A Tarapcsik Könyvkötészet több generációs múltra tekint vissza. Tarapcsik Sándor híres könyvkötő mester. A Kecskemét és Vidéke Ipartestület alelnöke. Jól ismerik Kecskeméten, de messze földön is. A szakma szeretetéről és az emberekkel való kedves és segítőkész bánásmódról ismerszik meg. Örömmel mutatjuk be őt és családját is, hogy példaértékű életével másoknak is utat mutassunk.

 

tarapcsik20

 

1963. június 17-én kezdtem el ezt a pályát, jól emlékszem erre a napra. 52 évvel ezelőtt történt. A kecskeméti Nagytemplomban kezdtem a napot édesanyámmal együtt, ahol azért imádkoztam, hogy jó könyvkötő munkás váljék belőlem. Aztán elkezdtem dolgozni azon az első napon, és örökre „eljegyeztem magam” ezzel a szakmával. Édesanyám és édesapám unszolására történt ugyan, hiszen ők is ezt a szakmát művelték egész életükben. Nem nagyon kellett győzködniük, hiszen én is mindig könyvkötő szerettem volna lenni.

Már gyerekkoromban bejártam édesapám munkahelyére (az ÉPSZISZ szövetkezetbe) segíteni. Így aztán nem hiába kacsintgatott rám a szakma. Bár először arra gondoltam, hogy előbb leérettségizek, és aztán tanulom ki a könyvkötő szakmát. Ám az élet úgy hozta, hogy hirtelen akadt egy lehetőség a szövetkezetben, hogy egy tanulót felvegyenek, és én lettem az. Beleegyeztem, hogy majd utána leérettségizek. Így is történt. Örülök, hogy az élet így hozta. Tehát 1963. június 17-én beálltam tanulónak.

 

tarapcsik7

 

Ahogy visszaemlékszem a gyermekkoromra, nem csak apámtól lestem el a mesterséget. Itt volt a műhelyben Hegedűs Józsi bácsi részlegvezető meg a testvére, István. Józsi bácsitól nagyon sokat tanultam. (Tulajdonképpen az államosítás előtt az övék volt a műhely, de be kellett vinniük a szövetkezetbe, és ők ott maradtak dolgozni.) Az én feladatom az volt, hogy hajnalban már befűtsek, hogy mire jönnek a többiek 7 órára dolgozni, már meleg legyen. Aztán a piacon meg kellett vennem Józsi bácsi reggelijét meg a hozzávalókat (szafaládé, cigi és kávé), és pontosan az asztal sarkára elhelyezni, ahogy ő kívánta. Különleges ember volt, egy unikum!

Nagyon tiszteltem őt, mert sokat tanultam tőle. Sokat segített, ha valamit nem tudtam, megkérdezhettem tőle, elmagyarázta. Mivel egymás mellett dolgoztunk, megkedveltük egymást. Bizalommal fordultam felé tanuló koromban, és ő komolyan vett engem. Ha jól végeztem a munkámat, csak a zsebébe nyúlt, és egy-egy „kincset” adott ajándékba. Itt vannak összegyűjtve azok a klisék, amelyek nagyon sokat érnek, és különleges mintákat lehet velük nyomni. Most tudom igazán értékelni az emberségét, és én is szívesen segítek a szakma iránt érdeklődő gyerekeknek és felnőtteknek.

 

 

tarapcsik1

 

Hogyan teltek a következő évek?

Sikeresen megtanultam a szakmát, elvégeztem a szakmunkásképzőt. Heten voltunk tanulók, én voltam az egyedüli fiú közöttük. Nagyon bízott bennem a tanárom, gyakran rám bízta, hogy magyarázzak el bizonyos dolgokat a többieknek. Sikeres szakmunkásvizsgát tettem.
Aztán bevonultam Kalocsára katonának. Kiskunfélegyházán a hadosztálynál éppen nyomdászt kerestek a könyvkötészet és a nyomda vezetéséhez. Odakerültem, és két éven keresztül, az egész katonáskodásom alatt ott dolgoztam a nyomdában egyik kollégámmal, Sinkó Árpival együtt. Amikor leszereltem, megnősültem. Azt a nőt vettem feleségül, akinek 14 éves korom óta udvaroltam. Most leszünk 45 éves házasok augusztus 22-én. Hűséges típus vagyok: hűséges a pályához és hűséges a házassághoz.

 

tarapcsik24

Kati

Hogyan alakult a karrierje?

Apám itt dolgozott a műhelyben velem élete utolsó pillanatáig. Tőle tanultam a legtöbbet, büszkén néztem és csodáltam a kezéből kiadott munkáit. Annak idején a szövetkezetben is átadta nekem a stafétabotot. Nem is volt kétséges, hogy én vezetem ezt a céget, mert megvolt hozzá a képesítésem. Továbbtanultam, technikusi képesítést szereztem. Megtanultam a szita- és filmnyomó szakmát az Iparművészeti Főiskola kihelyezett tagozatán. Szóval képeztem magam, hogy az ÉPSZISZ szövetkezet vezetéséhez meglegyen a tudásom és végzettségem.

Majd jött a rendszerváltás, és elszéledt a csapat. Nekem nagy üzletrész volt a tulajdonomban, ennek fejében megkaptam a szövetkezetben lévő gépek, anyagok nagy részét. Az átállás nagyon gyors volt: az egyik nap még az ÉPSZISZ volt életben, másnap pedig Tarapcsik Dinasztia néven dolgoztunk tovább. Nem volt törés a műhely életében, a megrendelőink meg sem érezték a változást.

 

Így tehát egy magánvállalkozás jött létre a szövetkezet helyén?

Igen. Megmondom őszintén, én a szövetkezetben is jól éreztem magam, meg a saját vállalkozásomban is. Bár a magánvállalkozás kissé kizsigereli az embert. Mindig annyi munkám volt, hogy korán reggel bejöttem dolgozni, és este hét óra körül, harangszónál zártam be a műhelyt. Ez így ment éveken, évtizedeken keresztül, míg nyugdíjba nem mentem.

Miután a fiam leszerelt a katonaságtól, megalakította magának a Tarapcsik Book nevű céget, én meghagytam magamnak a Tarapcsik Dinasztia részleget, mely még a mai napig is működik. Nyugdíjasként is dolgozom. Úgy vagyok vele, hogy addig csinálom, míg a kezem fel tudom emelni. De így nagyon jó érzés, hogy a fiam folytatja tovább azt, amit a szüleim és én elkezdtünk.

 

tarapcsik16

Apa és fia

Milyen munkáik vannak?

Ma már nincs olyan sok tennivalónk, mint annak idején. Inkább igényesebb munkákat hoznak, például régi könyveket, bibliákat, hogy kössük be, varázsoljuk újjá őket. Ezek különlegességek, azok kérnek ilyen munkát, akik megengedhetik maguknak az ilyen megrendelések kifizetését.

Életem nagy lehetősége volt, hogy a pápalátogatás alkalmával (II. János Pál pápa Magyarországon járt 1991-ben) én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy készítsek neki egy szakácskönyvet. Gyakorlatilag az hozta meg a sikeremet, jobban megismertek, elterjedt a nevünk és a vállalkozásunk híre. A magyar Parlament is a megrendelőink között van, készítünk különböző munkákat az APEH-nek, a kórháznak és sok más intézménynek is. Tehát komoly megrendelőink vannak, még külföldről is. A vendégkönyvünk őrzi a sok köszönő sort a munkánkért, tevékenységünkért.

 

tarapcsik22

 

Milyennek látja az életét, ha nyugdíjasként visszatekint? Meg van vele elégedve?

Visszagondolva elmondhatom, hogy az életem sikeres volt. Egészségileg is, hiszen kórházban még nem voltam egy napot sem. A munkámban is sikeresnek mondhatom magam. Örömömet lelem benne. Még a mai napig is korán bejövök dolgozni, mert szívesen teszem. Rengeteg ötletem van, s ha nem tudok aludni, ezeken gondolkodok. Már a lelki szemeimmel látom, hogy néz ki az a munkadarab, pedig még el sem készült. Amit pedig a szememmel látok, a kezem azt úgyis meg fogja csinálni. Nagyon vigyázok a kezemre, mert tudom, hogy mit ér. Ezt nem nagyképűségből mondom.

Nagyon sok fiatalt neveltem ki könyvkötő szakmunkásnak. Van olyan is, aki külföldön él. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy az én kis „koszos” műhelyemből került ki az országos első helyezett, pedig olyan nagynevű nyomdák tanulóival versenyzett, mint az Athéneum Nyomda, Petőfi Nyomda stb. Úgy hívják őt, Kökény Mariann. Az én tanítványom lett az országos első! A mai napig is érzem azt a nagy drukkot, amivel küzdöttünk ezért az eredményért.

 

tarapcsik21

 

Kapott valamilyen szakmai vagy társadalmi elismerést, kitüntetést a munkájáért?

Nagyon sok elismerést kaptam a szakmai munkámért. Amikor elkezdtem első nap a munkát, és kezembe vettem az első szerszámot, nem is álmodtam volna, hogy ilyen sikeres leszek. Ott van a falon a sok kitüntetés: Aranykoszorús mester, Kiváló dolgozó, Életmű-díj, és fel sem tudom sorolni mind. Most decemberben pedig nagyon megható dolog történt: Gyémántdíjas könyvkötő lettem! Ez szakmai díj, az Országos Könyvkötő Egyesület díja. Éppen ezért vagyok rá nagyon büszke, mert szakemberek ítélték oda nekem ezt a díjat.

 

tarapcsik26

 

Meséljen egy kicsit a családjáról! A felesége mivel foglalkozik?

A feleségem fodrász, de már nyugdíjas. Ő a család motorja, mindenre ő figyel. Amikor a munkából hazamegyek, ebéddel vár, mindent megtesz, hogy tovább tudjak dolgozni. Sokat foglalkozik az unokákkal is. Két gyermekünk van. Kati lányunk a Református Iskolában tanít, és mindkét gyermekük odajár. Jázminka és Benike is kitűnő tanuló. És nem csak azért, mert az édesanyjuk ott tanít! Jázminka országos versenyeken is jól szerepel, és kiemelkedő eredményeket ér el. Benike pedig szeret futballozni.

 

tarapcsik5

 

A fiaméknál ikrek vannak, és nagyon szép családi életet élnek. A két kislány másfél éves. Nagyon vigyázunk rájuk, hiszen a fiam kissé későn nősült, most 41 éves, és az ikrek a szemünk fényei. A feleségem szerdánként felváltja a menyünket és vigyáz a kislányokra, hogy ki tudjon mozdulni és elintézni ügyes-bajos dolgait, vagy éppen kikapcsolódni, ha arra van szüksége. Tehát segítünk a gyerekeknek.

 

tarapcsik4

 

Mit szeret csinálni a szabadidejében?

A Tőserdőben vagy egy kis nyaralónk, egyszerű, de csinos. Ott szokott összejönni a család. Itt egy másik hobbimnak is élek: szökőkutat építettem meg egy kis tavat. Focizunk, teniszezünk, sütögetünk, igen jól érezzük magunkat együtt. Van egy kis csónakom is, és amikor fáradt vagy feszült vagyok, elmegyek csónakázni. Lemegyek a Tiszán néhány kilométert, és visszaérve kitisztul a fejem, megnyugszom. Kell egy kis magány mindenkinek.

Emellett nagyon szeretem a zenét, csodálatos hi-fi berendezésem van. Valamikor régen vettem, de meg sem mondtam a nejemnek, hogy mennyibe került, mert rosszul lett volna a hallatán. Nagyon szeretem hallgatni a Három tenort, Pavarottit, de a Beatlest is szeretem, és a Shadows együttes a kedvencem… Szeretem a modern zenét is, de a régieket is. A Három tenor a mindenem. Olyankor hallgatok zenét, ha nincs otthon senki. Beülök a szoba sarkába, és megszűnik számomra a világ.

 

tarapcsik25

 

Nekem a hobbim a munkám, és ez csodálatos dolog. Ha valamit be akartam fejezni, akkor hazatelefonáltam a feleségemnek, hogy csak későn érek haza. És ő nagyszerű feleség volt, mert mindig azt mondta: – Jó, csináld csak! –Tudta, hogy én a munkámnak a bolondja vagyok, és ez tesz engem boldoggá. A szakmai kihívások elvarázsolnak engem.

Még miket készítenek?

Régi könyveket restaurálunk, és új könyveket kötünk be. Ez a könyv például 1670-es kiadású. Ki kellett javítani rajta a bőröket, a lapokat, és újra kötni. Vállalunk szakdolgozatok, diplomamunkák bekötését, vendégkönyvek, emlékkönyvek készítését, étlap és itallap borítókat, fizetőmappákat, különböző hivatalos szervezeteknek szükséges mappákat. Készítünk nagyon szép díszdobozokat, díszhengereket, díszmappákat akár sorozatgyártásban is, spirálozást, illetve képek kasírozását, paszpartu készítését. Nagyon különleges dolgokat is csinálunk, például a fésűs metszést, aranymetszést, amit a papság a XVII-XVIII. században alkotott. Hozzá kell tennem, hogy ilyesmivel már csak ilyen öreg mesterek foglalkoznak, mint én. Nagyon különleges technikát igényel, nem is tanítják már ezt.

 

tarapcsik23

 

Sok kiállításon is szerepel a munkáival.

Igen, sokfelé volt már kiállításom, külföldön is (Brnoban, több német városban is). A Múzeumok Éjszakáján a Tudomány és Technika Házában volt a 28. kiállításom. Sok érdeklődő volt, gyerekek is kérdeztek, én pedig elmagyaráztam, hogyan készült egy-egy könyv vagy egyéb szép darab. Gyakran jönnek csoportok különböző iskolákból, a tanárok bejelentkeznek és időpontot egyeztetünk. A felnőttképzésben részt vevők is jönnek, de sok gyermekcsoportot is fogadunk.

 

tarapcsik15

A Múzeumok éjszakáján kiállítás a TIT-ben – Nijat Ayvaz török fotóművésszel

Még mindig van tanulója a műhelyben? Vagy már nem foglalkozik ezzel?

Nem olyan formában, mint régen. Vizsgáztatni hívnak a Gáspár András Szakközépiskolába. Szakmunkásokat, segédkönyvkötőket vizsgáztatok. Most is éppen ezt csináltam a napokban. Az Iparkamara felkérésére is vizsgáztatok. Év közben eljönnek tanulni is hozzánk, gyakorlatra. Régen tanítottam a Szakmunkásképzőben is.
A múlt héten eljött egy diákcsoport a Református Iskolából, 22 gyereknek tartottam foglalkozást.

Nagyon szeretem az érdeklődő gyerekeket. Már sokszor tartottunk ilyen foglalkozásokat. Két csoportra osztjuk a diákokat, és felváltva foglalkozunk velük a fiammal vagy a kolléganőmmel. Nagy ez a műhely, sok különböző gép van benne, van mutatni való bőven. Hozzá kell tennem, hogy az első tanítványom a mai napig itt dolgozik a műhelyünkben. Négy évtizede… Ő már olyan, mint a családtag. Tökéletesen megbízunk benne, ha el kell mennünk, rábízhatjuk az egész műhelyt.

 

tarapcsik13

 

Nagyon sok régi gépünk is van. Örököltük is, de van olyan, amelyet én vásároltam. Ezt például Brnoban vettem, 1728-ban készült. Kiállítási darab, érdekes lehet sok ember számára. De a mai napig is használható. Vannak persze modern gépeink is. Itt mindent a saját magam erejéből teremtettem elő. Soha nem pályáztam, nem kértem senkitől semmit. A gépeket is a magam pénzéből vásároltam. Semmiféle támogatást soha nem kaptam. Büszke vagyok rá, hogy mindent a saját erőmből hoztam létre. Csak becsületes két kezem van, nincs kacsalábon forgó várkastélyom, a munkámból arra nem tellett. A legfontosabb a tisztesség és a becsület.

Milyen szórakozási lehetőségre futja az idejéből?

Színházba, moziba ritkán megyünk, de az olvasást szeretem. Bár ha a kirakatban nézegetek egy könyvet, először mindig azt nézem meg, hogy van bekötve. A külcsín a fontos, ez nálam szakmai ártalom. Most éppen Kecskemét városának történetét olvasom. Csatári Bálinttól kaptam egy dedikált példányt. A zenehallgatás motivál a leginkább.

A sport is nagyon érdekel. A KTE-nek komoly drukkere voltam eddig, és nagyon szomorú vagyok, hogy visszaminősítették az NB III.-ba.  Vannak a játékosok nevével ellátott pólójaim és sálaim, még vénségemre is ezekben mentem ki a futballmérkőzésekre, de meg kell mondanom, hogy majdnem elsírtam magam, amikor megtudtam, milyen sorsra jutott a kecskeméti csapat. Még itt van a tárcámban a KTE belépőm, el is tettem magamnak emlékbe.

 

tarapcsik11

 

Biztosan sok érdekes dolog történt az 52 éves pályafutása alatt…

Nagyon sok öröm volt az életemben. Volt egy idős néni, behozott egy régi, szakadt bibliát. Megjavítottam. Amikor érte jött, nem akarta elfogadni. Azt mondta, ő nem viszi el másnak a bibliáját, mert ez nem az övé. Már majdnem megijedtem, hogy elcseréltük, de meglett a bizonyíték, hogy az övé: Hátul bele voltak írva a családtagjai adatai, erről ráismert. Nem is gondolta, hogy ilyen szép lesz a renoválás után.

33 éve vezetjük ezt az emlékkönyvet, mely sok érdekességről tanúskodik. Nekem meghatóak a beírások. Nem mindig a kitüntetések meg az érmek a legfontosabbak. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is írt néhány sort emlékül ebbe a könyvbe, amikor Lakiteleken megrendeztük az első kiállításomat, ami nagyon jól sikerült.  

Ezt a köszönő levelet egy solti fiatalembertől kaptam, akinek elrontották a szakdolgozatát, és le kellett volna adnia, de éppen hét vége következett. Mi már úton voltunk a feleségemmel Tőserdőbe, amikor jött a telefonja, hogy segítenék-e neki. Én visszafordultam, megcsináltam neki ingyen a szakdolgozat bekötését, és úgy indultunk újra a hétvégi házunkba. Nagyon jólesett, hogy megköszönte. Az ilyesmire nagyon jó érzésekkel emlékszem vissza. Ezért érdemes dolgozni, mert ez biztosan szívből jött.

 

tarapcsik6

 

Örülök neki, hogy ilyen szép tartalmas életet tudhat magáénak!

Én is hálát adok érte az Istennek! Holnap reggel a Nagytemplomban megköszönöm a Jó Istennek ezt a szép életpályát. Ahogy 52 évvel ezelőtt kértem a segítségét hozzá, amikor elkezdtem első nap dolgozni!

50 éves jubileumom alkalmából életműdíjat kaptam a katolikus egyháztól. Nekik is sokat dolgoztam. A lakiteleki templomban szentmise közben köszöntöttek föl, csodálatos élmény volt. Jól ismernek arrafelé. A Wojtyla Házat sem szabad kihagynunk, mert állandó támogatójuk vagyok. A bejáratnál táblára van vésve a nevem a támogatók között. A vallásos emberhez hozzátartozik a segítőkészség is. Mindig segítenünk kell a rászorulókon. Ez fontos.

 

tarapcsik17

 

Köszönöm szépen az interjút, és kívánok további jó egészséget, nagyszerű munkálkodást Önnek is, és az ifjú Tarapcsik Sándornak is, aki bátran léphet apja örökébe, hiszen példát kapott emberségből is, szakmai tudásból is az édesapjától, a Gyémántdíjas könyvkötő mestertől.

 

A Tarapcsik Dinasztia honlapja ITT tekinthető meg.

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

 

Hozzászólások