A 450 éve született William Shakespeare emlékére az Uránia Nemzeti Filmszínház vetítés-sorozatot szervezett. A nagy angol drámaíró színdarabjainak autentikus, a londoni Globe Színház társulata által bemutatott előadásai az év folyamán több „felvonásban” is a mozivászonra kerülnek. A július-augusztusi bemutatók a Vízkereszt, vagy amit akartok és A makrancos hölgy című komédiák után egy ritkán játszott királydrámával, a VIII. Henrikkel folytatódtak.

Nagyszabású jelenetek, korhű jelmezek, csak jelzésszerű díszlet és kellékek. A színpadon a 16. század első felének angol arisztokráciája. Shakespeare a darabot pályafutásának vége felé írta. Kései mű tehát, idősebb kori alkotás, sőt a kutatók szerint nem is egyedül Shakespeare-től származik, hanem a neves drámaíró a Jakab-kor másik ünnepelt és elismert írójával, John Fletcher-rel dolgozott együtt. A színdarab nem tartozik a klasszikus királydrámák közé: nem a trónért vívott küzdelmet, az egymás ellen harcoló főúri csoportok küzdelmeit, véres csatáit mutatja be. Intrika, cselszövés persze itt is akad szép számmal, a konfliktusok azonban inkább a szavakban, a lélekben, a gondolatokban teljesednek ki.

A cselekményben jól körülhatárolhatóan rajzolódik ki néhány csomópont: VIII. Henrik válása első feleségétől, Aragóniai Katalintól, szakítás a pápával és az új anglikán egyház megalapítása (erről éppen csak említést tesznek a szereplők), a mindenható Wolsey bíboros tündöklése és hirtelen bukása, házasságkötés Boleyn Annával és Erzsébet, a későbbi királynő születése.
Betekintést nyerhetünk VIII. Henrik udvarának kulisszái mögé: a diplomáciai lépések sorsokat és országok életét befolyásolják, hamis vádak alapján börtönöznek be és végeznek ki főurakat, a király egyeseket magasra emel, de egy pillanat alatt meg is vonja tőlük kegyét.

VIII. Henrik befolyásolható uralkodónak tűnik, akit alapvetően az érzelmei irányítanak a reálpolitika követelményei helyett. Kegyencének, a bíborosnak hamis vádjait azonnal elhiszi, majd meneszti is őt, amint csalódik benne; idősödő feleségét eltaszítja, és még az egyházzal is szembeszáll, hogy szerelmét feleségül vehesse.
Aragóniai Katalin a darab tragikus hősnője. Agóniája, testi-lelki összeomlása a fiatal Boleyn Anna felemelkedésével párhuzamosan megy végbe.
Wolsey bíboros, a teljhatalmú lordkancellár kegyvesztettsége már nem okoz katarzist: az intrikákat szövögető, az embereket a saját céljai érdekébe állító reneszánsz pap-főúr sorsa a kor viszonyait ismerve szinte kiszámítható.
Boleyn Anna színpadi jelenléte nem túl hangsúlyos, inkább a királyt tettre késztető ösztönző erőként van jelen, a háttérből befolyásolva az események később tragikussá váló láncolatát, melyek őt is elragadják majd – ezzel kapcsolatban azonban a darabban még utalás sem hangzik el. Itt Anna a győztes királynő, aki a korona elnyerése és az uralkodónak adott örökös révén is megdicsőül.

  

Az utolsó monumentális jelenet, a kis hercegnő, a későbbi I. Erzsébet királynő keresztelése hosszadalmasnak tűnhet a mai kor emberének, és a darabban való szerepeltetése nem is igazán érthető. Öncélú hízelgésnek tűnik, célja az uralkodó felmagasztalása, holott a darab megírásakor már Erzsébet ellenfelének, Stuart Máriának a fia, Jakab ült a trónon. Tudjuk, hogy Henrik király egyáltalán nem volt boldog a lánya születésekor, hiszen mindenáron fiúörököst szeretett volna. A hosszan gördülő monológ, mely a gyermek jövendő uralkodói erényeit zengi, ebből a szempontból sem igazán illik a történetbe.

A vetítés természetesen soha nem lehet olyan közvetlen, személyes színházi élmény, mintha mi magunk is jelen lennénk, a Globe Színház előadása mégis megközelíti azt. A mai, mindent modern köntösbe erőltető színházi törekvések mellett kimondottan felüdülés volt ez a klasszikus, hangulatával az Erzsébet-kori színház világába repítő előadás.

A közvetítés során megtapasztalhatjuk, hogy a 16. századi színházlátogatóknak milyen látványban lehetett részük. A színpad mélyen benyúlt a nézőtér területére. A földszinten álló nézők közvetlen közelében játszódott a cselekmény. Ezt az élményt idézi meg a 21. századi Globe Színház is: a színészek nemegyszer a nézők között tűnnek fel, vagy közéjük vonulnak vissza, sőt alkalmanként még be is vonják őket egy-egy jelenetbe. A középen lévő játéktéren bonyolódik a cselekmény legnagyobb része, mindaz, ami a kastélyban, az épület előtt történik. A háttérben egy fal jelképezi az épület vagy a belső szobák bejáratát, az emeleten pedig az erkélyjelenetek játszódnak le, ebben a darabban például a kórus vagy a harsonások állnak ott a koronázás és a keresztelő ünnepélyes jeleneteiben.

És ha már megidéztük az Erzsébet-kori színjátszás szellemét, érdemes tudni, hogy egy tragikus momentum is kapcsolódik a színdarab Shakespeare-korabeli előadásához: 1613-ban az egész Globe Színház leégett, amikor a VIII. Henrik előadása közben egy speciális hangeffektként elsütött ágyú lövedéke meggyújtotta a színházépület nádtetejét és a gerendázatot.

A vetítés-sorozat következő darabja a Rómeó és Júlia volt, szeptember 16-án pedig az Ahogy tetszik című vígjátékot láthatjuk. Ezeket októbertől március végéig újabb 6 előadás követi majd. Különleges színházi élmény, nem csak Shakespeare-rajongóknak!

Bővebb információ a további előadásokról

Weninger Nóra

2014. szeptember 5.

Hozzászólások