A múzeumokat, épületeket, tájakat megnézheted akár képen is, de a beszélgetéseket és tapasztalatokat semmi sem pótolja. (Belényi Dániel)
Szép telünk van, az évszakok szinte váltják egymást. A február nem várt eseményt hoz életünkben, egy baráti meghívásra Németországba utazunk, Mühldorf am Inn vár bennünket.

 

inn4

 

Felelevenednek az emlékeim abból az időből, amikor először jártam ebben az országban. A kíváncsiság ott él bennem: vajon milyen változások történtek, a mentalitás és életmód milyen irányba haladt, s a kedvesség és báj megmaradt, mint egykor?

Háztól házig utazunk. Vendéglátónk tapasztalt, és az egyik legjobb fuvaros gördül be a házunk elé. Gyors bemutatkozás után már indulunk is. Pillanatok alatt elsuhanunk a „kertek alatt” a kis bakonyi településeken. Pannonhalma a régi kirándulások emlékét idézi fel. Győr következik, két újabb utas száll be, még egy csomagot veszünk fel.

Lassan megismerkedem az utastársakkal. Mindenki dolgozni megy vissza Németország különböző területeire. Családot, gyermekeket, szülőket hátra hagyva vágnak neki az útnak. Egy idő után elhallgatok, megérzem lelkük apró rezdülését. A szomorúságot, hiszen sok áldozattal jár a távollét az otthontól.

Első külföldi megállónk érdekes meglepetést hoz. Már más a levegő, lehet érezni, már nem otthon vagyunk. Tömve van a parkoló és a főépület is. A bejárat mellett megállunk, jól esik a mozgás a sok ülés után. Észre sem veszem a mögöttünk lévő fabódét, amely váratlanul kinyílik, és egy férfi éppen a dolgát végzi. Fiatal utastársunk nyugodtan áll mellettünk, ezért én sem riadok meg, de aztán a férfi megszólal. Most veszem csak észre, hogy egy bábu.

Elmosolyodunk, ő már rutinos, ismeri az útvonalat. Egy német ajkú férfi is a segítségemre siet. Azt magyarázza, hogy menjek arrébb, mert köpni is szokott. Egy kis derű a hosszú út során – hazafelé már természetes lesz a látványa.

Első utasunk egy üzem területén száll ki, egyből a magasra rakott talpfákat nézi. Nem rakták le, tudja, hogy megvárta a munka. Szeretettel köszönök el tőle, megsajdul a szívem érte.

 

inn2

 

Nincs olyan hosszú út, amely véget ne érne egyszer. Megérkezünk, barátaink hatalmas örömmel fogadnak bennünket. Szinte egy pillanat alatt elmúlik az út minden fáradalma derűs arcukat látva. A meglepetések és élmények sora pedig kezdetét veszi. Már a lépcsőházban elámulunk, nem csak a tisztaságon, hanem a kivitelezésen is. Az 1970-es években épült lakópark magasan üti a mércét jelenleg is.

Szobánk erkélyéről gyönyörű a kilátás az Inn folyóra. Az Inn folyó (rétorománul En, latinul Aenus, görögül Αἶνος [Ainosz]) a Duna 517 km hosszúságú, jobboldali mellékfolyója Svájcban, Ausztriában, és Németországban. Svájcban ered a Maloja-hágó és a Lunghin-tó közelében, 2484 m tengerszint feletti magasságban. Vízgyűjtő területe kb. 26 ezer km². Felső szakasza az Engadin völgyön halad át. Landeckig a völgye igen szűk, azután Tirolban egy széles kelet-nyugati völgyben folyik. A Bajor-Alpokat Kufsteinnál éri el. Utána áthalad a Bajor-medencén, végül alsó szakaszán Ausztria és Németország közös határfolyójaként Passau városánál éri el a Dunát.

 

inn1

 

A fáradalmakat kipihenve másnap megnézzük a belvárost. Mühldorf am Inn városa járásközpont, vasúti csomópont Németországban, a Bajor Szabad Állam területén, az Inn folyó partján. Lakosainak száma 14 636 fő. Testvérvárosa Cegléd. Számos magyar vonatkozása van: 1944-45 között több mint négyezer magyart deportáltak a Dachaui Koncentrációs Táborhoz tartozó mühldorfi lágerekbe. Mühldorfban van a táborban megölt Bródy Imre és más magyar kivégzettek jelképes sírhelye is.

A városban működik 2015-töl a Boldog Gizella Magyar Iskola, amely a környék összes általános és középiskolás magyar származású tanulóinak tanítja a “Magyar mint származási nyelv” című, a bajor és magyar minisztériumok által közösen elfogadott iskolai tantárgyat.

 

inn6

 

A főtéren láthatjuk a történelmi városházakat és árkádokat, az Inn-Salzach stílusú színlelt lapostetőket. Éttermek, üzletek, hangulatos kirakatok kísérik utunkat a Münchner Torig Mühldorf am Inn városában.

A város lüktető zaja mellett azonban mégis kimondhatatlan nyugalom árad felénk. Az emberek mosolyognak, kedvesek és előzékenyek. Nem csak azért, mert Ausländerek vagyunk, hanem mert alapvetően ez jellemzi őket. Találkozunk egy honfitársunkkal is, éppen munkát keres, a szomszéd faluból biciklizik át hozzánk.
Elbeszélése alapján kibontakozik előttünk, mennyi mindennel szembe kell nézni egy családnak, egy asszonynak, aki idegen földön él. A „warten sie bitte” mondatot hamar megtanulta, mert a családi pótlék ügyintézése hosszabb időt vett igénybe.

 

inn3

 

Meg kell ismerni az új ízeket is, hiszen például más a tejföl, túró állaga, mint otthon. A honvággyal sem mindenki egyformán tud megküzdeni. Legnagyobb örömünk azonban mégis a két és félhónapos Ricsi baba, aki nagyon jól viseli a jelenlétünket. Kimondhatatlanul sok örömet szerez nekünk vidám mosolya, gőgicsélése, szinte rácsodálkozik a világra.

Nehéz megpróbáltatás előtt áll, mert oltást fog kapni. Nyugodtan végigalussza az utat, míg a gyermekrendelőhöz érünk. Útközben látjuk a kórházat, ahol megszületett. Kicsit meghökkenünk a temető látványán, ami szinte szemben van a rendelővel. Miután belépünk, kicsit elképedek: olyan látvány fogad, mintha egy gyerek-foglalkoztatóba vagy játszóházba léptünk volna be. Nagyon fiatalok az asszisztensnők, gyorsak, precízek és udvariasak. Egyből szólnak, mert az oltásra váró és a beteg gyerekeknek külön-külön helyiségben kell várakozniuk.

 

inn5

Az orvosi rendelőben

A nyugalom ismét szembeötlő. Egy német család érkezik. A kislány a földhöz csapja a sapkáját, de szinte hangtalanul teszi, csak az arcán látszik, hogy valami nem tetszik neki. Édesanyja nem szól, csak ránéz, az idősebb fiútestvér pedig mosolyogva veszi fel a sapkát, és játékosan visszateszi a fejére. Mindenki nyugodt, türelmes, nem kell túl sokat várakoznunk. A felnőtt és gyermekrendelő is estig nyitva van. Nem kell szabadságot kivenni vagy munkaidőben menni az orvoshoz, munka után nyugodtan el lehet intézni mindent.

Egy idő után Ricsi baba is megnyugszik és elszenderül. Szépen lassan elcsendesedik minden, és árad felénk a nyugalom, a békesség, a szabadság. Mühldorf am Inn a nyugalom szigete.

 

Folytatás következik...

 

Lakatos Ilona

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások