a szépség
de én a látványból építek tűzfalat
bárhogy is legyen a versem megmarad
és látjátok festve van itt minden
a valóság ritka – fikció itt nincsen
– a szó formál magának új világot
de összekeveri az egyhangúságot
a létezés amiből az érték fakad
– sosem győzi le a honvágyamat
persze hogy a versben metaforák égnek
hiszen nem délibáb – benne van a lélek
és hogy váltogatom a világ ruháit
életben tartva a versek molekuláit
mert saját szavam is megalázhat
– s a világot pusztítja a varázslat
de a halálból kiszakított az élet
felperzseli bennem a messzeséget
nem álmodunk mert felébreszt a szó
a tiszta horizont ma már illúzió
emberi értékre biztatom magam
és emberi értéket formál az agyam
de tudom egyszer minden elkallódik
gyertek közelebb muszájból a szóig
mert én megcáfolom a messzeséget
– néhány versem a halál után éget
himnuszomban meghátrál a jelen
kicsit szétmorzsálódott a főszerepem
tudjátok a földi lét is átmenet
talpam alatt lávafolyam – kráterek
és széthintem hamuját a tűznek
szép lassan az ösztönök kibetűznek
volt hogy feladtam az írást – az életem
– csak a jószerencse tartott ki velem
megtagadtam mindazt mit be kéne lássak
reménye fojtogatott a folytatásnak
de a hitnél is erősebb az akarat
megvéd a vers attól ami megtagad
– és úgy faragta ki a költő vésője
hogy Ady Endre vére költözött a kőbe
ahol új évszázad látott bennem jövőt
ahol porrá égetünk minden szemfedőt
mert nem az ész az értelem s a lélek
szárnyat növesztve nyer üdvösséget
fohászom hiába visszhangzik az égre
Isten sem tudja hogy mi a jelentése
de az értelmek ha dolgok mögé bújnak
akkor is megmaradok szárhegyi trubadúrnak
nem leszek
nem vagyok sorok között dallam
– csak sóhaj – nyikorgó reggelek
száraz villám a trópusi dombokon
– mely romos tenyeremben összeér
mint szememben káprázó jövőkép
– reménnyel áztatott szorongásai
nem leszek a köznapok pillanatai
– nincs hozzá erőm bátorságom
az alvilág utcáin emberként sodródom
és temetem az imbolygó rímhiányt
– de miért is – a vén eszme halott
emlékezem és egyszer meggyónom
miért pusztulnak az elejtésre méltó vadak
ha szétcsordogál megfeneklett korom
ma már tényleg nem leszek – csak holnap
– a létezés ellen védtelen vagyok
s hogy lesz előtte valami – vagy utána
itt maradok hogy elfelejtsenek
töviskereszt
szebben él, aki már halott
Nagy Gáspár
vad töviskereszten születnek soraim
amikor a Teliholddal nézek farkasszemet
szent tudományokról beszámol a rím
de sorsom visszafog hogy ne írjak verseket
szép kalandor tekintetedben virrasztok
amíg a visszhang arcomon térdepel
szép keresztek alatt szélcsendes bitangok
– szemérmes csókjaival vétkezel
a személyes bűn hajnalig szorongat
és megmozdul a látvány idegszála
– a táncos kísérlet összeolvad
és egy új keresztet ácsolok délutánra
a szép élet hajnala messze füstölt
keresztem balzsamos nyugalmat teremt
kaphatsz rontást – vezényszóra gyönyört
de az ölelésem csak keresztet jelent
– apró kérdésekből épül föl a világ
a szent falak sem pózolnak sokáig
lágy szívekkel keresztezett próféciák
ostromolnak parancsaival az elmúlásig
szememből a legszebb kereszt kifolyt
fájdalom húsából a tavasz kiszakad
– ahogy hirtelen a drámai égbolt
s az igazság papjává szenteled magad
kényszerélet
„Takard le jól, amit elkövettél,
és élj utána szabadon” Pilinszky
lelkem végképp belefáradt
aljasság káosz kényszerélet
– elmúlás a percekkel érvel
és semmiből formáljuk a napot
amíg minden közömbössé válik
az emlékezet kétsége megtagad
– lehajolnak érted a csillagok
– hátat fordítok az elmúlásnak
amíg perceimet végig ostorozod
a kigombolt idő vézna homlokán
gyűlik a salak – a vér belefárad
eget kölcsönöz a kényszerélet
felszínen tartom az értelmetlenséget
mert minden látomás – karma illúzió
világ szemében semmitmondó többlet
– ahol az ember hite leáldozott
szavak mögött mégis körbe kering
de ébredni már nem lesz hova
ha a világot feloldja a kényszer
és múlik parancsa az ösztönöknek
tovább álmodjuk azt – ami nincsen
hol minden kényszerélet beleroppan
mert az érdek földig húzza az eget
és gondjaim szakadt gesztusokkal járnak
amíg befalazzák gyászos lélegzeted
szép akcentussal
Méltó, de nem alkalmas emberi szerepre,
aki csak kiváltja, amit érezni szeretne.
Fodor Ákos
a vers nem tud kibontakozni könnyen
– de beszédes megértő társaságom
vörös hóesésben a vodka-öbölben
szelíd hangzatokkal szerelt állomásom
szép akcentussal hallása ékesebb
néha balzsamoz – halandzsája rövid
megérteni a tartalmat ritkán lehet
mégis az olvasót kedvére bűvölik
látványos sóhaj amit az ember érez
– lassú a tollam – lomha a kezem
vérem csapódik a fizetett széphez
de fanyar akcentusom megfelezem
tartalma vagyok valamennyi résznek
– a világot bűvölöm új érintéssel
védőbástyája és kezese a szépnek
– amit a szív tudománya pénzel
ahol egy véletlen sor formál ki téged
ahányszor csak nektek panaszkodom
összetartanak a feszes kötelékek
kéklő akcentussal a címlapokon
csak a rangos vers tud kibeszélni
mindent leírok ami elmémben forog
leginkább magyarul de lehet szuahéli
amely nem halmozza a lim-lomot
amikor születtem
1966. február 14-én nem volt Valentin nap Magyarországon!
akkor még hó esett Valentin napon
– az örömnek aligha volt varázsa
apám vodkát ivott a szovjet műszerfalon
és zaklatottan nézett anyámra
órákon át könyökölt a párkányon
– és eltűnt mint a pohár csengése
szép emberi szó maradt számlámon
és Istenhez kiáltott a Valentin vére
akkor még nem volt kétsége a szónak
– pazar csodák történtek a földön
avas szalonnát adtak a cigány jósnak
s a zsidó kereskedő adott kölcsön
szép születésem elmosta a békét
– és csodákra startolt a létezésem
szobák rejtekében egy-egy régi fénykép
őrizgeti tűzről pattant szürkeségem
így születtem a szárhegyi éjszakában
– és február szele vicsorgott a földön
pár ember volt a Valentin éjszakában
aki a hóesésben szívét adta kölcsön
Weninger Erzsébet
