KÖNYVESPOLC: Tűzföld – Hosszabbodnak az esték, az ősz egyik előnye, hogy hamarabb nyúlunk szabadidőnkben egy könyv, egy jó olvasnivaló után. Sorozatunkban újabb Pataki Éva kötet kerül fel a képzeletbeli könyvespolcra.

Mielőtt az ajánlót elolvassák, ismerkedjenek meg az íróval egy rövidfilm segítségével.

 

Tűzföld. Milyen talányos a cím, ugye? Nem utazási ismertetőt vagy turisztikai látnivalót találnak a fellapozás után, hanem egy regényt.

Mégis miért ez a címe? A cím, Tűzföld egy metafora: a lehető legtávolabbi hely, ahol semmi nincsen, az egyetlen hely, ahova érdemes elmenekülni, ahol van szabadság, egy sziget a mesék, Verne Gyula világából. A Dél-Amerika legdélibb területét alkotó szigetvilág neve, nevét az őslakosok által gyújtott máglyákról kapta.

Pataki Éva legújabb, igazi sikert ígérő regénye egy igazi „kettős idősíkú” történetfűzés. Az időhíd kezdőpontja a múltba, kb. 1970/71-be repít vissza, a másik pillér pedig 2021-be. A fél évszázaddal ezelőtti történések fő színhelye Budapest, Lipótváros és közeli-, majd távolabbi környéke. Fiatal fiúkról és a hozzájuk csapódó lányokról szól, – mégsem ifjúsági regény.

A könyv elején 1971-ben járunk. Álmodozás, tépelődések, szabadságvágy, elvágyódás, tervezgetések világ körüli utakról, majd egy közös tanyáról, kommunáról – ezek töltik be a barátok napjait. Természetesen részt vesznek a március 15-i tüntetésen is, melyről a csapat egyik művészi hajlamú tagja (Egon) fotókat is készít. Velük újraéljük, hogyan tudott a csövező banda a zöld határon titokban átvergődni Jugoszláviából Olaszországba. Vagy ki miért nem kaphatott útlevelet?

A fiúk bandája az Emelők névre hallgat. A fociban és a balhészervezésben nem voltak kezdők! A fejezetek szoros váltakozásban az egykori és a jelenbeli történéseket elevenítik fel. Az erdőbényei osztálykirándulás, a balatoni nyári diákmunka, éjszakai fürdőzések, belógás a strandra, majd később az első találkozás a tengerrel. Trieszt megpillantása, a Nagykörút lemezbutikjának meglátogatása, a velencei tavi pici-parcellákon álló faházak, a balatoni rendőri igazoltatás filmkockái (nem véletlenül), zömmel fekete-fehérek, mégis van színük, hangulatuk.

Könyvborító (Libri)

A nagykamaszok – egy évvel az érettségi előtt – mindenféle kitörést megpróbálnak, nem érzik jól magukat saját életükben. A legnagyobb összetartó erő az osztálycsapat számára a focizás, amelyet minden vasárnap délelőtt köreikben tétmeccsnek minősülő összecsapások koronáznak meg. A bandavezér (ő sodródott Kanadába) egyben a csapatkapitány is. Mindig szűkszavú, remek testi adottságokkal rendelkező, a TF-re pályázó fiú, aki már az egyik fővárosi nagycsapat ifi keretében is játszik.

A többieket vegyes labdaérzékkel ruházta fel a Teremtő, mindenféle érdeklődés jellemzi őket. Egyikük nagyon jól rajzol, a másik verselget, a harmadik matekból jár élen, a negyedik bakelit lemezekkel üzletel profi módon, az ötödik a lányok meghódításában tűnik ki, végül a hatodik egy ügyetlenebb, csetlő-botló, dadogó srác.

Ő látogatja meg Kanadában az egykori „főnököt”, hogy az egész felnőtt életén át őt nyomasztó régi történéseket kibeszélje vele. Élete végét érezvén meg akar szabadulni a lelkét hosszú évtizedekig gyötrő titoktól. A dadogó ifjú öregemberként szeretné végre megfejteni, hogy miért titkolták a szülők zsidóságukat, szenvedéseiket, szörnyű veszteségeiket. Tulajdonképpen késői magyarázatot kap esetlenségére, bátortalanságára…

Háborog a lelke azon, hogy miért csak elsőéves műegyetemista korában tudta meg, egy évfolyamtársával folytatott beszélgetés után, hogy ő maga is zsidó. A fiúk egy badacsonyi présházba kirándulnak, a közelben lévő bazaltorgonák tetején lévő tisztáson csúfolták a barátai szegény, sete-suta dadogósukat, s az így kialakult lökdösődésben egyikük a mélybe zuhant, és pár perccel később a helyszínen meghalt.

tuzfold

Balaton (Fotó: Antalfi-Farkas Erzsébet)

Az író is csak jelzésszerűen utal a fehér foltokra: a pénteken gyertyát gyújtó nagymamára (tulajdonképpen senki nem érti, miért teszi), a disszidált, elvált, ’56 miatt börtönviselt apákra, a szabadság hiányára. Egy sajátos esemény az osztálytalálkozó. Kiderül, hogy a közös múlt az egyedüli kapocs a tagok között. Nincs folytonosság, valójában nem tudnak mit kezdeni egymással az emberek, kihűltek a kapcsolatok. Ahogy lenni szokott, a csapat darabjaira hullt, ki-ki haladt a maga felnőtt útján. A regénybeli csapat a szabadságot kereső, nagy elhallgatások generációja – is.

Az elhallgatás súlyát csak ötven évvel később jelzi az Ausztráliába szakadt Petya. Az „Emelők” utolsó két, disszidens tagja találkozik napjaink Kanadájában, és három nap alatt felelevenítik ifjúkori emlékeiket, az örökös balhézást, a focizást, a csajokat, a Balatont… és azt a tragikus balesetet, amely mindkettőjükben mély nyomot hagyott… Az emlékezés-regényben a szereplők térben, időben, lelkiállapotban visszakerülnek oda, ahol és amikor elhagyták egymást.

A Tűzföldben ezeket az emlékeket a montreali éjszakában idézik fel, majd idősíkot váltva az 1973-as jelenben a szerző meséli tovább a történéseket. A lényege ennek az emléktúrának, hogy a beszélgetés tulajdonképpen egy bűntény megoldása, feloldása. Az idősíkok váltakozása miatt „kirakósként” rakjuk össze a történetet. Az olvasó bolyong a múló időben.

Balaton (Fotó: Antalfi-Farkas Erzsébet)

A mában azzal végződik a regény, hogy éppen rákbetegsége végső fázisában látogatta meg kanadai barátját a félszeg zsidó fiú, mert szerette volna, ha minden egykori részlet, a tragédia minden árnyalata tisztázódjék. Majd egy utolsó budapesti látogatás után Ausztráliában lel végső nyughelyre.

Így az „Emelők” összes többi tagjának az élők sorából való egymás utáni távozása után a valamikori bandavezér elmegy gyerekkori álma célhelyére. Nevezetesen, a Tűzföldre. Vilmos már egyetlen túlélőként itt, a Tűzföldön emléket állít a többieknek, belevési a nevüket egy fába. Mintegy nyomot hagyva a világban…

Feszes ívű, izgalmas olvasmány. Az olvasó is csak a regény végén tudja meg, mi történt a badacsonyi présház környékén. Pataki Éva forgatókönyvíró és dokumentumfilm-rendező is: így természetes, hogy regényére is jellemző a forgatókönyvszerűség, miközben drámába illő jelenetekkel jelenít meg egy kort minden kortünetével.

Az emlékezet forgatókönyve pillanatképeket hív elő a szocializmus szabályaiban vergődő, lázadó fiatalokról. Az idősebb olvasóknak azért érdekes, mert ebben a korban voltak fiatalok, kézközelből ismerős minden momentum. (Iskolai egyenruha, szigorú házirend, a magánéletet is kordában tartó szabályok.)

tuzfold

Tűzföld (Fotó: Wikipédia)

A fiataloknak egyes fejezetek „retro” élménnyé válnak: így éltek a szüleink/ nagyszüleink? Felmerül a kérdés: ennyire falakba ütköztek? Mindenkit tudott korlátozni a rendszer?

Mindezekre a kérdésekre ott a válasz a Tűzföld című regényben, mely az Athenaeum Kiadónál jelent meg. Vegyék kézbe! Szép élményük lesz!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

A szerző korábbi könyvajánlója magazinunkban:

Pataki Éva: Nagymama vesztegzár alatt – Könyvajánló