A zene az életre és a nagybetűs ÉLETRE gyakorolt hatásáról való elmélkedés a “zónázón”. No music, no life?

fulhallgatos lany kicsi

A minap a barátnőmhöz utaztam a Budapest és Székesfehérvár között zónázó vonaton. Megállapítottam, hogy azért van fejlődés a MÁV-nál. Míg három éve egy órát döcögött a vonat Velencére, ma ezt utat 38 perc alatt teszi meg. (Mondjuk visszafelé azért 45 perc a menetidő.)

A velem szemben levő ülésre egy kb. 12 éves süldő lányka és az anyukája telepedett le.

A lányka azon nyomban fülébe nyomta okostelefonja fülhallgatóját, és a táskájából elővett egy No music! No life! feliratú füzetet és fellapozta.

Tán ilyenkor is nyelvet tanul – gondoltam, de a füzet feliratát látva, talán dalszövegek lehettek benne. Utóbb egy apró, csillogós fedelű jegyzettömbbe átmásolta az egyiket.

fulhallgatos lany vonat másolata

Majd okostelefonján megmutatott valami “aranyosat” az anyukájának és újra elmerült a zenében.

Mert hát ha nincs zene, nincs élet!

Hermann Hesse az Üveggyöngyjáták egyik fejezetében pedig így fogalmaz a zene életre / ÉLETRE gyakorolt hatásról.

“A zene eredete nagyon messzire nyúlik vissza. A mértékből keletkezik, és a nagy Egyben gyökerezik. A nagy Egy nemzi a két pólust. A két pólus nemzi a sötétséget és a fény erejét. Ha béke van a világban, ha minden nyugalomban van, s változásaiban a felsőbb parancsokat követi, akkor a zene tökéletes. Ha a vágyak és szenvedélyek nem járnak hamis úton, a zene tovább tökéletesül. A tökéletes zenének megvan az oka. Az egyensúlyból jön létre. Az egyensúly a törvényből, a törvény az egyetemes értelemből keletkezik. Ezért zenéről csakis olyan emberrel lehet beszélni, aki felismerte az egyetemes értelmet. A zene ég és föld harmóniáján alapul, a fény és homály egybehangzásán. Természetesen a hanyatló államok és a pusztulásra érett emberek sem nélkülözhetik a zenét, de az ő zenéjük nem derűs. Ezért: minél harsányabb a zene, annál komorabbak lesznek az emberek, annál nagyobb veszélyben forog az ország, annál mélyebbre süllyed a fejedelem. Ily módon a zene lényege is veszendőbe megy. Minden szent fejedelem a muzsikában a derűt becsülte a legtöbbre. … Csu államának bukását az okozta, hogy a varázsmuzsikát kitalálták. Igaz minden ilyen zene igen zengzetes, de valójában távol áll a zene lényegétől. S mivel az igazi zene lényegétől eltávolodott, ezért ez az ilyen zene nem is derűs. Ha a zene nem derűs, a nép zúgolódik, s kárt szenved’ az élet. Mindez abból ered, hogy félreismerik a zene lényegét, és csak zengzetes hatásokra törekednek. Ezért egy jó, rendet tartó korban a zene nyugodt és derűs, a kormányzás pedig egyenletes. Egy nyugtalan korban a zene izgatott és dühös, és a kormányzás a feje tetejére áll. Egy hanyatló állam zenéje érzelgős és szomorú, s kormányzata veszélyben van.”

 

Antalffy Yvette

(A szerző grafikáival)

Forrás: yvette-hildegard – Figyelmem önéletrajza blog

Hozzászólások