Primavera. A firenzei Uffizi-képtár egyik leglátogatottabb, a művészettörténet könyvekből jól ismert festménye. Lendület, színek, vidámság és a tavaszi újjászületés ígérete sugárzik a képről. Alessandro Botticelli, a 15. századi itáliai festészet meghatározó alakja 1445. március 1-én látta meg a napvilágot.

 

A Botticelli felvett név, a Botticello (hordó) szóból származik.  A festő bátyja, Giovanni alacsony, kövér termete miatt kapta becenevét, mely játékos formában használva végül a kisebb testvérre is ráragadt.
Az apa, Mariano Filipepi tímármester volt, ám legkisebb fia valószínűleg gyenge, beteges alkata miatt nem folytatta a mesterséget, inkább taníttatták, ami a korban ritkaságnak számított.

Pályája az 1460-as években indult. Kezdetben Filippo Lippi tanítványaként működött, 1470-ben viszont már saját műhelyt mondhatott magáénak.  Később Pisában és Urbinóban is festett.  A gazdag és befolyásos Medici-család több tagját is megörökítette. Vallásos és mitológiai témájú festmények fémjelzik művészetét. Legismertebbek (a teljesség igénye nélkül): A tavasz, Vénusz születése, Madonna-ábrázolások, Háromkirályok imádása, Vénusz és Mars, A Rágalom, Dante-illusztrációk.

A világ számos múzeumában őriznek Botticelli-képeket. A leggazdagabb gyűjtemények többek között a firenzei Uffizi-képtárban, a párizsi Louvre-ban és a londoni National Gallery-ben láthatók, de freskóit Rómában, a Sixtus-kápolnában is megcsodálhatjuk.

 

Botticelli-freskó hazánkban?

2007-ben Magyarországon és a szakma külföldi képviselői körében is nagy port vert fel Wierdl Zsuzsa restaurátor és Prokopp Mária művészettörténész bejelentése, mely szerint Botticelli korai freskóját találták meg Esztergomban Vitéz János egykori érsek dolgozószobájában. A kép a „Mértékletesség” erényét jelképező nőalakot ábrázolja, és felfedezhető rajta a festő valószínűsíthető szignója. Ezen kívül Botticelli későbbi stílusára jellemző elemek is megfigyelhetők a freskón: mint például a jellegzetes női fejforma, a domborodó nyak és a fül megfestése. Kutatók egy csoportja kétségbevonta, hogy a festmény az itáliai mesterhez köthető. Vitéz János szobája azonban 2009-ben elnyerte az “Európai Örökség” címet.

A talpraesett művész

Giorgio Vasari a 16. században összegyűjtötte a legjelentősebb itáliai művészek életrajzait. Az 1550-ben megjelent „A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete” című gyűjtemény Botticelli-vel kapcsolatban az alábbi anekdotát tartalmazza:

„Egy alkalommal egy takács költözött Botticelli szomszédságába;öt szövőszéket állított fel;ezek munka közben ….akkora lármát csaptak, hogy szegény Sandro majd belesüketült, ráadásul reszketett tőlük az egész ház,…Sandro többször megkérte a szomszédot, hogy igazítsa el ezt a dolgot, de az illető azt felelte, hogy a saját házában szándéka szerint bármit megtehet, ami kedvére van, így hát Botticelli felháborodásában a maga házának falára…keresztbe föltétetett egy hatalmas követ, félő volt, hogy a fal a legkisebb mozdulatra összedől, …. a takács megijedt ettől a veszedelemtől, és szaladt Sandróhoz, ő pedig ugyanazokkal a szavakkal válaszolt neki, vagyis, hogy a saját házában szándéka szerint bármit megtehet,…ezért a szomszéd … kénytelen volt ésszerű megegyezést kötni vele, és jó szomszédként élni mellette” (Zsámboki Zoltán fordítása).

Weninger Nóra

Hozzászólások