Az írónő, Kökény Éva így vall első kötete megjelenése kapcsán:

Ha valaki öt évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy látja a jövőt, én írni fogok, verseket, prózát, s könyvet adok majd ki, hát…. én kinevetem, nem hiszek neki.

Természetesen nagyon különös érzés volt először a kezembe venni és kinyitni a könyvet, az első kötetemet, amelynek minden sora őszinte érzésekből született.  Nem véletlen a címválasztásom sem: „Szívhang”, mint ahogyan a borító színe sem. Világoskék.  

Furcsa érzés, hogy aki olvassa, megismeri a gondolat- és érzésvilágomat.  Mivel magánkiadásban jelent meg a könyv, nincs belőle sok, mégis azok a kötetek, amelyek gazdára találtak barátoknál, ismerősöknél, a könyvtárban, vagy épp a határon túl, innentől kezdve önálló életet élnek, s ebbe már nincs beleszólásom.  Jó érzés volt a könyvbemutatón Szabó Kati és Újvári Feri tolmácsolásában hallani a verseimet. Köszönöm Nekik, és köszönöm a Bács-Kiskun megyei Költők és Írók Baráti Körének a kötet bemutatását.

Emlék

Magzati pózba gömbölyödve
takaróm alatt fázom
a hűvös nyáréjen
s emlékezem
oly rég volt
oly szép volt
hozzád bújva felmelegedtem
emlékek cserepeire vetült
örök fényfolt
most csak didereg
test és lélek

Szívhang

Még él, mert érez,
még él, mert fáj,
még él, mert emlékezik,
még él, mert hallod a hangját –
ez még nem szívhalál.

Majd ha már minden mindegy,
majd ha már nem érez semmit,
majd ha már emléke sincsen,
majd ha elnémul a hangja:
az lesz a szívhalál.


Az első könyvbemutató után megismerkedtünk vendégünkkel, Molnár Erzsébet Katikával, aki mozgáskorlátozott, tolószékkel érkezett hozzánk. Gyönyörű libatojásokat hozott mutatóba, melyeket vésővel és kalapáccsal díszített. Szenzációs kézügyessége ámulatot keltett mindenkiben. Sokan elmondhatjuk, hogy gazdagabbak lettünk egy „faragott” tojással, és a tudattal, hogy Isten mindenkinek tartogat valami különleges jó tulajdonságot, csak ki kell találnunk, hogy mi az.

A második könyvbemutató egy érdekes személyiséghez kötődött. Oskolás Jánost sokan ismerik Kecskeméten. Harmadik kötetének címe: Életünk Istenben. Őt és a kötetet Kovács István József, a Baráti Kör elnöke mutatta be. Oskolás János nagyon mélyről érkezett: nem is szégyelli, hogy hajléktalan volt régen, mert büszke arra, hogy ki tudott emelkedni abból a rettenetes állapotból. Nagyon hálás ezért Istennek és az útjába kerülő, életébe belépő segítő embereknek. Új szenvedélye lett, és ez a versírás. Élete nagy része most már arról szól, hogy verseivel és megváltozott életmódjával példát mutasson az elesett embereknek.

Oskolás János: Városházánk megújulásáért

Köszönjük, Istenünk, köszönjük, ó, drága,
Hogy reményed hinted a Városházánkra!
Régi álmunk válhat igaz valóságra,
Mert sor kerülhet majd a tatarozásra.

Újulnak a falak, újulhat a tető –
Legyen áldott ezért most is a Teremtő!
Évtizedek szállnak, emberöltők telnek –
Az öreg feljárók mind megszépülhetnek.

A szecesszióban épült hivatalunk –
Mi, kecskemétiek ezért hálát adunk.
Hírös ez a házunk, hírös a városunk:
Szeretünk itt élni, mert boldogok vagyunk.

Egész épületünk legszebb ékessége:
Közgyűlések helye – ódon a díszterme.
Eme csodás falak, hogyha beszélnének,
Elregélnék múltját ennek a hű népnek!

Bár az idő eltelt, de e kincsünk kitart –
Túlélt sok-sok veszélyt, a háborús vihart.
Ezért, polgártársak, fogjunk mától össze!
Fontos műemlékünk hogy nem menjen tönkre.

Kodály Kórus zengje a hálaénekét,
Hirdesse az Úrnak nagy-nagy dicsőségét!
Bármely korban élünk, csak Ő segít nekünk,
Hisszük, a munkával szépen elkészülünk!

Kecskemét, az Úr 2012. évében, november havának 7. napján

Az esemény színfoltja volt Pető Edina énekművész gyönyörűséges éneklése, valamint Váry Károly színművész úr versmondása, aki József Attila Óda című versének Mellékdalát mondta el köszöntőül a Nőnap alkalmából.

Weninger Endréné

Hozzászólások