Egy ükmama bölcsességei, avagy Polyák Mátyásné közkinccsé teendő gondolatai – A Rád hagyományozom nagyszüleink bölcsességét… című, több településen átívelő történetírói pályázaton megosztott I. díjat nyert a kunszállási 92 éves Polyák Mátyásné.

A pályázatot a nyugdíjasok körében írták ki a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület tagjai, a Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház, valamint a Fülöpjakabi Faluház munkatársai. A Montázsmagazin felajánlotta, hogy a legjobb pályaműveket közli, hetente egyet. Most Polyák Mátyásné megosztott I. helyezett írását olvashatjuk.

polyak matyasne

A 92 éves Polyák Mátyásné megosztott I. díjat vesz át a Fülöpjakabi Faluházban

Egy ükmama bölcsességei, avagy Polyák Mátyásné közkinccsé tehető gondolatai

Kedves – nálam nem sokkal és sokkal – Ifjabbak! Nagyon sok mindent elmondhatnék a fiatalkoromról, de ezek közül több is érthetetlen lenne számotokra, hiszen 92 éves koromig annyifélét megértem, hogy regényeket lehetne írni belőle. Például az, hogy nagy volt a szegénység, mégis tudtunk vidámak lenni a hétköznapokban.

Az első tanácsom az lenne, hogy bármilyenek is a körülmények, találjátok meg benne a jót. Kicsi dolgoknak is tudjatok örülni. Most azt látom, hogy annyi mindenre van lehetőség, mégsem mosolyognak a fiatalok. Keseregnek, az van az eszükben, mi a nehéz. Pedig mekkora a kényelem, mennyivel több pénzük van, mint annak idején nekünk!

A munkáról

Kétkezi munkát végeztem. Hajnaltól napestig. De amikor csapatostul vonultunk haza a földről, mindig énekeltünk. Munka közben beszélgettünk.

Tudom, hogy sokan dolgoznak irodában, meg sem értem, némelyik unokám mit csinál. De fel kell állni a számítógép elől, el kell menni emberek közé, különben rossz lesz a hangulatotok. Egy gép sose tud adni annyi szépet, mint egy másik ember. Ráadásul a sok ülés egészségtelen. Az elhízás hozza magával a betegségeket. Mi ettük a fehér kenyeret, szalonnát, zsírt, de nem volt rajtunk felesleg, mert keveset ültünk. Kialudtuk magunkat, főleg vasárnap, delelni is tudtunk. Mert az Úr napját megszenteltük a misével és a pihenéssel. Mostanság állandóan rohannak a fiatalok! Idegesek, nyugtalanok. Kell időt szánni a pihenésre is! Csak így lehet normálisan élni.

A covid óta meg mennyien otthonról dolgoznak a számítógépen, telefonon. El se tudom képzelni, hogy lehet ez! Szerintem sokkal jobb, ha elmennek munkahelyre dolgozni, és ott más emberekkel találkoznak. Az otthon legyen otthon, a munkahely meg a munkának a helye.

Lényeges lenne, hogy többen legyenek, akik a földdel foglalkoznak. Sok a parlagon hagyott terület, amin megtermelhetnének maguknak sokféle élelmet. Ha nem is könnyű munka a kertészkedés, az a legfinomabb, a legjobb a szervezetnek, amit mi magunk termelünk meg. Az pedig nagyon jó érzés, amikor látjuk, milyen szép krumplink vagy cseresznyénk termett!

Nálunk mindig virágos volt a kert, többféle fa is volt. Manapság túl sokat betonoznak, térköveznek. Az is kell, de kevesebb, a növényből pedig több! Emiatt is nagy a szárazság. A városokba is több fa kellene! Évtizedekkel ezelőtt is voltak aszályos nyarak, de ilyen nem, hogy a fák is kiszáradtak!

A munkával kapcsolatban végül lényegesnek tartom, hogy bármit is vállal az ember, azt becsülettel csinálja, és kitartó legyen benne.

A gyereknevelésről

Tudom, hogy nem mindenki vallásos. De azért nagyon fontos, hogy tudjatok hinni a jóban. Mindenkinek vannak jó tulajdonságai, így rajta múlik meg a családján, hogy jó vagy rossz ember lesz belőle. Tökéletes nincs, a szülők se várják el a gyerekeiktől, hogy azok legyenek. Szeressék őket állandóan. Ne azt érezze a gyerek, hogy csak akkor szeretik, ha jó jegyet visz az iskolából. Foglalkozzanak velük sokat, mutassanak példát, mert abból tanul leginkább a gyermek.

Hallom, a tévében is látom, hogy sok családban még a étkezőasztalnál is ott a telefon mindenki kezében. Jó, hogy vannak ezek a modern eszközök, nekem is van telefonom, mert azon tartom a kapcsolatot a rokonsággal. Más kütyühöz nem értek, viszont amikor a gyerekeim mutatják a képeket, videókat, meg az okostelefonon láthatom az unokákat, beszélhetek velük, az nagyon jó érzés! De az mérgező egy gyereknek, ha állandóan ilyen eszközök vannak a kezében. Csodálkozhatnak a szülők, hogy nem jól viselkedik az óvodában, iskolában.

Azt is ártalmasnak tartom, ha járatják mindenféle foglalkozásra, de nem játszanak vele. Nekünk nem volt sok játékunk, még az én gyerekeimnek se, azok is főleg otthon készített holmik voltak. Ám mindennel tudtunk játszani. A kisgyereknek a felnőtt munkája is játék. Lehet együtt mosogatni, söprögetni, gereblyézni, zöldségeket fejteni, gyümölcsöt szedni, süteményt sütni, meg egy csomó dolgot közösen csinálni, és közben beszélgetni, mesélni, énekelni. Akkor jól megtanul beszélni, feltalálja magát, nem fog unatkozni.

Mert sok gyereknek nincs jó fantáziája a tévé, a telefon, a számítógép miatt. És unalmában mást se tud, csak megint keres valamit a számítógépen, vagy állandóan nézi a tévét. Aztán meg nem jól olvas, nem is érdeklik a könyvek. A legjobb mesék, amiket csak úgy elmondunk, vagy kitalálunk. Én olyan szépeket képzeltem el így! Biztos a mai gyerekek is ugyanígy lennének ezzel. Szerintem ez nem változott az idők folyamán, csak ehhez kell szoktatni őket.

Én úgy látom, a mai gyerekek nagyon el vannak kapatva. Kiszolgálják őket a szülők. És ha erre rákapnak már kicsi korban, azonnal mindent akarnak. Nem lesz türelmük, nem tudják megvárni, hogy sorra kerüljenek.

Emiatt sok vita, veszekedés lehet. Nekünk megvolt a feladatunk, az én gyerekeimnek is. Ezeken keresztül tanultuk meg az önállóságot, mit szabad, mit nem. Ha egy kisgyereknek minden kívánságát teljesítik, akkor ha nem kapja meg, amit elvár, a felnőtt ellen fordulhat.

Az élet folyamán nem minden nap egyforma. Vannak szűkebb idők is, és akkor is meg kell élni, meg kell oldani a helyzetet. A gyermek érezze, hogy ő gyerek. Nem a felnőtt haverja. Így tanulja meg, hogy tiszteljen másokat, és elsajátítsa a szabályokat. A túl nagy szabadság miatt veszélybe is kerülhetnek, rossz dolgokat is csinálhatnak, nem tudnak majd magukról se gondoskodni.

A pénzről

A mai világ pénzközpontú. Nem mondom, hogy nem fontos a pénz, de hányan vannak, akiknek az az első, annak tudnak legjobban örülni! Annak, hogy meg tud venni tárgyakat.

Örültünk az ünnepeknek: a búcsúnak, a majálisnak, az iskolai kirándulásnak, szerepléseknek. Nálunk mindig csodaszép volt a karácsony! A fát az angyalka hozta, apa hozta az erdőből, volt, hogy borovicskát fenyő helyett. Boldogok voltunk, hogy a kis Jézuska megszületett. Vártuk, hogy menjünk a templomba. A fára a díszeket otthon csináltuk, Nem volt csoki, szaloncukor, mi magunk csomagoltunk fényes papírba otthon készített cukrot. Ekkor finom ételeket készítettünk. Biztos volt szárma, kocsonya, füstölt húsokból ennivaló. Ezeket az ünnepekre tartogattuk. Hétköznap ritkán ettünk húst. Inkább vasárnaponként, így nagyszerű volt az is az ünnepekben, hogy húst eszünk. Nem is volt ilyen sok embernek magas a koleszterinje!

Karácsonyeste énekeltünk, kártyáztunk gyufára huszonegyet, birgéztünk, beszélgettünk, meséltünk. Az ajándék a lányoknak általában egy baba volt, a fiúknak duda, falovacska, olcsóbb játékok. Nem jó, ha elhalmozzák egymást az emberek ajándékokkal, mert aztán nem lesz, aminek örüljenek, hiszen mindig többet és többet akarnak! Az ünnepeknek nagy jelentőségük van, de a hétköznapoknak még nagyobb!

Nem mondom, hogy legyenek szegények az emberek, de nem szabad mindenfélére költeni. Jöhet rosszabb világ, és akkor jó, ha van mihez nyúlni! Meg kell nézni, mire költünk! Nálunk is volt, hogy például a téesz nem tudott pénzben fizetni, hanem terményben. Előfordult, hogy iszonyú sok almát kaptunk, a melléképületben, a tanyában is mindenhol az volt. Akkor azt ettünk sokat. Most meg milyen sokba kerül az alma kilója! Pedig rengeteg gyümölcsös volt annak idején! A magyar föld jó a gyümölcsfáknak, természetes volt, hogy minden háznál volt többféle.

Eszembe jutott, hogy volt, amikor pálinkában fizettek. Hát azzal nem lehet jóllakni. Elmentem Félegyházára, és ott voltak, akik megvették.

A pénz legyen érték, becsüljék meg a fiatalok, osszák be szépen! Viszont a pénzt össze se lehet hasonlítani a család értékével, mert minden nehézség között a szeretteinkre számíthatunk. A pénz eltűnhet, a valódi összetartozás nem!

A családról

Én mindenkinek azt kívánom, hogy olyan családja legyen, mint az enyém! Nekünk négy gyerekünk született, rendes ember lett mindből! Hatan voltunk testvérek, sokan unokatestvérek. Összejártunk, a munka is összetartott minket. Akik még élnek, folyamatosan tartjuk egymással a kapcsolatot! Békességben éltünk, nem tartottunk haragot. Hallom, hogy más családokban nem mindig ez a helyzet. Összekapnak ezen-azon, aztán képesek 10-20 évig is haragban lenni.

Ha meg elmegy valamelyik örökre, késő bánat. Akkor jönnek rá, milyen kár volt! Én biztos vagyok benne, hogy ha más is a vélemény, azt a családban meg lehet beszélni. Azon meg magukban kell változtatni, hogy a pénzen vitázzanak. Akinek fontosabb a nyerészkedés, biztos nem lesz boldog családja!

Engem az éltet, hogy minden vasárnap itt vannak a gyerekeim nálam, minden nap meglátogat valaki, gyakran jönnek az unokák, dédunokák. Van már két ükunokám is. Ennél nagyobb boldogság nincs, hogy öregkoromra nem vagyok magányos.

Ünnepekkor néha olyan sokan gyűlünk össze, hogy át kell rendezni a házat az ebédhez. A lányok össze szokták számolni, hányféle sütemény van, mert mindenki hozza a sajátját. Úgy emlékszem, a legtöbb 28 féle volt. Szóval, itt a Földön az örök boldogság a család!

Én először 1945-ben utaztam. Mátraverebélyre a búcsúra, aztán felnőtt koromban voltam nyaralni, a Balatont pedig néhány éve láttam. Tudom, hogy ma már mindenfelé könnyen el lehet utazni, gyönyörű vidékeken járni. Látom, mert mutatják a fotókat. De az, hogy van hová és kihez hazatérni, annál csodálatosabb dolog nem létezik a világon! Ahogy a mondás is tartja, mindenütt jó, de a legjobb otthon!

Polyák Mátyásné a zsűri értékelését hallgatva

Én már nem akarok 92 évesen senkinek tanácsot adni. Elmondtam néhány dolgot, amit jónak tartok. Azt üzenem mindenkinek, amit annak idején apa (a hitestársam) mindig köszöntőként mondott: Isten éltessen sokáig pároddal, családoddal több számos esztendőben erőben, egészségben!

Polyák Mátyásné

 

Kapcsolódó cikkünk:

Szabó Mihály – I. díj a régi hagyományok ápolásáért

 

Hozzászólások