175 éve született REPIN, a Hajóvontatók a Volgán c. közismert festmény alkotója – Az idősebb olvasók még énekórákról ismerhetik a „Zúg a Volga” című dalt, s talán még az egyszerű orosz szövegre is emlékeznek. Csalogassák elő a dallamot is! (Számos feldolgozásban tovább él ez a szomorkás orosz népdal.)

Эй, ухнем!
Эй, ухнем!
Ещё разик, ещё да раз!
Эй, ухнем!
Эй, ухнем!

Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng a habján.
Hóban, szélben, napsütésben
Csörg a lánc a Volga partján.

Szemük előtt van tehát Repin festménye, a “Hajóvontatók a Volgán” – ami ezt a dalt az énekkönyvben illusztrálta. A nagy orosz festőre, születésének 175 évfordulójára emlékezünk, s hívjuk Önöket egy virtuális galériába, ahol legnépszerűbb képeit tekinthetik meg.

Ilja Jefimovics Repin – oroszul: Илья Ефимович Репин – (Csugujev, Orosz Birodalom, 1844. augusztus 5. – Kuokkala, Finnország, 1930. szeptember 29.) világhírű orosz realista festő, szobrász, esszéíró.

Repin Ukrajnában, egy Harkovtól 35 km-re keletre fekvő kisvárosban, Csugujevben született orosz bevándorlók gyermekeként. A városka katonai iskolájának topográfiai osztályában kezdte tanulmányait, majd miután azt bezárták, apja inasnak adta. Inaséveit 1857 és 1863 között egy helyi ikonfestőnél, I. M. Bunakovnál töltötte, ahol jártasságot szerzett a portréfestésben is.

1863-ban Szentpétervárra utazott, és beiratkozott egy rajziskolába. Egyik tanára, Ivan Nyikolajevics Kramszkoj fedezte fel tehetségét, akivel ekkor kezdődött barátsága, és akinek segítségével hamarosan a Művészeti Akadémia hallgatója lett. 1870-ben festőbarátaival volgai utazáson vett részt, melyen számos tanulmányt készített. Ezeket később felhasználta egyik leghíresebb képe, a Hajóvontatók a Volgán (1873) megfestéséhez.

Egy évvel később sikeresen befejezte akadémiai tanulmányait, és vizsgaművével többéves külföldi ösztöndíjat nyert. Szentpétervári évei alatt barátságot kötött Vlagyimir Sztaszov kritikussal, megismerkedett korának híres művészeivel, köztük Mogyeszt Muszorgszkij, Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov és Alekszandr Porfirjevics Borogyin zeneszerzőkkel.

Repin: Muszorgszkij

1872-ben feleségül vette Vera Sevcovát, akitől ősszel lányuk, később még két lányuk és egy fiuk született. 1873–1876 között Itáliában és főként Franciaországban élt, tapasztalatokat gyűjtött, dolgozott. Hazatérve szülővárosába, majd Moszkvába ment, végül Szentpéterváron telepedett le. Sokalakos képeinek jó néhány szereplője külön tanulmány, minden alak külön él, és mégis kompozíciós egységet alkot. Ugyanezt a jellemábrázoló erőt látjuk A zaporozsjei kozákok válasza a török szultánnak című festményen, mely egy valóban megtörtént eseményt ábrázol. A több mint egy évtizeden át, 1878–1891 között készült kép művészi kifejeződése a tekintélyt és hatalmat nem tisztelő kozákság féktelenségének, szabadságának. A festményt III. Sándor cár vásárolta meg elképesztően magas áron, 35 000 rubelért.

A zaporozsjei kozákok válasza a török szultánnak

A pontos és kifejező lélektani ábrázolás Repin művészetének egyik legjellemzőbb vonása. Rettegett Iván és fia, Iván (1885) című kétalakos festménye a fiát önkéntelenül legyilkoló cár tébolyának és a rákövetkező felismerés iszonyatának egyidejű, nagy hatású ábrázolása. A pontosan 300 évvel korábbi eseményt megörökítő kép az 1881. évi cárgyilkosság és azt követő véres megtorlás hatása alatt született. Az alkotást Tretyakov vásárolta meg, de III. Sándor cár megtiltotta nyilvános bemutatását, így csak jóval később kerülhetett a nagyközönség elé. (2018-ban egy látogató a képet 3 késszúrással megrongálta. Jelenleg restaurálják.)

50 évvel ezelőtt egy honfitársa így ír róla egy magyar lapban:

„Repin festményeinek tartalma magú a sokarcú valóság. Az akkori idők orosz társadalmának tükre tárul elénk az olyan csodálatos alkotásokban, amilyen a ,, Volgai hajóvontatók”, ,,A kurszki körmenet”. Mintha csak regényt írt volna a nép nehéz, kilátástalan életéről.
Repin, a bölcs, nagy realista alaposan megfigyelte az egyszerű nép életét. A szegénység és megalázottság mögött felfedezte a nép fizikai és szellemi erőinek gazdagságát. „Az orosz ember lelkében — írta — valami különös, lappangó hősiesség rejlik. Ebben van roppant ereje; ez a lélek nem fél a haláltól.”

Repin sohasem vesztette el a nép alkotó lehetőségeibe vetett mélységes hitét. Éppen e lehetőségek kifejezésére törekedve fordult a múlt felé is. Így született „A zaporozs- jei kozákok” című festménye, amely nemcsak nagyszerű hazafias dokumentum arról, hogy a zaporozsjeiek a török szultán ajánlatára — szegődjenek szolgálatába — metsző gúnnyal teli levélben válaszolnak, hanem egyben az ukrán nép szabadságszeretetének, hajlíthatatlanságának is lelkes himnusza. A nevetés árnyalatainak egész skáláját adja itt vissza mesterien Repin. Ebben a nevetésben forr a merészség, az erő, a bátorság, a legyűrhetetlen akarat, ami harcra tüzel a függetlenségért. Ilyen embereket nem lehet legyőzni.” /N. Beloglazova/
Forrás: Lányok-Asszonyok, 1969 (25. évfolyam, 1-12. szám)1969-08-01 / 8. szám

Az 1894-1907 között a Művészeti Akadémia tanára, két évig rektora is volt, emellett egy magán festőiskolában is tanított.

1899-ben Repin a Finn-öböl partján fekvő Kuokkala finn nyaralóhelyen kisebb földterületet vásárolt, rajta saját vázlatai alapján házat, benne műtermet építtetett. 1907-től szinte már csak új otthonában lakott, melyet a rómaiak családot és éléskamrát védelmező isteneiről Penates-nek nevezett el. A birtokot új élettársára, Natalja Nordmanra íratta. A festőnél csaknem 20 évvel fiatalabb Natalja a női emancipáció híve volt, szakított családjával és Repin társa lett, akit hol második feleségeként, hol házasságon kívüli barátnőként említenek. Kuokkalai házukban a kor hírességei közül többen, így Mengyelejev, Saljapin és Makszim Gorkij is megfordultak.

1918-ban, Finnország függetlenné válásakor a falu és vele Repin is elszakadt Oroszországtól. Késői korszakának leghíresebb festménye, az 1925-ben befejezett Golgota (USA, Princeton) azonban kilátástalan, tragikus életérzést sugároz. Soha nem tért vissza a szovjetté lett Oroszországba, saját házában hunyt el, és annak parkjában temették el 1930 őszén.

A település nevét Repinóra változtatták, a festő házában emlékmúzeumot rendeztek be. A második világháború harcaiban a ház porig égett. Az emlékmúzeumot az újjáépített házban, részben eredeti berendezéssel 1962-ben nyitották meg ismét.

Repin – Múzeum Szentpétervárott

Művei mély lelki átélésről és szociális érzékenységről tanúskodnak. Késői képeivel új stílust teremtett, ami miatt halála után a Szovjetunióban különösen nagy tisztelet övezte a szocialista realizmus művészei között. „Haladó” és „realista” felfogása példát mutatott a fiatal szovjet művésznemzedékek számára. Repin kb. háromszáz portét is alkotott, ezek közös vonása a szinte meghökkentő életszerűség, az egyéniség kiemelése. A művészt a halál arcképfestőjeként is emlegették, mivel a legenda szerint több alanya, köztük Muszorgszkij zeneszerző és Pjotr Sztolipin, az utolsó cár miniszterelnöke is meghalt röviddel a megfestése után.

Kitüntetése: Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (Birodalmi Művészeti Akadémia)
Sírhelye Szentpéterváron található.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások