Hosszú ideje komoly viták folynak az irodalomtörténészek körében a világirodalomban Shakespeare néven „befutott” drámaíró személyazonosságát illetően. Sokan megkérdőjelezik, hogy egy vidéki, nem túl magasan képzett, magát lentről felküzdő ember írhatta a széles műveltségre és tájékozottságra valló műveket.  Ezt a vitát egy ideig valószínűleg nem fogják még lezárni, a drámák azonban magukért beszélnek: ki ne hallott volna Othellóról, a mórról; az áldozatai szelleme elől menekülő Macbethről, a sziporkázó Beatricéről, az asszonyszelídítő Petruchióról vagy éppen a tragikus sorsú Rómeóról és Júliáról?

A valódi Shakespeare

Életének számos pontját homály fedi. Az angliai Avon folyónál épült Stratford városka ma is a Shakespeare-rajongók zarándokhelye. Szülőháza hamisítatlan favázas ház, belépve akár egy színdarab szereplőinek is érezhetjük magunkat. Kereskedő szülei a kor színvonalán jó iskoláztatást biztosították neki. Korán nősült, felesége 8 évvel idősebb volt nála. Három gyermekük született.

1592-ben (ekkor 28 éves) már biztosan Londonban él, és színházi körökben mozog. Hogy miért hagyta el feleségét és gyerekeit? Feltehetően vadorzáson kapták, ezért menekülnie kellett, és a nagyváros megfelelő búvóhelyet jelentett. Színészként és íróként tevékenykedik, és a siker nem kerüli el. Hamarosan üzletemberként is színre lép: az egyik társulat (a Lordkancellár Társulata) résztulajdonosa lesz.  1610-ben költözik vissza szülővárosába.

                                                          

Othello és Desdemona

Színdarabjai

Drámáinak forrásai kortárs novellák, ókori történetírók angol fordításai. Mondhatnánk, hogy a Shakespeare- művek átdolgozások, nem teljesen önálló ötleten alapulnak. Saját korában ez nem is volt követelmény. Történetei azonban messze túlszárnyalják a forrásokat. Örökérvényűek, szereplői valódi emberek, akiket bravúrosan mutat be, megragadva az egyéniség mozgatórugóit.  Némelyik színdarab igazán izgalmas, feszültségekkel teli, akció-vagy horrorfilmbe is beillő jeleneteket tartalmaz. Mások éppen romantikus filmekbe illő fordulatokat hordoznak. A Lear királyban vagy a Macbethben több a gyilkosság, mint egy mai krimiben,vígjátékai pedig fordulatosságukkal és a félreértésekre épülő cselekményükkel felvehetik a versenyt a mai filmes vígjátékokkal. A Rómeó és Júlia romantikáját szintén senkinek sem kell bemutatni.

                                                         

 Júlia erkélye Veronában

Utóélete

Művei számtalan feldolgozást értek meg. A leghíresebb filmadaptációk közé tartozik például „A makrancos hölgy” (Elizabeth Taylorral és Richard Burtonnel a főszerepben), a Laurence Olivier- vagy a Mel Gibson-féle Hamlet-alakítás, a „Sok hűhó semmiért” (Kenneth Branagh és Emma Thompson), vagy a „Vízkereszt vagy amit akartok”.

A “Szerelmes Shakespeare” című film egy, a szerző életét szabadon feldolgozó, romantikus kalandfilmekbe illő elemekkel kiegészített alkotás. Érdekes képet fest a korabeli színházi viszonyokról, valamint a szerzők és a színészek helyzetéről.

A 2011-ben készült Anonymus című film a szerző kilétének kérdéseit boncolgatja: ebben a történetben egy arisztokrata, Edward de Vere, Oxford grófja írja a drámákat. Magas társadalmi állása miatt azonban kénytelen eltitkolni ezt, és gondolatainak, politikai üzeneteinek közvetítéséhez egy jelentéktelen színész, William Shakespeare nevét felhasználni.

                                                        

Emma Thompson és Kenneth Branagh a Sok hűhó semmiért filmes feldolgozásában

Akárkit is rejt a Shakespeare név: stratfordi kereskedőt, művelt angol grófot, felvilágosult filozófust vagy egy kortárs drámaírót, a művek maradandó értéket képviselnek már a filmvásznon és a világ színpadain is.

Az alábbi vers Shakespeare talán leghíresebb szonettje (a 75.):

“Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.”

Weninger Nóra

2013. április 22.

Hozzászólások