Az alkotók több technikai és tartalmi elemben követik a klasszikus előzményt. Egyrészt a reális világ fekete-fehérben jelenik meg, a mese viszont színesben.  Dorothyt és Totót is egy hurrikán röpíti Kansasből a fantázia földjére, miként az Óz néven szereplő bűvészt. A valóság egy-egy szereplője feltűnik a mese világában is.

A film történetének legfontosabb célja, hogy bemutassa Óz világának kialakulását, és megmagyarázza a folytatásban, Dorothy érkezésekor tapasztalt helyzetet.  

                                                        

                                                                        Óz, a csodák csodája 1939-ből

Ha racionálisan gondoljuk végig a történetet, ami egy mese esetében nem feltétlenül célravezető, akkor itt valójában kettős illúzióról, egy teljesen megfoghatatlan cselekményről van szó. Dorothy a Smaragdvárosból a piros cipellők segítségével visszatért Kansas-be, ám a történet azzal végződött, hogy felébredt, tehát Óz birodalma, a gonosz nyugati boszorkány és három kísérője a sárga téglás úton csupán álom volt.

Az Óz, a nagy és hatalmas tehát soha meg nem történt eseményeknek, egy álomnak az előzménye, amit viszont most nem álmodik senki, hacsak nem a nagyságra vágyó, de meg nem értett bűvész és illuzionista, akit a hurrikán (vagy saját lázálma?) egy mesebirodalomba sodor, ahol az események kárpótolják őt a színtelen valóságban elszenvedett mellőzésért. Az ébredés jelenete mindenesetre elmarad, Ózt újdonsült birodalmában hagyjuk.

                                                         

Mindemellett a látványos jeleneteken keresztül tanúi lehetünk Óz, azaz Oscar Diggs jellemfejlődésének, ahogyan a felelősséget vállalni képtelen és mindig a könnyebb utat választó férfi felnő a feladataihoz, és menekülés helyett felveszi a harcot a jó világot fenyegető ellenséggel. A küzdelemben akkor talál igazán magára, amikor azzal foglalkozhat, amihez ért: a látvány, az illúzió, az emberek (nem szó szerinti) elvarázsolása terén megtalálja igazi helyét. Legyőzi önmagát és az ellenfeleit is.

A szokásos klisék természetesen nem maradnak el, a jó győz a rossz felett (ezzel talán nem árulunk el nagy titkot), a problémák megoldását hangzatos szlogenek kísérik (többre vagy képes, mint gondolnád, nem hiszel magadban eléggé, jobb vagy, mint amilyennek hiszed magad stb.).
Az egyedüli, ami kifejezetten zavaró volt a filmben, az a modernkedő, könnyednek álcázott megjegyzések, kiszólások sora. Sem a mesevilágba, sem a film kezdetén megjelölt 1902-be nem illenek az olyan kifejezések, mint a „jól nyomtam?” és ehhez hasonlók.

                                                        

A végeredmény egy két órás szórakoztató film, de ez a maximum, amit elmondhatunk róla. Bizonyára nem fogjuk unokáinknak emlegetni, miként nagyszüleink tették az első filmmel. Aki az Óz, a csodák csodáját kedveli, és a történetet jól ismeri, mindenképpen nézze meg, mert érdekes, ahogyan az előzmények kibomlanak a nézők előtt, különös tekintettel a gonosz boszorkányok „életútjára”, valamint az Óz-mítosz kialakulására.

Schramek László- Weninger Nóra

2013. március 13.

Hozzászólások