Magyarországon a XVI. század óta vált elterjedtté a Szent Iván-éji tűz, aminek megrakása szertartás szerint történt. A hozzávaló fát, rőzsét, szalmát lányok gyűjtötték, éspedig a faluban körbejárva, ahol ha valaki vonakodott adni, ehhez hasonló versikékkel figyelmeztették: „Rőzsét, rőzsét, adjanak rőzsét! Ha nem adnak rőzsét, elvisszük a tőkét!”

A máglyát négyszög alakúra rakták s az előző évi megszentelt aratókoszorúval gyújtották meg, ami helyett lassan jött az idei. Bár a Szent Iván-nap elsősorban a lányok titokzatos ünnepeként él az emberek emlékezetében, akik a tűz átugrásával rituális megtisztulást nyertek, egyfelől a tűzugrás eredetileg a legények virtustánca volt; másfelől pedig az ünnep talán nagyobb nyilvánosságnak örvendett, hiszen mondókáiban vagy a fiatal és az idősebb női generáció feleselgetett egymásnak, vagy a falu fiataljait énekelték össze, azaz tették nyilvánossá együtt járásukat.

A tűz körül a lányok egymással mátkaságba, komaságba is kerülhettek, akit ugyanis mátka- vagy komabottal ajándékoztak meg, azt egy életre barátságukba fogadtak. Ezt a nagy szövetséget a bot tavaszi díszítése is hirdette: tetejére almát tűztek, szárára cseresznye- vagy meggyágat kötöttek.

A szentiváni tűznek elsősorban a fiatal lányok tulajdonítottak mágikus hatást jövendőbelijükkel kapcsolatban, hiszen akinek jól sikerült a tűz átugrása, az esztendőre férjhez ment: „Kiket Szent Ivánkor összeénekelnek, Szent Istvánra már házasok lesznek”.

A nap valamennyi hiedelme természetesen a tűz köré fonódott: egész évre védelmet biztosított a jégeső, a nyirkos köd, a dögvész ellen; a gyerekek pedig vittek e meggyújtott tűzből a kertekbe, vetésekbe, hogy az ártó férgek és gombabetegségek távol maradjanak – sőt ha almát sütöttek benne, megóvta őket a betegségektől, különösen a fog- és hasfájástól, de még elhunytjaikat is a szenvedéstől, ha vittek ki nekik a temetőbe. Ehhez kapcsolódhat az a szokás, hogy az asszonyok, akik kisgyereküket elveszítették, a szentiváni almát átdobták a tűz fölött.

Füstöltek e napon a kutak és a források körül, hogy a vizet megtisztítsák. Volt azonban, ahol Iván napján nem a tűzzel, hanem a tűzvész ellen varázsoltak, éspedig az előző este kötött virágkoszorút a ház homlokzatára akasztva.

Forrás: Hungarotheka – A magyar hagyománytár

2013. június 24.

Hozzászólások