Párbeszédes könyvajánló – A hangoskönyvtár-alkalmazás minden felhasználója gyűjtöget címeket „Kedvencek” fedőnevű egyéni kívánságlistájára. Iván Péter hangoskönyv-szerkesztőé tele van kortárs magyar szerzők műveivel Vass István tolmácsolásában.

Párbeszédes könyvajánló

I. P.: A napokban megkértem Vass Istvánt, hogy a felolvasásuk időrendjében haladva váltsunk szót mindegyik könyvről, ezzel is népszerűsítve kicsit a köztünk élő, alkotó irodalmárokat. Íme az első szeánsz anyaga!

„Legelső kortárs felolvasásom 2018-ból Kepes András „Világkép” című esszéregénye. Tévés személyiségként kedveltem meg ezt a jó svádájú, több nyelven beszélő fazont, kíváncsi voltam, mi fér bele ebbe az ő világképébe. Utazások nagyrészt, különböző kultúrákkal való találkozások, egy emlékekből, olvasmányélményekből összegyúrt esszéregény. Nagy meglepetés volt, amikor íróként, ráadásul igen jó íróként debütált. Nem harsányan, mégis határozottan nyúl a témáihoz.

2019-et Temesi Ferenccel kezdtem. Bartókot, mint embert és mint zeneszerzőt is nagyra becsülöm. Izgatott, mit tud ebből a nagyon összetett személyiségből kihozni ez a posztmodern fenegyerek. A regényben három történetfolyam fut egymás mellett, alatt, különböző kordokumentumok beemelésével, de szerzőnknek maga felé is hajlik ám a keze, hisz az egyik szál a saját curriculuma Bartók vetületében. Temesi kihangosított bizonyos életrajzi jeleneteket, a géniusz szakmai útját, házasságait, és mivel a jelentősebb szerzeményeiről is értően szól, így zenei ismereteimet szintén bővítette a regény.

Ugyancsak Temesitől jött még a 49/49, egy gyönyörű szerelmi történet egy fiatalkori kapcsolat „újramelegítéséről”. Ez a nosztalgikus érzelmi hullámvasút – már csak az ismerős korszak, zenék, hangulatok okán is – nagyon megérintett, valami régi érzést hozott nekem vissza. Nem feltétlen lehet nagyon cizellált ember az író, viszont kifejezetten jó a humora, a robosztus termet pedig valószínűleg mégiscsak érző lelket takar…

Zeke Gyulától négy könyvet olvastam fel. Az első, a „Kártya, lóverseny, kávéház” egy hajdani újságíró ragyogó tárcáinak igényes újratálalása. Utána jött a pesti kávéházakat bemutató kötet és a „Borbélyok, frizőrnők, fodrászok”. Gyula tulajdonképpen kultúrtörténész, erős szépírói vénával. Évekig tartó kutatómunka áll minden egyes kötet mögött, de a végső összeillesztésnél, megszövegezésnél szárnyra kap az irodalmár: olyan jelzői, metafórái vannak, hogy könnyes lesz a szemem. Az „Anderson-taktusok” esszégyűjteménynél éreztem meg végre azt is, hogy itt egy szelíd, szellemes kortársam gondolatait olvasom.

Nagy élmény volt Gerlóczy Márton Mikecs Annája. Ez a vaskos írásmű elsősorban az Áprily és Jékely-családok nem időrendbe szedett krónikája, két női felmenő levélváltásai, naplójegyzetei alapján, de a szerző persze nem vendégszövegekkel dolgozott, hanem „regényesítette” a forrásdokumentumokat. Főleg Áprily Lajosról ír nagy szeretettel, a kötetet is a költő egy gyönyörű verse zárja, amit kisunokája, Annuska halálára írt. Gerlóczyval még nem végeztem, vannak további felolvasási terveim a fiúval.

Dragomán „Rendszerújra” címen megjelent szabadulásnovellái nekem leginkább Bodor Ádám abszurd, nyugtalanító, másvilági írásainak hangulatával csengenek össze. A felolvasás nem volt egyszerű feladat. Dragomán úgy beszél, hogy alig vesz levegőt, a novellái is jórészt központozás nélküli szövegzuhatagok. Kénytelen voltam alaposan tagolni őket, különben egy nagy lihegés lett volna az egészből…

Gárdos Péter nagyon utálja, amikor dicsérik a könyveit, azt mondja, ő nem író, hanem filmrendező. Szerintem pedig időnként jobban ír, mint ahogy rendez… A „Hét mocskos nap” hihetetlen bravúrral megírt, izgalmas cselekményvezetésű, néha nagyon merész erotikus snittekkel dolgozó szovjet hátterű történelmi tabló. Gárdos azt nyilatkozta egyszer, hogy regény abból lesz, amire mint forgatókönyv nem kap támogatást, mégis kikívánkozik belőle a sztori. Szerencsénkre…

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma. Ez egy fotóalbum képek nélkül, olyan, mintha tájakat, alakokat olvasnék gondolatszilánkokon átszűrve. Különös, egyedi prózafénykép-lenyomatok egy praktizáló író-fotográfustól.

Nagy élmény volt a marosvásárhelyi Vida Gábor dadogástörténete. Önéletrajzi regény, kora gyerekkortól a sorkatonaságig vezeti olvasóját az időben családi viszonyok és viszályok, iskolai, kollégiumi históriákon keresztül. A narrátor számára dadogása valódi stigma volt, végeérhetetlen csúfolódás, megaláztatás tárgya. Ugyanakkor jól szimbolizálja a világhoz való viszonyát is, hiszen a beszédindítási zavar csak egy a sok visszahúzó erő közül, amelyekkel származása, státusza miatt akkor és ott meg kellett küzdenie.

A párbeszédes könyvajánló mai sorozatát Cserna-Szabó és az „Extra Dry” zárja. Na ezt az őrült, véres gasztro-horrorponyvát igen sok kuncogás közepette olvastam fel. Olyan történetei vannak a pasasnak, hogy az ember néha kétszer is visszalapoz: ilyeneket csakugyan le lehet írni?”

Párbeszédes könyvajánló

(folytatása következik)

Vass István – Iván Péter

A cikk forrása: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének honlapja

Hasonló cikkeink