Ki kér egy szelet zserbót, esetleg egy macskanyelvet? A Legendás helyek Budapesten című sorozatunkban a Zserbó Cukrászda történetét ismerhetjük meg. Hogy éppen most írunk róla, annak oka, hogy 100 éve halt meg Gerbaud Emil, a híres cukrász. Egy csésze illatos kávé, egy csábító Gerbeaud szelet és egy pillantás a patinás enteriőrre a Gizella tér legszebb cukrászdájában egy időutazással egyenlő. Felemelő, különleges pillanat, talán úgy, mint 150 éve. Valószínűleg a legendás Gerbeaud-minőség 1858 óta semmit sem változott.

A mai ház névadója, Gerbeaud Emil svájci származású cukrász 1884-ben költözött Magyarországra, ahová Kugler Henrik csábította, mivel neki nem volt utóda. Kugler Henrik soproni cukrászcsalád leszármazottja, tanulóéveiben több nevezetes városban, köztük Párizsban bővítette szakmai tudását, leste el a szakma fortélyait a cukrászat terén. 1858-ban megalapította saját önálló cukrászdáját a mai József nádor-téren, amit 1870-ben áthelyezett a Gizella térre (Vörösmarty tér).

Desszert- és kávékülönlegességei, ill. a díszített papírdobozokba csomagolt cukor-bonbonjai egyre nagyobb számban vonzották a pesti hölgyeket és urakat. Különösen nyáron, Pesten először, a Gizella tér kövezetére állított márványasztaloknál fogyaszthatták a francia módon elkészített fagylaltjaikat, napernyő alatt, csipkekesztyűben, mutatós nyári toalettekben.

Gerbeaud Emil cukrászmester

A cukrászmester a pestiekkel megszerettette a francia mignont, amelyet „kuglerként” emlegetett a vevőközönség. 1884 őszén aztán Gerbeaud Emil át is vette Kuglertől a cukrászdát, és „Gerbeaud – Kugler utóda” néven jegyeztette be üzletét. A “Gerbeaud” név valódi fogalommá nőtte ki magát. Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon díszoklevelet kapott, amit 1898-ban az Országos Iparegylet aranyérme követett. Az 1898. évi brüsszeli és az 1900. évi párizsi Világkiállításon zsűritagként vehetett részt.

1909-ben a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén az Ipartestület örökös díszelnökévé választották . Siker siker hátán! 1892-ben megvásárolta az épületet az akkori két tulajdonostól, Eisele Antaltól és a Magyar Kereskedelmi Banktól. A cukrászdában készített konyakos meggy és macskanyelv Európa-hírűvé tette a Gerbeaud márkát.

A Gerbeaud-ház

A Gizella téri cukrászdáról a korabeli sajtó 1917 januárjában ezt írta: “…ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni”.

Miután harminchét évig üzemeltette cukrászdáját, 1919-ben a magyarországi Tanácsköztársaságot követően meghalt. Az embereknek abból a különös, nagyszerű fajtájából való volt, amelyik teremteni, alkotni épp úgy tud, mint a megvetett alapokon tovább építeni. Cukrász volt, s a családjában örökletes mesterségét a művészetig emelte. Amikor harminchét évvel azelőtt átvette Kugler üzletét, senki sem ismerte franciás nevét. Ma pedig büszkék vagyunk rá, hogy a sors szeszélye a magyar fővárosba hozta, és gyermekkori dadogásainak közepette már ismertük ezt a szót: Zserbó.

A XX. század című lap ITT ír róla.

Gerbeaud Emilné, a felesége húsz éven keresztül tartotta fenn az üzlet színvonalát és tekintélyét, mikor is 1940-ben ő is elhunyt. A Gerbeaud Cukrászda (pestiesen: A Zserbó) nagyon sikeres lett Budapesten, amelynek legkedveltebb terméke a konyakos meggy lett, és a később nagyon híressé vált Zserbó-szelet. Ez azonban Gerbeaud Emil cukrászdája idején még nem létezett, hanem az 1948–84 között a helyén működött Vörösmarty Cukrászda terméke volt. A Vörösmarty téri cukrászdát 1948-ban államosították, és csak 1984-ben kapta vissza a Gerbeaud nevet.

A Vörösmarty Cukrászda is ápolta a hagyományokat, ahol cukrászmesterek generációról generációra adták át a szakmai tudást, így a „Zserbó” megtartotta világhírnevét. A 19–20. század fordulóján Gerbeaud Emil volt Európa legnagyobb édességgyártója. Volt idő, amikor háromszáznál is többen dolgoztak a cégénél. Jelenleg 200 körül van az alkalmazottak száma, ebből 39 cukrász.

Külön szakember van a fagyikra, a macaronra, a csokoládéra, a bonbonokra, a különböző finom pékárukra vagy a tésztákra, de ők persze azért tudják egymást is helyettesíteni. A vezető cukrászok mindennap ellenőrzik a termékek minőségét a saját területükön. Ugyanakkor az alkalmazottak is megfogalmazhatnak szakmai észrevételeket, ezért nekik is mindennap ki van téve a kínálatban szereplő 50–55-féle finomság.

1858-as megépülése óta, azaz az elmúlt 160 évben az V. kerületi Vörösmarty téren álló Gerbeaud-ház mindig nyitva volt, sosem zárt be. Legfeljebb az fordult elő a történelmében, hogy a cukrászdában délelőtt csak kávét lehetett inni, délután meg csak süteményt lehetett enni. Kerítsenek rá sort! Kóstolják végig a leghíresebb termékeket, – most ne számolják a kalóriákat!

Az évfordulóval kapcsolatban tematikus kiállításra invitálja Önöket a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Időtartam: 2019. november 8. – 2020. április 5.
Helyszín: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1036 Budapest, Korona tér 1. 
2019. november 8-án kereken száz éve annak, hogy nincs köztünk a híres cukrász, csokoládégyár-tulajdonos, Gerbeaud Emil (1854–1919), aki elévülhetetlen érdemeivel nemzetközi hírnevet és elismerést szerzett a magyar cukrászatnak és az édesiparnak.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállítással kíván emléket állítani tiszteletreméltó alakjának; egyben szeretnénk megmutatni látogatóinknak a múzeumunkban őrzött Gerbeaud emlékeket. Többek között látható lesz: a Stróbl Alajos szobrászművész által készített Gerbeaud Emil mellszobor; a századfordulón készült, iparművészek által tervezett desszertes dobozok; a Gerbeaud család régi fotói, és további érdekes tárgyak, dokumentumok.

Gerbeaud Emil meghonosította a konyakos meggyet, a macskanyelvet, nevét viseli a sokak által kedvelt zserbó sütemény és a Vörösmarty téren található gyönyörű cukrászda. Egykor számtalan bonbont, teasüteményt, párizsi krémmel töltött desszertet készítettek. Műhelyeiben, csokoládégyáraiban művészi igénnyel megalkotott termékei a világ távoli tájaira is eljutottak.

1909-ben a Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete nagyszabású ünnepséget rendezett 25 éves magyarországi munkásságuk elismeréséül. Gerbeaud Emilt és feleségét, Ramseyer Esztert életük során több rangos díjjal, kitüntetéssel is elismerték. 1919. november 8-án bekövetkezett halálával a magyar cukrász szakma egy valódi példaképet veszített el.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

(Sorozatunk egyik korábbi epizódja a Színészmúzeumról szól, Bajor Gizi otthonában jártunk. A szerk.)

 

 

Hozzászólások