„A művészet az Angyalok összeesküvése a világ feje fölött” – a IV. Balatoni Írótábor margójára

A IV. Balatoni Írótábor margójára – Az alkotás folyamata emelkedett, megtisztult, valamiféle felsőbb harmónia, katartikus, benső érték, egyben a szabadság élménye. Így válik a művészet az alkotók közös angyali összeesküvésévé.

Számomra ezeket az üzeneteket hordozza a címbéli idézet, Ottlik Géza vallomása, és e gondolat fényében valósult meg a IV. Balatoni Írótábor Zamárdiban, amely 2024. szeptember 19-től szeptember 22-ig várta az érdeklődőket. Az említett „összeesküvésben” vettek részt az ország minden tájáról érkező írók, költők, irodalomtörténészek, képzőművészek, kiadók. A szó erejével, tollal, ecsettel, dallamok hangján kerestek a látott dolgokon túl magasabb rendű valóságot. Az érzések, a tapasztalatok, a rácsodálkozások, az értékek keresése jellemezte e közösségi együttlétet.

A színes, változatos programok helyszínéül a Zamárdi Közösségi Ház, illetve a Hotel Familia konferenciaterme szolgált. Kerekasztal-beszélgetések mellett felolvasóestek, képzőművészeti kiállítások, színházi előadás, kirándulás gazdagította a jelenlévők ismereteit, élményvilágát.

Matyikó Zsuzsanna alpolgármester asszony nyitotta meg a IV. Balatoni Írótábort. Köszöntőjében hangsúlyozta a művészet fontosságát, személyiségformáló erejét, szellemi tőkénket gyarapító hatását, kiemelte a Berkenye Zamárdi Alkotókör Egyesület színvonalas, értékteremtő kulturális tevékenységét.

A köszöntő után Szakáli Anna, az egyesület vezetője vette át a szót, aki az üdvözlő szavak mellett kifejezte afölötti örömét, hogy a találkozót sikerül megrendezniük évről-évre. Elismeréssel szólt Zamárdi Város Önkormányzatának támogatásáról. Az egyesület minden évben új műsorral, színvonalas előadások megszervezésével szolgálja a kultúra ügyét.

Az első napon Veit Judit alelnök vezetésével nyílt kiállítás Gál Mihály festőművész témájában, technikájában egyaránt sokszínű alkotásaiból. A kiállított festmények megtekintése után díjátadással folytatódott a délutáni program.

A díjazottak: Böröcz Gyuláné Ambrus Judit (Balatonlelle) – Éneklő Sas – „Aquila Cantandi” irodalmi díj, Fehér Imre (Zamárdi) – Alkotás művészete – „Ars Creatíva”- díj, Kuruczné Veit Judit (Zamárdi) – Együtt egymásért – „In unitate pro invicem”- díj. A díjazottak mindannyian az egyesület lelkes tagjai.

A díjátadót követően Közkincs címmel Móczár Csaba, az Érdi Irka oszlopos tagja mutatta be a negyedévente megjelenő irodalmi-kulturális folyóiratot. Húsz éves a Daróczi Márta vezette irodalmi kör, amiből úgymond kinőtte magát a folyóirat. Vers, próza, képzőművészet képviselteti magát a lapban. Munkatervüket, pályázatokat figyelembe véve, azokat figyelve dolgoznak.

Török Nándor háromsorosával folytatódott a tollforgatók bemutatkozása: „Kisgyermekek gondtalan álmát kívánom magamnak, / Párnám alatt öregek bölcsessége heverjen, / S ha felébrednék az éj közepén, ne legyek egyedül.” Szép, életünk lényegét megfogalmazó sorok ezek a hatkötetes költő gondolatvilágából. Életének, munkásságának főbb állomásai mellett a 2024-ben megjelenő új kötetének, az Ovidius és a szerelem hősei címet viselő versgyűjteményének főbb momentumait és néhány versét villantotta föl. A könyv a szerelem hőseinek, a nagy elődök nagy szerelmeinek ad hangot, kiemeli a szerelem bánattal, örömmel teli sokféleségét.

A délelőtti program a Ránki György Zeneiskola növendékeinek előadásával ért véget. A diákok Petró Katalin tanárnő vezetésével bravúros dobkoncertet adtak elő.

Este a Hotel Família konferencia-termében bemutatkoztak az Érdi Irka képviselői: Pálné Ónodi Judit, Nagy-Rakita Melinda, Barát István és Móczár Csaba.

A IV. Balatoni Írótábor második napján délelőtt újabb alkotók léptek színre: Pogány Zoltán, László Klára, Turi István, Bódis Jolán, Wittenberger Erzsébet mutatta be alkotásait. Ekkor követhették nyomon a résztvevők Liszt Ferenc kalandos életét Katona Mária tolmácsolásában.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Madár János József Attila-díjas költő, a Magyar Nemzeti Írószövetség elnöke, s a délután folyamán előadásában megismerhettük Döbrentei Kornél munkásságát, életének megrázó pillanatait, költészetének lényegi elemeit.

„Csak az elfogultság hangján tudok szólni Döbrentei Kornélról, az emberről, a költőről.” E szavakkal kezdte előadását Madár János, majd hangsúlyozta, több évig írt monográfiájában tényekkel alátámasztva Döbrentei költői és emberi erényeinek felmutatását tűzte ki célul.

A nagy ívű előadást megelőzte Szepesi Zsuzsa költő versmondása, Madár János könyvbemutatóját követően pedig Orosz Margit tanár-költő gondolataival, verseivel ismerkedett a hallgatóság Hegyek hajlatán című nyolcadik kötete tükrében. Itt, a Hotel Família konferencia-termében kalauzolt el a mesék világába Császár József meseíró és Nagy Csilla.

Pénteken a délutáni programban Pokoljárás és bohóctréfa címmel zenés irodalmi utazásra invitálta a vendégeket Sárosi Attila, Miskolczi István és Nagy Károly, akik felmutatták Kálnoky László versei által a költő világképét.

A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó poéta lázadó magatartása, pesszimista világképe mellett a tragikum, sőt a groteszkbe forduló látásmód megjelenését is érzékeltették a versválogatások. Úgy vélem, Kálnoky olykor bohóctréfába öltöztetett pokoljárása mély nyomot hagyott mindnyájunkban: „Úgy vigyázva, illesztve szóhoz a szót, / mint akit csak saját távolléte bátoríthat beszédre.” (Kálnoky László)

Madár János a találkozó második napján az esti műhelymunkát irányította. Vezetésével a költészet szerepéről, értékek, irodalmi hagyományok megőrzéséről folyt a diskurzus „Mi a költészet?” – Madár János egyik híres könyvének címe – kérdés tükrében. Szó esett továbbá a könyvkiadásról, olvasási szokásokról, a fiatalok irodalmi érdeklődéséről. Fokozott hangsúlyt kapott az ifjúság bevonása az alkotói munka folyamatába, fiatal tehetségek felkutatása, megszólítása, az olvasóvá nevelés lehetőségei, az anyanyelvi kultúra, az identitás erősítése. E témákban osztották meg tapasztalataikat, észrevételeiket a jelenlévő alkotók a IV. Balatoni Írótáborban.

A IV. Balatoni Írótábor tagjai kirándultak a környékre az utolsó napon. Az úti cél: Szántódpuszta, a Szántódpusztai Majorság megtekintése volt. A majorsági élet rejtelmeibe bevezető kiállítás, a Fogadó épület, a puszta egyik legrégebbi épülete, majd a Kiskastély, a Ménescsárda mind-mind a régi idők hangulatát idézték föl.

A kirándulás során Horog Máté egyetemi tanár, kutató látogatott el a majorságba, ahol Debrecentől Szántódpusztáig címmel tartott előadást. A prezentáció középpontba állította Pálóczi Horváth Ádám kalandos életét, költészetét. Pálóczit – a polihisztort, a költőt, a hagyományőrzőt – a Szántódpusztai Majorság leghíresebb lakójaként jegyzi a történetírás. 1760. május 11-én született. A 18. században volt a majorság bérlője. Kazinczy Ferenccel jó barátságban volt, aki, mint levelezésükből kiderül, több ízben meglátogatta itt Pálóczit, aki Csokonai Vitéz Mihályt is barátjának tudhatta.

Pálóczi Horváth Ádám számos versében megénekelte a Balaton szépségét, a természet gyönyörűségét. Ám nem csak költőként remekelt, népdalokat is gyűjtött, megírta „énregényét”, mint a korabeli szabadkőművesség tanításának összefoglalását. Síkra szállt a nők egyenjogúságáért. megalakította a „Göcseji Helikon”-t, ami elsősorban a női írókat fogta össze. Annak a köznemességnek a jellegzetes képviselője volt, amely a felvilágosodás eszméit a nemzeti múlt hagyományaival ötvözte.

Az élvezetes, sok ismeretet nyújtó performanszt Pánti Anna operaénekes lélekemelő előadása zárta.
A szombat délutáni színes program szereplői voltak még Vázsonyi Judit, Veit Judit, Kotaszek Hedvig, Székely Zsuzsa, Szakáli Anna, Szénási Sándor, Pánti Anna.

Az estre a koronát Büki Attila: Az elhivatott című monodrámája tette föl. A Brunszvik Teréz életútját felölelő mű korrajzba ágyazva mutatta be a híres óvodapedagógus elhivatottságát, küzdelmes pályafutását.

Szombat este a Taró együttes nosztalgiazenével örvendeztette meg a tábor résztvevőit.

Szeptember 22-én zárta kapuit a IV. Balatoni Írótábor. Az öröm és az együttlét ünnepét is nyújtotta a közel négy nap, amely során barátságok szövődtek, ismeretekkel gazdagodtunk, és nem utolsósorban a közösségi érzés is erősödött mindannyiunkban.

 

Orosz Margit