Rejtő Jenő a ponyvaregény mestere. Mára ez a műfaj az ő tolmácsolásában klasszikussá vált. Jellegzetes szereplőivel nemzedékek ismerkedtek meg, és jót szórakoztak komikus figurájukon.

rejto1

Ki ne hallott volna már Piszkos Fredről, Fülig Jimmyről, Vanek úrról, Gorcsev Ivánról és a szingapúri alvilág szerethető alakjairól, akik kacagtató kalandjaikkal belopták magukat az olvasók szívébe?

 

rejto2

A két leghíresebb figurája: Piszkos Fred és Fülig Jimmy

Rejtő Jenő a Reich család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten 1905. március 29-én. Később a három fivér magyarosította a nevét, mindegyiknek más lett a vezetékneve. Jenő csintalan és mozgékony gyermek volt, inkább a humán tárgyak és az idegen nyelvek (német, francia) érdekelték. Rajongott az ökölvívásért, amíg szét nem verték az orrát. Gyermekkori álmát követve 19 évesen színésznek jelentkezett. Előbb statiszta lett, majd kisebb szerepeket kapott. Alakításaival nem tudott nagy sikert elérni. Színészi pályáját derékba törte az a sajnálatos esemény, amikor előadás közben – sebesülthordozóként – leejtette a hordágyról a színésztársát.

rejto8

A világcsavargó
Nem sokkal ez után egy kevés pénzzel és néhány ajánlólevéllel a zsebében Berlinbe utazott, hogy színházi tanulmányokat folytasson, ismerkedjen a színdarabírás rejtelmeivel. Fizetést nem kapott a színházban, ezért elvállalt mindenféle fizikai munkát, hogy valahogy megéljen. Amikor már nem talált semmi munkát, odébbállt más német városokba, majd Svájcba, Prágába és Bécsbe. Igazi világ csavargója lett: Konstantinápoly, Dalmácia, Párizs és egyéb francia városok voltak sodródásának a helyszínei. Beállt matróznak, és megismerte a Földközi-tenger összes kikötőjét (és kocsmáját). Ezeken a helyszíneken nagyon sok élményt gyűjtött össze későbbi regényeihez, történeteihez.

rejto9

Idegenlégiósként
Marseilles-ben munka nélkül, éhesen és kimerülten, reménytelenül bolyongott. Az egyetlen megoldás az idegenlégió volt. Így került Észak-Afrikába, mint jól ismert hősei. Megismerte az idegenlégiósok pokoli életét, de szerencsére betegség miatt (megevett egy darab szappant) megszabadult (megszökött). Magas lázzal vonszolta magát végig Afrikán. Míg nyomorúságos körülmények között hazafelé tartott, gyakran a csavargók börtönében töltötte az éjszakát, mert se pénze, se munkája nem volt. Viszont időnként sikerült tudósításokat küldenie pesti lapoknak, és ezek árából végre hazautazhatott. Ez a két év csavargás hatalmas élményanyagot adott a regényeihez.

rejto5b

Újra itthon
1930-tól Budapesten tengette az életét. Idegen nyelveket tanított, volt riporter, tördelő, szerkesztőségi titkár. Most is, mint egész életében, anyagi gondokkal küszködött. Drámaírónak készült, de kabarészerző lett belőle. Rejtő zseniálisan hozott létre abszurd helyzeteket, félreértésen alapuló szituációkat. A félreértések során azonban mindig a jóérzés, a becsületesség, az igazság győzött, ha kissé furfangosan is. Életre szóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel.

rejto04

Első regényei
Elhatározta, hogy pengős regényt ír, azaz olcsó kiadású könyvet. Váratlanul egy másik nevet választott magának, ő lett P. Howard. Későbbi regényeit is így ismeri meg az olvasóközönség. Az olvasók azonban sokáig nem tudták, hogy a P. Howard csak álnév, és Rejtő Jenő rejtőzik mögötte. Az első regényei vadnyugati történetek voltak. Hamarosan keresett színpadi szerzővé is vált, és operettek szövegkönyveit készítette a kor legnagyobb színészeinek (pl.: Salamon Béla, Honthy Hanna, Kabos Gyula, a Latabár testvérek). Sorban jelentek meg regényei, de a szó szoros értelmében agyondolgozta magát. A műveiért nagyon kevés pénzt kapott, nélkülöznie kellett. Idegei felmondták a szolgálatot, szanatóriumba kellett vonulnia.

rejto7

A kegyetlen leleplezés
1942-ben egy nyilas lapban egy „bátor” névtelen újságíró leleplező cikket jelentetett meg Rejtő Jenőről. Tudatta, hogy annak álneve P. Howard, bár ez még nem lenne olyan nagy baj, de az igazi neve Reich. Azaz zsidó. Valószínűleg a cikknek tudható be, hogy Rejtő Jenőt hamarosan behívták munkaszolgálatosnak, és kivitték sokezred magával Ukrajnába. Előbb vonattal mentek, majd gyalogolniuk kellett. Rejtő még oda is magával vonszolta könyveit és írásait, mert azt mondta, hogy dolga van még. Hideg és járvány tizedelte a mostoha körülmények között állomásozó munkaszolgálatosokat. Az író is belázasodott és 1942 szilveszterének éjszakáján, az újesztendő hajnalán meghalt. Megérezte ezt, és megírta saját sírfeliratát is.

Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.
(Rejtő Jenő)

rejto6

Utóélete
Rejtő Jenő az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is múlja. Bár a II. világháború után sokáig nem jelenhetett meg írása, és sokadrangú ponyvaírónak titulálták, 1957 után kicsit felengedett körülötte a légkör. Neve végre bekerült a köztudatba, és könyveit százezres példányszámokban adták ki. Műveit idegen nyelvekre is lefordították, filmek, képregények és rádiójátékok készültek belőlük. Később az elefántcsonttoronyban lakó irodalom is kinyílt előtte, és többé már nem szégyen Rejtő Jenőt olvasni.

rejto10

„…többé nincs akadálya, hogy maradandó helye legyen a magyar humoros irodalom történetében” – mondta Hegedűs Géza egy 1967-ben írott előszóban, amely Rejtő Jenő “Az utolsó szó jogán” című kötetéhez készült. A mostoha sorsú nevettető 37 évet élt.

Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások