Szuromi Gréta a Kecskeméti Református Gimnázium tanulója. A Szerelemre ítélve című pályázaton második helyezést ért el a novellája. A pályázatot a kecskeméti önkormányzat és a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület írta ki 25 év alatti fiatalok részére. A Házasság hetéhez kapcsolódott, s a pályaművek a szerelemről, házasságról, gyermekvállalásról szóltak, a kiírásnak megfelelően. A legjobb pályamunkák szerzői a Lechner Kávéházban rendezett ünnepi eseményen vehették át a díjat.
A díjátadón Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszony biztatta a fiatalokat tehetségük további fejlesztésére. A Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület segítségével létrejött projekt sikerességét és a színvonalas műveket Engert Jakabné alpolgármester asszony méltatta.
Most bemutatjuk Szuromi Grétát és novelláját, ami kiemelkedően érett gondolkodásra vall. Gratulálunk az írásodhoz, Gréta!
Önéletrajz
2006. április 12-én születtem Budapesten. Édesapám autóvillamossági szerelő mester, édesanyám könyvelő, most a polgármesteri hivatalban dolgozik könyvelőként. Két testvérem van, Mária és Miklós. Hármasikrek vagyunk.
2013-tól a 2021-es évig a Solti Vécsey Károly Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulója voltam. Minden évben kitűnő tanulmányi eredménnyel végeztem, az általános iskolai tanulmányaimat aranykönyvesként zártam. Nagyon szeretem a matematika, történelem, földrajz és az angol tantárgyakat. Angolból legjelentősebb eredményem 2022 augusztusában született, amikor 3. helyezést értem el a Language Cert által rendezett angol nyelvű novellaíró versenyen.
Most, már harmadik éve a Kecskeméti Református Gimnázium tanulója vagyok. Szabadidőmben úszni járok, és számos teljesítménytúrán is részt vettem már, szeretem aktívan tölteni a szabadidőmet. Már tizedik éve tanulok hangszeren, kilenc éve szaxofonozom, és négy éve zongorázom. Két alkalommal is bejutottam A Pomázi Szaxofonverseny országos döntőjébe. A Solti Ifjúsági Fúvószenekarnak is állandó tagja vagyok. A zenekarral több alkalommal is eljutottunk külföldre, de országon belül is szórakoztatjuk a közönségünket.
2020-ban Solt város legrangosabb díját is, a Pro Urbe (a városért) díjat is megkaptuk a város lakosságától.
2022 szeptemberében Németországban pedig kiérdemeltük a legjobb külföldi zenekarnak járó díjat színvonalas koncertünkkel. 2022 júliusában a zenekar szakmai zsűri előtt kiemelt arany minősítést kapott.
Szuromi Gréta
Szuromi Gréta: Véleménykényszer
Rozália kimerülten törölte le a verítéket a homlokáról. Délután fél hat volt, és úgy érezte magát, mint élete első maratonfutása után. Jófajta fáradozás merítette ki, tudta, hogy közelebb került a céljához. Elégedett volt magával, ugyanakkor már nagyon vágyott arra, hogy végre otthon legyen, és vehessen egy forró fürdőt. Összerendezte az asztalon heverő igénybe vett, megkopott tollakat és a frissen megjelent könyvének néhány megmaradt példányát. Nem folytatta az elpakolást, mert tudta, hogy holnap reggel nyolckor újrakezdődik az egész. Hosszú fekete haját copfba fogta és felöltözött. Szorosan a nyaka köré tekerte világosbarna, finom anyagból készült sálját, és begombolta a szövetkabátját. Általában nem fordított ekkora figyelmet a hideg elleni védelemre, de emlékeztetnie kellett magát, hogy most másra is vigyáznia kell.
Kilépett az utcára és elindult. Nem volt nagy nyüzsgés, mert a legtöbb ember már otthon volt, vagy már elhagyta a munkahelyét. A város pont abban a pihegő-periódusban volt, amikor már lezajlott a délutáni sürgés-forgás, agresszív dudálás, feszültséget levezetni kívánó káromkodó ordítozás, de még nem érkeztek meg az éjszakai életet kajtató, szórakozni vágyó tömegek. Rozália majdnem egy évtizedes múltra visszatekintő szokásává vált, hogy az autója felé menet elszívott egy cigarettát. Most azonban az ösztönössé vált mozdulatát -, amely abból állt, hogy menetközben kihalászott egy szál cigit a táskájából – félúton megállította. Nagyot sóhajtott, és beszállt a kocsijába.
Fél óra múlva már otthon volt. A férje, András épp vacsorát főzött a konyhában. A nappaliban harsogott a tévé.
-Itthon vagyok, drágám!- kiáltott Rozália, miközben megszabadította magát a cipőjétől és már-már túlzottan réteges öltözékétől, és mindent akkurátusan visszaállított az előszobában az érkezése előtti állapotokra.
-Hallod? Te vagy a tévében!- hangzott köszönés helyett a konyhából.
Még két napig látogatható az ismert publicista, Erős Rozália könyvbemutatója a városközpont előadótermében. Az írónő abortusz elleni sokéves harcát most a frissen debütáló könyvében foglalja össze. Mint mindig, most is őszintén és kendőzetlenül ír megéléseiről, véleményéről.
Mire Rozália belépett a nappaliba, a híradást megszakították egy reklámblokkal. Már nem volt mit nézni vagy hallgatni, így kikapcsolta a tévét, és a kanapéra dobta a távirányítót. Nem követte tovább a távkapcsoló útját, mert tudta, hogy képtelenség, hogy lepattanjon, és a földre essen a kiült, rugótlan ülőfelületről.
A konyha felől enyhe, meleg fény szűrődött ki, és visszafogott neszezés hallatszódott, amely arról adott bizonyosságot, hogy a főzés folyamata befejeződött. Már csak a használt edényeket kellett elmosogatni, és a pulton rendet tenni. Az illatok azt is elárulták, hogy olyan hús készült, amihez illik a vörösbor és valamilyen flancos saláta.
Rozália többek között azért szerette a férjét, mert házasságuk két éve alatt a férfi minden egyes nap fordított arra figyelmet, hogy meglepje valamivel. Nem volt soha nagy dolog, csak éppen annyira, hogy a nő minden nap képes volt újra beleszeretni.
Odalépett hozzá, hátulról széles vállánál átölelte, és nyomott egy puszit a borostás arcára. András letette a mosogatószivacsot, és viszonozta a köszöntést.
Fél kilenc volt. A vacsora már elfogyott, az üres tányérok felett ültek, és beszélgettek.
-És? Jólment a bemutató? Milyen volt a fogadtatás?- kérdezte a férj, miközben elkezdte összegyűjteni a csetrest.
-Hagyd csak, majd én elpakolok! Te már úgyis bőven kitettél magadért – ültette le Rozália a férfit, megszüntetve ezzel az evőeszközök fémes csörömpölését.
-Amúgy összességében véve igen – folytatta félbeszakított beszélgetésüket. – De hát tudod, milyen kényes témához nyúltam. Az ország egyik fele szeret, a másik meg gyűlöl.
András kedvesen elmosolyodott, fölé hajolt, és gyengéden, de hosszantartóan megcsókolta a nőt. – Remélem nyilvánvaló, hogy én melyik csoportba tartozom.
Másnap reggel mindketten korán keltek. A férj egy vállalatnál dolgozott kezdő ügyvédként, így az utóbbi hónapokban nagy energiát fektetett a munkájába, hogy bebizonyítsa alkalmasságát. Mindig korábban ott volt, mint a kollegái, majdhogynem a recepciós hölgyet is megelőzte, aki amúgy nyitotta az irodát. És persze éjszakába nyúlóan robotolt. Igyekezett minden plusz faladatot jóval a határidő előtt elvégezni, amit magára vállalt.
Rozália nem féltette. Már az egyetemen is tudta, hogy András hihetetlenül elhivatott, éles eszű és szorgalmas. Egyszóval minden megvolt benne ahhoz, hogy kiváló szakember legyen. Együtt reggeliztek – amelyet egyikőjük sem vitt túlzásba -, pontban hét órakor pedig elindultak otthonról.
A bemutató nyolckor kezdődött, így Rozáliának volt még egy kis ideje kifújnia magát. Kilenc órakor már nagy volt a nyüzsgés, ugyanúgy, ahogyan tegnap. Újságírók, fotósok, rajongók és rengeteg érdeklődő. A sokak szerinti szélsőséges véleménye nagy port kavart a sajtóban, emiatt az utóbbi időben rengetegen ismerték meg mind a nevét, mind a munkásságát. Új volt neki a helyzet, és kissé nehezen is kezelte a hirtelen rázúdult nyilvánosságot, ennek természetes folyományaként pedig az eltúlzottan gyűlölködő visszajelzéseket.
Az elmúlt napokban minden volt, ami nem szeretett volna soha lenni: huszonegyedik századi fasiszta, a feminizmus sárba tiprója, érzéketlen repedtsarkú némber, önkényes igazságosztó és még sok más könnyűkézzel ráaggatott megnevezés tulajdonosa. Az emberek azt kívánták, hogy erőszakolják meg, vagy hogy szüljön egy nyomorékot, akiről egész életében gondoskodnia kell.
De persze emellett akadtak támogató hangok is, és végeláthatatlanul sok új olvasó. Habár nagymennyiségű stresszel kellett megbirkóznia, mindent egybevetve elégedett volt a jelenlegi helyzetével. Hiszen mindig is ezt akarta, az árnyoldalakkal pedig tisztában volt.
Amikor kilépett az épületből, már besötétedett. Kimerítette az egésznapos érdeklődés, és nem érezte túl jól magát. Szédült és hányingere is volt. Úgy gondolta, hogy ez normális ilyenkor, már több hete küszködött efféle tünetekkel, de nem tartotta komoly dolognak. Nem akarta ijesztgetni a férjét, így nem beszélt róla neki semmiről.
A parkoló még messze volt, és egyre nehezebben ment neki a sétálás. Kapkodta a levegőt, elhomályosult a látása. Megijedt, hogy nem fog tudni elmenni az autójáig, kezdte azt érezni, hogy valami hatalmas gond van. Megállt, és nekitámasztotta a hátát egy útmenti ház falának. Maga elé vette a táskáját és iszonyú erőfeszítés árán megpróbálta kivenni belőle a telefonját. Hívni akarta Andrást, hogy jöjjön érte. Az arcára réveteg halálfélelem ült ki. A másodpercek ezerszeres lassításban teltek, úgy tűnt fel számára, mintha csak az ő kedvéért megállt volna az idő, hogy végig tudja nézni a mozit, amely a szeme előtt pergett, és az életéről szólt.
Erős mellkasi fájdalom fogta el, a lábai pedig nem bírták tovább a terhelést. Félig ülő, félig fekvő helyzetben próbálta tárcsázni a férjét. A telefon a kezében egy elmosódott, világító folttá változott, nem tudott semmit leolvasni a képernyőről. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy a múltkor gyorshívásra állította, így egy egyszerű koppintással el tudta érni, hogy a készülék kapcsolatba lépjen az otthoni telefonjukkal. A következő percek úgy teltek, hogy egyetlen momentumot sem tudott volna visszaidézni.
Másnap reggel egy idegen ágyban ébredt.
Vakító fehér falak és klórszag vette körül. A még kissé homályos látásával a férje alakját vélte felfedezni maga előtt, aki két fehérruhással beszélgetett. Perceken belül realizálta, hogy egy kórházban van. A kép kitisztult a szeme előtt, így észrevette, hogy András kétségbeesett gesztusokkal kommunikál a vele beszélgető orvosokkal, és sűrűn tekintget hátra hozzá. Rozália a tegnapi nap emlékeiből és a férje viselkedéséből következtetve egyaránt tudta, hogy valami komoly baj történt.
Három nap múlva hazaengedték.
Az ezután következő hét rendkívül feszült volt.
A házaspárnak elkerülhetetlenül tragikus végkimenetelű dilemmával kellett szembenéznie, ezt pedig az is fokozta, hogy Rozália társadalmi beágyazottsága miatt ezt a nyilvánosság felé is kommunikálni kellett.
Ugyanis a sajtóban megjelentek az elmaradt könyvbemutatóról szóló spekulációk, majd néhány kiszivárgott körülmény az írónő állapotával kapcsolatban hamarosan megállíthatatlanul terjedő, alattomos pletykákat szült. Ez végül addig fajult, hogy Rozália kénytelen volt személyesen nyilatkozni a hogylétéről a dolgok tisztázása érdekében. Ezután persze még több vele foglalkozó cikk született. A nő két nap múltán már figyelmet sem fordított rájuk.
András elhanyagolta a munkáját, a feleségére fordította minden figyelmét és erejét. Ez idő alatt, habár a férfi próbálta kímélni mindenféle stressztől a szerelmét, nagyon sokat vitatkoztak.
Az esetet követően napokon belül a nyilvánosság is értesült róla a lapokból, hogy Rozália egy szívroham miatt került kórházba. Az orvosok felfedezték, hogy a nőnek rendkívül gyenge a szíve ahhoz, hogy biztonságosan kihordjon egy kisbabát. Mivel a terhesség egy még nagyon korai szakaszában tartott, azt javasolták neki, hogy a saját élete védelme érdekében vetesse el a magzatot. A döntést záros határidőn belül kellett meghozniuk, ugyanis a pici fejlődött.
A férfi persze hiába győzködte a magzatgyilkosság ellen elkötelezett feleségét, nem volt képes őt befolyásolni. Végül kifutottak az időből, így már, ha akarták volna, sem lehetett volna végrehajtani az abortuszt.
A következő egy hónap véget nem érő veszekedéssel telt, amelyet rendszerint a kétségbeesett, tehetetlen férfi dühvel és fájdalommal teli indulatai váltottak ki. Rozáliát hibáztatta, és azzal gyanúsította, hogy nem szereti őt, és élni sem akar már. Minden alkalommal a szemére vetette, hogy kegyetlen, amiért hagyja anya nélkül felnőni a lányát, őt pedig magára hagyja a közös gyerekük nevelésével.
A hetek csak múltak, András pedig rájött, hogy a helyzet megváltoztathatatlan, Rozália pedig hónapokon belül megszüli a kisbabájukat. Titkon persze reménykedett benne, hogy végül mind túlélik, és folytatódik tovább az a reményteljes tervezgetés, ami nem olyan rég még az életük szerves része volt.
Szerette volna őszintén meggyőzni magát arról, hogy nem hibáztathatja Rozáliát a természete miatt. Hisz pont ezért szeretett bele. Kitartott az elvei mellett, eltéríthetetlen, céltudatos és hajthatatlan volt. Mindig tudta, mit csinál, és hogy miért csinálja. Intelligens volt és vonzó. András pedig nem tudott neki ellenállni.
Kislányuk születését hatalmas médiafigyelem kísérte. A házaspár próbált távol maradni a folyamatosan kémkedő tömegtől, de persze ez lehetetlen volt. Azon a napon, amikor…
Erős Hajnalka lehajtotta a laptopját, és kinyújtóztatta a tagjait. Hosszú fekete haját copfba fogta, és felvette a kabátját. Arra gondolt, hogy meglátogatja az apukáját. Szeretett volna további információt gyűjteni. Kíváncsi volt, hogy milyen volt a házasságuk, és hogy milyen is volt a való életben az anyukája. Elismert írói voltát a szabatossága adta, most sem tervezett akár egy apró részletet is elnagyolni, vagy pontatlanul közölni.
Szuromi Gréta
