Szinkronicitás – Dimenzióváltás – A szimbólumok és szinkronisztikus jelenségek kutatójaként határoztam meg a magam hivatását a kétezres évek elejétől fogva, ami társult a „serendipity”-séggel is. Serendipity… avagy véletlenül érdekes és értékes dolgokra bukkanok… sokszor egészen másra találok rá mint ami után kutatok …
Szinkronicitás – Dimenzióváltás – „Ne felejtsd, hogy minden Egy. Ne felejtsd, hogy a jelek beszélnek. S főleg ne felejtsd el megvalósítani a Személyes Történetedet, egészen a Végéig.” (Coelho: Az alkimista)
Azóta folyamatosan jönnek hozzám ezek a „beszédes jelek”, melyek megfejtésre várnak. A legutóbb a szív-alakzat jelent meg égen-földön, váratlan helyeken és időben, néhány nap leforgása alatt:
Éjszakai tükröződés közepén – Nappal a csillagos ég a tükörrel, mely tükröződést okozta
És másnap a vacsorámban újra megjelenő mintázat – a kávés csésze alján…
A Gesztenyés kerti lombkoronák kimetszette égrészben is…
Ezt nevezi a szakirodalom szinkronicitásnak.
- A szinkronicitás szót a pszichológia tudományában először Carl Gustav Jung kezdte használni az 1920-as években.
A szinkronicitás szótári definíciója pszichológiai értelemben:
Eredetileg egymással kapcsolatban nem álló események előfordulása és a meggyőződés, hogy ez az együttes előfordulás nem puszta véletlen.
Egyszerűen fogalmazva a szinkronicitás egy rejtélyes esemény, amikor két vagy több dolog történik egyszerre, egymással összefüggésben, bár normál esetben ez lehetetlennek tűnne. - Jung úgy gondolta, hogy a szinkronicitás a spirituális ébredés kulcsfontosságú eleme.
Ez vezeti ki az egyént az egocentrikus gondolkodásból, ez irányítja a gondolkodást a felismerés felé, hogy szorosan kapcsolódunk másokhoz. - JUNG KLASSZIKUS PÉLDÁJA A SZINKRONICITÁSRA:
„Volt egy ifjú hölgy páciensem, aki egy fontos pillanatban egy álmot látott, amelyben arany szkarabeuszbogarat kap. Miközben álmát mesélte nekem, én a csukott ablaknak hátal ültem. Hirtelen zajt hallottam magam mögött, halk kopogást. Megfordultam és egy repülő bogarat láttam, amely kívülről ismételten az ablakszárnynak koppant. Kinyitottam az ablakot, és elkaptam a bogarat, amint berepült. Az arany szkarabeuszhoz legközelebb álló kis lény volt, ami csak létezik ezen a szélességi körön: egy szakarabeuszok családjába tartozó rovar, az aranyos rózsabogár (Cetonia Aurata). Szokásával ellentétben épp úgy döntött, hogy abban a pillanatban óhajt berepülni egy sötét szobába.(…)” - JUNG A SZINKRONICITÁST „JELENTŐSÉGTELJES VÉLETLENNEK” NEVEZTE, EGY REJTÉLYES ÖSSZHANGNAK OLYAN ESEMÉNYEK KÖZÖTT, AMELYEK ELVILEG NEM FÜGGENEK ÖSSZE. (wikipedia)
……..
Szinkronicitás – Dimenzióváltás – Mit üzen nekem a SZÍV-SZIMBÓLUM?
„A szív szimbólumának eredete a történelem korai időszakáig nyúlik vissza. Az ókori egyiptomiak azt hitték, hogy a szív a lélek helye, és ezért az elhunytak szívét is megőrizték a múmiáikban. Az ókori görögök is hasonlóan gondolkodtak, és a szívüket mint a szeretet és a bölcsesség forrását tartották számon.
A kereszténységben a szív szimbóluma a szent szívet jelöli, amely Jézus Krisztus szeretetének szimbóluma. A középkorban a szív szimbólumának elterjedése folytatódott, és a lovagi kultúra fontos jelképe lett. A lovagok a szívüket adták a hölgyeknek, és így vált a szív a romantikus szeretet és az érzelmek szimbólumává.
Az első dokumentált szív szimbólumot azonban a 13. században találjuk. Egy francia költő, Guillaume de Lorris a „Roman de la Rose” című művében először írja le a szív szimbólumát, mint az érzelmek és a szeretet forrását. A művet később Jean de Meun folytatta, és így a szív szimbóluma továbbra is fontos szerepet játszott a középkori irodalomban és művészetben.” (wikipedia)
…..
A leges-legeléjére tekerem a meditációs vetítőben az életfilmemet, és a szív dimeziójából szemlélve nézem végig ezt a 68 éve befűzött filmtekercset. Felsorolásjellegűen:
1. Megrágott aranyszív!
Születésemkor kaptam egy aranyszivecskét, amin az óvodáskori fogam nyoma maradt meg/az arany próbája?! A „fogam lábnyoma” így fogalmazta meg jól egy gyerekszáj, melyet később egy haiku-kalligráfiámban meg is jelenítettem.
2. Szívtelenség
3. Szívesség
4. Szeretet
5. Szeretet fogalmaim
6. Kegyelem
„Öcsém, anyám, ők vezettek el a Te kapudhoz…
Apácák azt tanították, az életnek két útja van: a természet útja és a kegyelem útja.
Nekünk kell eldöntenünk, melyiket követjük…
A kegyelem nem a maga kedvét keresi. Elfogadja, ha megalázzák, elfelejtik, ha megvetik, állja a sértéseket és a támadásokat…
A természet csak a maga hasznát lesi, azt, mit nyerhet a másiktól, s hogyan uralkodhat rajta, nem törődve senkivel. Akkor is talál panaszkodni valót, ha a világ szinte sugárzik körülötte, és mindent eláraszt a szeretet…
A kegyelmet kereső nem érhet rossz véget. Én hű leszek Hozzád, történjen bármi.” (Az élet fája c. film)
7. Szeretethiány
8. Büntető szeretet, avagy „őziketerror”
A „bűntető szeretet” a továbbfejleszetett, évente frissített „appú”, aktualizált változata az „őziketerrornak”.
Még az önmagukkal legnagyobb harmóniában élők és a legharcedzettebbek is belefutnak életük során legalább egyszer egy olyan rokonba, barátba, aki a betegség, az öregség, a féltékenység, irigység vagy bármilyen sérelem okán valamilyenfajta bűntudatkeltéssel próbálja kierőszakolni a szeretetüket. Eközben maga a bűntudatkeltő-büntetve szerető – vélt igaza teljes tudatában -, pusztító eszköztárral, gyalázatos stílusban gyalogol át a rajta segíteni igyekvő rokon/barát lelkivilágán nap-napután.
9. Szerelem – házasság
A HÁZASSÁG HETÉRE AZ „IGAZMONDÓ ASZTALRÓL”
10. Anyai szeretet
ANYA, A DOLGOZÓ NŐ 2. – A RÖGHÖZ KÖTÖTTSÉGTŐL – AZ ANYASÁGON ÁT – A KERESZT FELVÁLLALÁSÁIG
10. Jézus szíve
A Szív – jezsuita újságban jelent meg első képmeditációm, egy Turner képről. AMIKOR TURNER KÉPEIN MEGJELENIK A FÉNY
11. A szívem változásai
12.0 Szívátültetés – Személyiség változás
12.1 Disznószívvel?!
13. Szívkoherencia gyakorlatok Bátorfi Andreával
„A szív útjának gyakorlata – A belső utazások és látomások igazsága olyan erővel munkál és mutat túl az egyéni élet keretein, hogy szenvedélyesen hajt a látomásokból leszűrt lényeg átadására.
Meditációs köreinkben már egy évvel ezelőtt elkezdtük gyakorolni az alászállást és a kozmikus anyaméh sötétjében való várakozást. Intuícióm pontosan vezetett: segített a kényszerű bezárkózásra való felkészülésben. Meditációinkban szívünk ritmusára és a szív-légzésre koncentrálunk a csend-térben.
A saját szívünkhöz való kapcsolódásból egy nagyobb energetikai egység kezd megteremtődni: a körnek, mint sajátos entitásnak a szív-tere, ami egy kifinomult csoporttudat felemelkedését eredményezi. A kör egyesített tudati mezője messze felülemelkedik az egyéni tudat képességein, s az információáramlásnak, a belső erőnek és az elme kinyílásának felvillanyozó új perspektíváit kínálja.”
…..
Szinkronicitás – Dimenzióváltás
A szinkronisztikus jelenségek sűrűsödése jelzi számomra az univerzum és benne az én verzióm dimnezióváltását is.
Egy bútoráruház lépcsőjén lépdeltem felfelé a minap. Szürke lépcsőfokok fekete gumi csúszásgátló éllel, és egyszerre csak olyan érzésem volt, mintha a lépcsőfokok egysíkba torlódtak volna és falként álltak volna előttem.
Úgy érezetem magam, mint a Truman Show Truman-ja, aki öntudatra ébredésekor kievez a nyiltvízre és kiderül az igazság, hogy egész életét egy sorozatfilm főszereplőjeként egy filmstúdióban élte le, amikor is egy lépcsősor vezeti ki őt egy ajtón át a „való világba”… Korábban pedig egy passziánsz-játék háttérképe pont az ellenkezőjét mutatta meg, egy teljesen sík kép a monitorom mélységébe helyeződött át.
Mondhatnám a véletlenek összjátékának, mert egyébként a makuladegenerációm okozta torzulás és a polarizált fényre érzékeny szemüvegem ezt a képet produkálja az agyam számára?! De nekem inkább üzenete annak, hogy ez a látásmód is hasznos lehet. Nem csak fizikai hátrányokkal jár, hanem továbbgondolásra késztet.
Mit ad Isten, ezek a képek jöttek a bejegyzésem után 2 nappal fb-on.
Az optikai csalódástól a derékszögű vonalzó feszültséggyűjtő pontjának szivárványos megjelenésén át a káosz-rend fraktál- és filozófiai elmélete is felderengett bennem egy pillanat alatt, de legfőképpen az, hogy tán egy szellemi dimenzóváltáson megyek most keresztül?! Eljött a pillanat a tavaszponton, a Nap évében, hogy ennek szellemében szemlélődjek mostantól.
Elsőként azok a kompozíciók jutottak eszembe, amiken lomok egymás mögötti véletlen elhelyezkedése vagy éppen azok árnyéka értelmes képeket adnak ki. De itt a homeopátiás szemlélet, ahogy Földes László, a Mantra Szabadegyetem igazgatója tanította a higítási-potenciálokat egy Samuel Hahnemann kép optikai manipulációjával, átlósan elhúzott pixelpontokkal, ismételve többször a folyamatot. A képek sora, mintha az ösrobbanás fotonjainak kuszaságát mutatta volna jó ideig, de néhány közöttük már-már értelmes alakzatokat mutatott… A csattanó, hogy az utolsó képen megjelent Hahnemann képe újra, csak tükörképként.
Majd eszembe jutott Mézga Aladárnak a kétdimenzós bolygón tett látogatása is. Ahol csak „e” magánhangzókkal lehetett kommunikálni. A lázadó figura pedig a többi – aáoóöőuúüű – magánhagzó használata miatt még az inkviziciót is el kellett szenvedje, az ő kétdimenziós tér-idejében. Az egyiptomi piramisok emberábrázolásaira hajazó fiugák az animációs filmen, de még ez a lázadó figura sem képes meglátni a harmadik dimenzót. Inkább visszavágyódik a sivár sík világba.
Aztán egyszercsak ez a hajmeresztő technokrata kijelentés talált rám az éterből:
„Az emberi létünk csupán egy bonyolult állóhullám a kvantum térben…” Hm?!
A hidrogénatom elektronjainak hullámfüggvényei
……….
„Az önemlékezésre tett ismételt erőfeszítések a tudatosság magasabb állapotaihoz és az emberiség univerzumban elfoglalt helyének teljesen új megértéséhez vezetnek. Ez a személyes belső küzdelem azért, hogy az ember tanúja legyen saját életének, az a folyamat, amelynek során létrehozza lelkét.” (Robert Earl Burton)
