Interjú Olgyay Margittal

Megtennéd, hogy mesélsz kicsit a családotokról? Erről a szép nagy Olgyay családról? A két családfő elindult egyszer otthont keresni, fészket rakni …

A két család 1988-ban költözött Csemőbe, ekkor az egyikben – Olgyay György és felesége, Zsuzsa gyermekeként – öt kisgyermek volt. Az egyik én voltam. A másik család pedig akkor „született meg”: Olgyay Gábor és Kati már Csemőben kötött házasságot. Azóta mindkét család jócskán kibővült: Gyuriéknál, azaz édesapáméknál tizenhatan nevelked(t)ünk fel, nagybátyáméknál, Gáboréknál pedig hat gyermek van a családban. Ez összesen huszonkét gyermek, közülünk a legidősebb harminc, a legfiatalabbak pedig öt esztendősek.

Ki fedezte fel és hogyan, hogy van érzéketek a zenéhez? A zenekar tagjai melyik családból kerülnek ki?

A két családban mindenki tanul vagy tanult valamilyen hangszeren. Ahogy mi, idősebbek felnőttünk, Gábor és Kati rendszeresen foglalkoztak velünk. Eleinte közösen énekeltünk, aztán fokozatosan bekerültek a hangszereink is az ének és a gitáros kíséret mellé. Zeneiskolai és iskolai ünnepségeken, és a csemői szentmiséken énekeltünk, kántor híján. Így, a legtermészetesebb módon alakult ki az együtt zenélés, amit kezdetben Gábor és a másik családból öten testvérek alkottunk.    

Mikor alakult az Olgyay Hangok Családi Zenekar és milyen céllal?

A zenekar alakulását 1996-tól számítjuk. Akkor készítettünk először felvételt, ami magnókazetta formájában jelent meg, és akkor merészkedtünk először messzebbre, hogy bemutassuk a zenénket. Gábornak, mint vezetőnknek a legfőbb célja az volt a kezdetektől fogva, hogy az egyházi liturgikus zenét kissé megújítsa, újra értelmezze.

Ti, gyerekek közben megnőttetek. Mindegyikőtök folytat zenei tanulmányokat? Részt tudtok venni továbbra is a közös zenélésben?

Az Olgyay Hangok szűkebb értelmezésben ma is hat tagból áll (időközben egy tagcsere volt), és mindegyik tagja felnőtt. Közülünk – Gáboron kívül, aki zenetanár – jelenleg csak a legfiatalabb tag, Gergő, a billentyűsünk készül zenei pályára. Mi, többiek más pályát választottunk, dolgozunk és tanulunk az ország más-más pontjain. Én például tanítónő és gyógypedagógus lettem. Érthető, hogy nem kis áldozat fenntartani az együttest, megszervezni a fellépéseket, de úgy érezzük, hogy egy darabig még fontos. Arról azonban nincs szó, hogy az Olgyay család egyszer csak elhallgatna. Gábor jó pár éve fellép egy másik formációval is: saját három gyermekével. A két zenekar néha összeáll, kiegészíti egymást, vagy pótolja azt, aki éppen hiányzik. A család fiatalabb tagjai alkalmanként szintén jönnek velünk, és ők is bemutatják saját zenei, énekes tudásukat.     

Nagybátyád, Olgyay Gábor képzett zenész, zeneszerzést tanult. Ő komponálja és hangszereli a zenekar összes művét?

Pontosan. Sok saját szerzeményünk van, amit ő írt, illetve a többi darabnak a hangszerelését is ő végzi. Gábor szakiskolában tanult zeneszerzést Győrben, de népzene szakon diplomázott Nyíregyházán.

Milyen stílust képvisel a zenétek? Kikhez szól és hol léptek fel?

Alapvetően mai egyházzene. De gyakran építünk bele különböző népek zenei kultúráiból átvett elemeket is. Templomokban játszunk, a közönségünk ennek megfelelő.

Többéves fellépéseitek eredményeképpen bejártátok Magyarországot és külföldi koncertkörutak részesei is voltatok. Merre jártatok?

Tizenhat év alatt lényegében Magyarország egész területét bejártuk. Szinte minden nagyobb városba és rengeteg kis faluba is eljutottunk, templomokban, plébániákon, rendezvényeken zenéltünk. Külföldön többször voltunk: a Csallóközben és a Vajdaságban, egyszer jártunk Ausztriában (1999), és három hétre eljutottunk egy kanadai és egyesült államokbeli körútra (2000). A legújabb kapcsolatunk Svájccal alaku lt ki, ahová tavaly nyáron hívtak meg minket először, és egy pályázatnak köszönhetően idén újra kiutazhatunk majd. Hozzá kell tenni, hogy minden külföldi utunkra kint élő magyarok hívtak minket és fogadtak nagyon sok szeretettel. Nagyon különleges lehetőség ez a zenekarunk számára. A zenélésnek köszönhetően nemcsak megismerhettük saját országunkat és több külföldi vidéket, hanem rengeteg jóérzésű, és nem utolsósorban vendégszerető emberrel léphettünk kapcsolatba. Sok-sok kedves élményt, történetet, találkozást emlegetünk és őrzünk magunkban.

Hogy bírjátok a sok utazást és mennyi időt igényel a felkészülés, a próbák?

Az utazásokat jól bírjuk és megszerettük: kiskorunktól fogva megszoktuk, hogy csak be kell ülni az autóba, és megyünk zenélni. Utazás alatt pedig megvitatjuk az aktuális dolgokat. A pakolás már kicsit nehezebben megy, de a próbákat még ennél is nehezebb összehozni a távolságok és a külön életvitelünk miatt.  

Hány CD-tek jelent már meg? (Régebbről kazettákat is őrzök a zenétekkel.) Melyek ezek, és hogy tudjátok megoldani, hogy hanghordozón eljuttassátok zenéteket a hallgatókhoz?

A kazettákat már nem tartjuk számon. 2000-ben adtuk ki a Körtánc című CD-nket, majd Gábor lemezein közreműködtünk (Missa Noe, Izzik a menny, Altamira) és pár éve megjelent egy újabb saját albumunk, Aki bennem hisz címmel. A CD-k megrendelhetők interneten, vagy megvásárolhatók a koncertjeink után.

Mi az az Altamira Project? Ez egy másik zenekari felállás?

Igen, ez Gábor másik zenekara, a saját gyerekeiből áll. Ők nem egyházzenét játszanak, hanem világzenei kompozíciókat.

A két Olgyay család saját bőrén tapasztalja, milyen napi problémákkal kell megküzdenie egy sokgyermekes családnak. Ezért a szüleitek több alapítványt is létrehoztak és dolgoznak benne, hogy segítsenek a rászoruló családokon. Hogyan történik ez?

Édesapám egy alapítványt vezet Családotthon a gyermekekért néven. Az alapítvány fő tevékenysége nehézsorsú családok segítése ruhával, háztartási eszközökkel, használt bútorokkal illetve tanácsadással.

Mi az a svájci-magyar együttműködési program?

Ez egy megállapodás a két ország között, melynek keretén belül a gazdag Svájc jelentős pénzösszeggel támogatja Magyarország felzárkózási törekvéseit. Pályázati rendszerükhöz kapcsolódik ebben az évben a zenekarunk, illetve az alapítványunk. Az együttműködési program segítségével tudunk országszerte előadásokat tartani, családról, családsegítésről és ennek svájci módszereiről, természetesen zenével gazdagon átitatva.

Köszönjük szépen a kecskeméti Szentcsalád Templomban való gyönyörűséges zenéléseteket. További sok sikert kívánunk mindkét család tagjainak egyéni, családi és zenei életében egyaránt!

 

Weninger Endréné

Hozzászólások