St. Martin 30. – Jubileumi beszélgetés St. Martinnal

St. Martin 30.  – Egy különleges, nagysikerű születésnapi, illetve jubileumi koncertje után néhány héttel beszélgetek St. Martinnal – azaz Szentmártoni Imrével, a világszerte ismert és közkedvelt, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel, EMeRTon, Regionális Prima Primissima, Vásárhelyi Művészeti díj, valamint számtalan művészeti, zenei díjjal is kitüntetett szaxofon- és pánsípművész előadó, zeneszerzővel a közelmúlt és távolabbi idők eseményeiről és jövőbeli terveiről.

Kérlek, mesélj a MontázsMagazin olvasóinak arról, hogy a 30 éves jubileum kapcsán milyen érzésekkel, gondolatokkal tekintesz vissza az elmúlt évre, évtizedekre? Honnan indultál, hová érkeztél? Egyenes volt-e a pálya? Boldog ember vagy?

Hódmezővásárhelyen születtem, zenélni is itt kezdtem. Hogy hová érkeztem? Talán a kiadott lemezek, a közönség szeretete és a kapott elismerések jelzik az eddigi utamat.

Hegel szerint: „A művészet a legmagasabbrendű öröm, amivel az ember megajándékozhatja önmagát.” A filozófus szavait továbbgondolva azt vallom, hogy nem csak önmagunkat, hanem a világot kell megajándékoznunk azzal, amivel azt jobbá tehetjük. Én ezt a zenémmel teszem. Én ezt tudom, ezt adom a világnak, a mindezt befogadó közönségemnek, ezért hát boldog vagyok. Úgy is mondhatnám, hogy jól érzem magam a bőrömben.

A közönség visszajelzése, szeretete hogyan hat rád? Sok koncerteden magam is részt vettem, tanúja lehettem annak, hogy szinte mindig állótapsos köszönetet kapsz, mert elvarázsolja a hallgatóságot az a fajta átélt, alázatos, szeretetteli zenélés, amely jellemző rád, és amely mindenki szívét-lelkét megérinti!

Koncertjeim zenei anyagának szerkesztése közben mindig a legjobb és legszebb, a helynek, az alkalomnak leginkább megfelelő dalokat választom ki. A legtöbb esetben már az első, esetleg a második szám után látom, érzem, hogy velem van a közönség, együtt vagyunk, szárnyalunk – a zene hullámhosszán. Az a szeretet, amely egy-egy koncert közben és utána árad felém, kölcsönös. Jó érzés kapni. De talán még jobb adni.

A koncertjeidet gyakran különleges helyszínekre szervezed. A legnagyobb hatást nyilván az Aggteleki-cseppkőbarlangban éred el, a Baradla-barlangban, amely az ország egyik legkiemelkedőbb természeti értéke, a világörökség része. Oda belépve az ember a csodák birodalmában érzi magát, amikor pedig megszólal a zene – az maga a varázslat! Ebben a jubileumi évedben is tervezed az aggteleki koncertet?

Igen, természetesen! Nagy öröm számomra, hogy Micheller Myrtill elfogadta meghívásomat, így a nagyzenekaros hangzás kiegészül egy sokoldalú előadóművésszel, énekessel. A koncertre a jegyárusítás már folyamatosan zajlik. A hívószó ezennel:

St. Martin Jubileumi Koncert: Július 27-e este 6.00. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Hány önálló nagylemezt készítettél, várhatunk-e a közeljövőben újabbat? Ha igen, készülnek-e már az új dalok? Emlékszem, a Föld szélén, középen című albumodra azt mondtad: „életem legjobb lemeze” – majd a 2019-es, negyedszázados jubileumodra kiadott albumod nyilván az eddigieket is túlszárnyalta, mert már a címe is sokat mondott: „Valóra vált álmok”. Ha valóra váltak is az akkori álmok, mostanában milyen újabb vágyak és inspirációk adnak számodra lendületet – szárnyalást – a következő időkre?

26 önálló lemezem jelent meg. Tervek és új, vagy készülő dalok vannak, amelyek valószínű bakelit lemezen lesznek hallhatóak. Újabb álmok, újabb vágyak mindig vannak, remélem, mindig lesznek! Egy-egy koncert, a közönséggel való találkozások, beszélgetések hatással vannak rám. Az előadásokra, az azokat megelőző szervezésekre, próbákra sokat utazom. Útjaimon újabb, sokszor idegen, még soha nem látott tájak tárulnak elém.

Máris elindul bennem egy gondolat, egy dalfoszlány. Amikor hallok egy új zenét, olvasok egy könyvet – lett légyen az mesekönyv, mint például a Kisherceg, amely minden életkorban újra olvasva mást üzen számomra, másként hat rám. A társművészetek mindegyike – akár a legváratlanabb pillanatokban is elindíthatnak bennem olyan új impulzusokat, amelyek legtöbbször zenében fogalmazódnak meg bennem.

Talán nem tudja mindenki rólad, hogy verseket is írsz, több versesköteted jelent meg, a fotózás is régi szenvedélyed. Az utóbbi évtizedben pedig már festőként, festőtáborok szervezőjeként is bemutatkoztál! Hogy van ennyi időd, energiád a zenélés, a zeneszerzés, a fellépések mellett?

Természetesen rangsorolnom kell, mert a zene számomra a legfontosabb. A sport is szerves része a mindennapjaimnak. A versírás, a lírai gondolatok rögzítése vagy a fotózás, a pillanat megörökítése, a festés – szó szerint: mindez színezi az életem palettáját. Aztán van az a mondás, hogy arra van időnk, amire szakítunk.

Egyik nyilatkozatodban olvastam, hogy ebben az évben jubileumi koncertsorozatot szervezel az ország különböző városaiba, településeire. Kecskeméten utoljára 2019-ben láthattunk-hallhattunk. Tervezed-e, hogy zenekaroddal ismét ellátogatsz hozzánk, a „hírös város”-ba is?

Valóban, ez az év ettől lesz más, mint a többi. Némely koncertem már konkrét szervezés alatt áll, mások még a tervezés stádiumában vannak. Remélem, hogy Kecskemét is egy fontos állomás lesz a jubileumi koncertek sorában.

Kedves St. Martin, a magam és a MontázsMagazin olvasói nevében az eddigi sikereidhez szeretettel gratulálok! Jubileumi koncertjeidhez, valamint a következő 30 évhez is jó egészséget, sok szép zene születését, sok sikert, lelkes, értő és érző közönséget kívánok!

Köszönöm szépen a beszélgetést!

 

Szöveg és fotók: Kökény Éva

Kapcsolódó cikkünk:

Valóra vált álmok St. Martinnal a kecskeméti Agórában