Először is egy menő szuperhős. Ez kipipálva. (És ezzel egyébként a második filmben sem volt probléma.) Az Iron Man a trükkök, effektek, látványos kütyük, kosztümökben mászkáló Gwyneth Paltrow, és az aktuális gonosz ellenére mégiscsak egy „one man show”, azaz egy egyszemélyes előadás. Robert Downey Jr.-nál pedig nem igen találhattak volna jobbat erre az egy személyre.
„Zseni vagyok, milliárdos, playboy és emberbarát”- mutatkozik be Tony Stark, azaz a Vasember a Bosszúállók című filmben, és ennél tökéletesebb leírást nem is adhatna magáról. Egyetlen arrogáns és nagyképű “hős” sem volt még ilyen vonzó és szerethető. Robert Downey valószínűleg a való életben is hasonlít egy kicsit Tony Starkra, legalábbis ha az interjúit nézzük, vagy azt, hogy a többi filmjében is hasonló karaktereket szokott hozni. (Gondoljunk például Sherlock Holmesra!) De akár hasonlít, akár nem, remekül csinálja, és a film elsősorban neki köszönheti elsöprő sikerkét. 

Magáról a filmről eddig nem sokat beszéltem, de a történetről nem is akarom túlzásba vinni a mesélést. Van egy gonosz (nem is egy, de nem lövöm le a poént), aki nagyon gonosz dolgokat művel: terrorcselekményeket követ el, és el akarja rabolni az amerikai elnököt. Míg a második részben a rosszfiú elég béna és sablonos, itt korántsem az, hiszen Ben Kingsley és Guy Pearce egyaránt nagyszerűek.

Tony Stark eredetileg is úgy tervezi, hogy szembeszáll az ellenséggel, de mikor elrabolják a barátnőjét, Peppert, onnantól kezdve az egész már személyes ügy. Tonynak ezúttal viszont nehezebb dolga van, mert elpusztítják az összes felszerelését, és magára maradva, egyetlen tönkrement páncéllal kell boldogulnia a hófödte Tennessee-ben, úgy, hogy az ellenség közben ott lohol a nyomában. Szerencsére segít neki egy kisfiú, meg egy TV-nél dolgozó rajongója, (remek mellékszerepek, a kisfiú nagyon jól el van találva!) így Tony újra felveheti a harcot ellenfeleivel.

Különösen tetszett, hogy ebben a történetben a magabiztos, menő szuperhős emberi oldalát is megmutatták.  Bizony neki is vannak gyengeségei, őt is üldözik a múlt kísértetei, és néha még pánikrohamokkal is meg kell küzdenie. A végén persze a jó győz – elég furcsa szuperhős film volna, ha nem így történne. Aki pedig elég türelmes hozzá, hogy megvárja, amíg lemegy a teljes stáblista, az egy kis meglepetésben, azaz egy extra jelenetben is részesülhet, ahogy az a Marvel filmek védjegyévé vált. 

Eddig nem említettem a humort, pedig az lényeges része a sztorinak. A forgatókönyvírók rengeteg poént és vicces beszólást adtak a főszereplő szájába, ami szerintem mindig jó pont, legalábbis ebben a műfajban.
Ha össze akarom foglalni a fentieket, azt mondhatom, hogy a Vasember 3 remek lett. Aki nem szereti az akciófilmeket, az ne nézze meg, mindenki más viszont feltétlenül!

Weninger Andrea

Hozzászólások