,, körülöttem könyörtelen holnapok
felettem felhőtlen terítőn
délibábfényű lobogó csillagok”
(Etela Drovák)

Etela verseit az internetnek köszönhetően ismertem meg. Most arra kérem, hogy meséljen nekünk életéről, munkásságáról, sikereiről, küzdelmeiről, amelyek végigkísérték eddigi életét.

Kérlek, gondolatban menjünk vissza Udvardhoz, születésed helyéhez! Hogyan emlékszel vissza a családodra, amely meghatározó szerepet töltött be az életedben?

Egy nyugodt szlovákiai kis faluban születtem, Udvardon, amely mostanra szép nagy községgé nőtte ki magát. A szerető családon túl körülvett a természet, amely még most is nagy hatással van reám. Édesanyám megmutatta nekem a virágok szépségét, azok titkait. A kertészetben dolgozott, most itthon a kiskertben pihenget, az a mindene. Édesapám sajnos pár éve eltávozott, de érzem, hogy mindig itt van velem. Apás kislány voltam – szerintem. Van egy öcsém, aki a családjával Magyarországon él, én itt maradtam a családommal édesanyám mellett.

Ha jól tudom, pedagógus lettél. Hol végezted a főiskolát?

Az alapiskolát itt, Udvardon, a szakközépiskolát Léván végeztem szlovák tagozaton. Óvónő szerettem volna lenni, nagyon szerettem a gyermekeket, a tiszta lelkivilágukat. Ez meghatározta a további életemet és nyelvtudásomat is. Gondolataim magyarul születnek, de a helyesírásban nagyon sok hiányosságom van, amit lehetetlen pótolni.

Hogyan emlékszel vissza első munkahelyedre? Milyen nyelven tanítottad a gyermekeket?

Udvardon kezdtem dolgozni a helyi óvodában, majd pár évig bejártam egy szomszéd faluba tanítani.

Bizonyára ezután jött a szerelem, amelynek gyümölcse egy csodaszép leány és egy fiú , akik bizonyára büszkék édesanyjuk sikereire.

Igen, amikor megtaláltam életem párját, hazajöttem, majd jöttek a gyerekek. Egy nagy fiam van s egy kislányom, akik mindenben támogatnak. A legnagyobb ajándékot nemrég kaptam a fiaméktól, a kis Krisztińka május elsején lesz egy éves. Most ő a mi napocskánk, bearanyozza az életünket!

Hogyan születtek meg első írásaid? Milyen nyelven íródtak?

Talán hét éve írtam le először, ami nem hagyott nyugodni sok éjen át. Emlékszem éjszakákra, amikor írtam, de azok nem is voltak versek, csak egyfajta fájdalommal teli gondolatok, amelyekben az édesapám hiányát próbáltam leírni s megérteni, miért ment el s hagyott itt búcsú nélkül. Ezt sokáig nem tudtam feldolgozni… Ha írok, magyarul írok. Ha nem is tudom, mit jelentenek a ragok, a helyes igehasználat, de sokat olvasok magyarul. Tudom, sohasem pótolhatom teljesen a „mulasztásomat”. Nem vagyok költő, nem használom ezt a szót magamra sosem. Csak leírom a gondolataimat és az érzéseimet, s ha valakit megérintenek, az számomra mindig nagy örömet jelent.

Ki biztatott, hogy folytasd a versírást?

Talán szerencsém volt, hogy olyan helyre kerültem az internetnek köszönhetően, ahol író és olvasni szerető emberekkel hozott össze a sors. Azok bátorítottak és segítettek is sokat.

Tagja vagy-e valamelyik irodalmi csoportnak? Udvardon működik-e költészettel kapcsolatos csoport vagy társaság?

Udvardon nincs irodalmi csoport, de van egy aktív könyvtárunk, ahol sok író-olvasótalálkozón vettem már részt. Szeretnék tagja lenni a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, de ez egyelőre még csak álom. Valójában tagja vagyok a Élő Költők Könyvklubjának, amelyet Radnó György alapított itt az interneten. Neki köszönhetem az első elektronikus könyvemet „Angyallétra” címmel.

Hogyan találtál rá a magyar internetes csoportokra? Melyikeket kedveled leginkább?

Barátaim által találtam rá az irodalmi oldalakra. Ismerem a Poetot, Dunapartot, Artpresszót, de a szívem csücske mindig is a 7torony volt s marad, ahol még 2007-ben regisztráltam. Sok megértést, segítséget és buzdító szót kaptam a szerkesztőktől, hálával gondolok rájuk mindig.

Jelent-e meg már versesköteted?

2011-ben jelent meg egy kis verseskötetem: Menedékhely – az AB-ART gondozásában, amelyet Ondrejcsák Lýdia szerkesztett és Balázs F. Attila adott ki.

Kaptál-e irodalmi munkásságodért elismerést, kitüntetést?

Számomra az jelenti az elismerést, ha valakit megérintenek a gondolataim, szavaim…

Drága Etela! Az „Üzen a homok” című újságunkban van egy olyan rovatom, hogy „Barátság határok nélkül”. A veled folytatott beszélgetés is beleillene, hiszen az internet segít legyőzni a határokat, és te nagyon sok barátra tettél szert ezáltal. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet.


Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. április 4.


De akkor

iszonyú ez a hideg
egészen a csontomig hatol
mégsem fázok
állok
s apám most nem szól
 
de akkor
 
de akkor is
csak csendben
magának motyogott
nem
nem szabad feladnod
majd megyek veled
s jött
a vonat zakatolt
lassan suhantak a fák
a rét felett egy seregnyi vadliba szállt
 
egészen az iskola nyikorgó ajtajáig kísért
 
ott hagyott
s maradtam
négy évig számoltam
a vagonok jóslatát:
szeret
nem szeret
tiszta szívből
igazán
 
most
én kísérem
 
s távolban hallom
a futó szél zúgását a sínek felett

Magamhoz szoktatom magamat

Mákvirágokat borzol a szél,
álmokat hozó gondolatok,
mint gyönge hajtások,
feketére festik az éjt.
 
Nevetések visszhangja
megrepeszti a csönd falát,
kicsordul a pőre magány.
 
– összegömbölyödik –
 
Most egy mákszemnyi a lét.
Akaratom ajkamon csügg?
csilingelő harangjáték.
Szanaszét guruló szavakat
gyöngyszemenként fűzöm.
Élesek.
Véresre sértik ujjbegyem.
Engedem.
Nem érzem. Nem fáj.
Most magamhoz szoktatom magamat.
Isten minduntalan elveszt engemet.

Barackvirág szirmok

Mikor még mezítlábas gyerekek
fakarikákat kergettek,
s egy ágyban elfértek hárman is,
édesanyámnak
csodaparipa volt a mindene…
Kora hajnalban,
míg a kakas is
csak bóbiskolt,
ő már szaladt a kefével,
lószőrből labdát készített.
Szürkét,
/mert így hívta a csodaparipát/
szekérbe befogta,
pokrócba csavarkózva,
elindultak a dinnyeföldre.
Kis kunyhó, néhány fadarab,
s már a hársfatea illata
messzire szállt…

Most
a kerti padon üldögél,
két kezét ölébe rejti,
gondolatait a régmúltban felejti.
Barackvirág szirmok
hullanak hajába…
(meghallgatom)

Fahéjillatos

mindennap korán ébred
kosarába tereli a csillagokat
ölelkezik a reggeli fénnyel
s tenyerébe rejti
a hajnalcseppeket
ma
meleg kalácsról álmodott
haját hátraköti
s máris a szitával forog
keze lágyan mozog
mosolyog
anyám ha szeret
fahéjillatos

Minden mozdulatban

fűszálak közt táncolnak az árnyak
valaki hangjegyekbe fonta a vágyat
a napfény búzaszemekbe fénylik
valaki hegedűn keringőt játszik
s anyám istennel felesel
apám miért ment el…
az éjszaka kongó kristályharang
szívemben motoszkál a harag
szemhéjam alatt pihennek az álmok
lélegzeted éjszakánként
lélegzetemben megtalálom
megszüntethetetlenül bennem
egyetlen hevesebb dobbanásban
s érinthetetlenül benned
minden mozdulatban
 


Hozzászólások