Párbeszédes könyvajánló – My Vass-list – A hangoskönyvtár alkalmazás minden felhasználója gyűjtöget címeket „Kedvencek” fedőnevű egyéni kívánságlistájára. Az enyém tele van kortárs magyar szerzők műveivel Vass István tolmácsolásában. 

my vass-list

My Vass-list

A hangoskönyvtár-alkalmazás minden felhasználója gyűjtöget címeket „Kedvencek” fedőnevű egyéni kívánságlistájára. Az enyém tele van kortárs magyar szerzők műveivel Vass István tolmácsolásában. Nyár elején meg is kértem kedves hangunkat, hogy a felolvasásuk időrendjében haladva váltsunk szót mindegyikről, ezzel is népszerűsítve kicsit a köztünk élő, alkotó irodalmárokat. Íme a beszélgetés befejező része!

Hadd csempésszek be egy olyan néhai szerzőt is az élők közé, akinek a szellemétől igen jó néven venném, ha időnként belehuhogna kortárs íróink fülébe. A 2002-ben elhunyt, alig 62 évet élt Gion Nándor a Vajdaság szülötte, ott is lett a kisebbségi irodalom „nagy embere”, csak a délszláv háború űzte Magyarországra.

Tőle az „Izsakhár” című kis terjedelmű, de annál ütősebb kötetet olvastam fel, és segédkeztem az „Ezen az oldalon” pótlásában: ez a vaskos mű Gion novellafűzéreinek az összkiadása, itt több ciklus és különálló írások felolvasásával is volt szerencsém hozzájárulni a teljességhez. Gion az egyik legeredetibb világú, legszórakoztatóbb gondolattársítású mesélőnk. Amit mond, az mindig érdekes, elmés, továbbgondolandó. Nem lenne jó, ha szövegei kikopnának az irodalmi köztudatból.

Az „Azóta is élek” című kötet tulajdonképpen egy „Best of Bereményi Géza”. Az író hetvenötödik születésnapjára maga válogatta össze a novellákat, itt-ott kicsit beléjük javítva, kiegészítve, akár címeiket is megváltoztatva. A harcedzett rajongók és az író munkásságával csak most ismerkedő hallgatók felfrissítve találkozhatnak itt Bereményi első, alig huszonnégy évesen megjelent elbeszéléskötetének legjobbjaival.

A filmmé cseperedett Eldorádó és Hóesés a Vízivárosban forrásszövegeivel és az új évezredben született kisprózák javával. Ősök és hősök, alapmotívumok és a Cseh Tamásnak írt dalszövegekből is ismerős helyzetek, hangulatok köszönnek ránk ebben a bő keresztmetszetet kínáló kötetben, ahol történetről történetre formálódik, épül, forr ki a novellista Bereményi hangja.

Itt a vége felé essék szó legalább egy verseskötetről is, hiszen ebben a műfajban szintén próbára tettem magam – talán nem túl rossz eredménnyel. Tóth Krisztinát a ma élő legnagyobb magyar költők közt tartom számon, Bálnadal című kötetét olvastam fel a hangoskönyvtárnak. Tóth elképesztő formaérzéke minden egyes lírai alkotásában tetten érhető. Nála egy rímtelen szabadversnek is szigorúan kötött sorképlete és szótagszáma van, verseibe mégsem kerül soha egy erőltetett gondolat, kifacsart szókapcsolat.

A „Bálnadal” a klasszikus formák és a modern hangzás, mai szóhasználat élvezetes kombinációja, ez a kellemes ellentét mindegyik versben megfogott és feldobott, örömmel merültem a tengeri emlőssel egyre mélyebbre és mélyebbre. Az pedig nagyon tetszett, amit odalent láttam!

Zoltán Gábor orgiája olvasói kérés volt, magamtól nem választottam volna: a városmajori, különösen aktív és vérszomjas nyilasok szemszögéből megírt rémregény felolvasását mindinkább szakmai kihívásnak tekintettem, amit feltétlenül meg kell ugranom. Nem tett tönkre, nem rombolt le bennem semmit, hiszen ez a regény az emberiség szemetéről szól, nem parancsra, hanem puszta élvezetből gyilkoló primitív véglényekről.

Kicsit lokálpatrióta színezete is volt ennek a vállalásnak: Zoltán Gáborral pár utcányira lakunk egymástól, az „Orgia” pedig ízig-vérig XII. kerületi történet. A felolvasás közben döbbentem rá arra is, miért volt olyan negatív visszhangja a kerületben felállított Turul-szobornak, én ezt a huzavonát annak idején szokásos közéleti pankrációnak tekintettem. Zoltán Gábor takarékos, szikár, okosan csepegtető stílusa nagyon megfogott, időközben „Levegőt venni” című novelláskötetét is meghangosítottam.

Egyik legfrissebb felolvasásom Visky András önéletrajzi nagyregénye, a „Kitelepítés”. Az 1956-os forradalom után az író református lelkész édesapját 22 év börtönre ítélték, családtagjait pedig – az osztrák származású édesanyát, hét gyerekét és a Bibliát – a Duna-delta Gulág-mintára kiépített lágerébe száműzték. Visky elsősorban színműíró, költő és librettista, nagyrészt az Egyesült Államokban munkálkodó színházi ember. Mégis végig az volt az érzésem, mintha eddigi élete, tanulmányai, irodalmi ténykedése arra irányult volna, hogy tizenhét évi kutatómunka, kőkemény önreflexió, számtalan vázlat és átírás után a „Kitelepítés” megszülethessék.

Visky egy interjúban azt mondta, kíváncsi távolságtartással figyeli a regény útját. Pechjére évszázados remekművet alkotott, így ez az igen visszahúzódó ember kénytelen-kelletlen folyamatosan a hazai és nemzetközi kulturális élet érdeklődésének kellős középpontjában áll. Aki belehallgat a Kitelepítésbe, pár perc után megérti, miért is feszít ez a kötet kerek egy éve mozdíthatatlanul az Írók Boltja könyveladási rangsorának első helyén…

Vass István – Iván Péter

Párbeszédes könyvajánló – My Vass-list

A cikk forrása: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsgének honlapja

Hasonló cikkeink