Gábor Áron alakja egy századon át a mesék ködében bújt meg. Nevét népdal őrizte. Sokáig még azt sem tudtuk pontosan, mikor született, asztalos, vagy lakatos volt-e. A forradalom és szabadságharc fegyverkovácsának, ágyúöntőjének tiszteletére kiállítás nyílt Budapesten. A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban állítják ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egyik leghíresebb darabját, Gábor Áron ágyúját, valamint további hatvan értékes műtárgyat.

gabor aron agyuja

Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budai vár – Fotó: turizmus.com

A Lészen ágyú című kiállításnak, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc háromszéki emlékeit mutatja be, legértékesebb tárgya a Gábor Áron által öntött rézágyúk egyetlen megmaradt példánya. A kiállítandó löveget 1906. augusztus 18-án találták meg vízvezeték-szerelés közben Kézdivásárhelyen, a hajdan a löveggyárnak is otthont adó Rudolf kórház udvarán.

A “hányatott sorsú, becses ereklye” Budapesten történő bemutatását az tette lehetővé, hogy a Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületét felújítják, így a féltve őrzött műtárgy – más egyéb 1848-49-es ereklyékkel együtt – a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumban vendégeskedhet november 18-tól 2020. június 30-ig.

gabor aron hadtortenet

Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyúja Budapesten vendégeskedik – Fotó: honvedelem.hu

Ki volt Gábor Áron?

Gábor Áron apjának, Gábor Istvánnak és feleségének, Hosszú Juditnak (szül.: Berecken 1794-ben, meghalt 1858-ban) öt gyermeke volt. Közülük legidősebb az 1814. november 27-én született Áron, a későbbi ágyúöntő. Áron a népiskola osztályait Berecken végezte. A középiskola első osztályát feltehetően Kézdivásárhelyen a katonai gimnáziumban, a többit a csíksomlyói ferences gimnáziumban járta ki. A gimnázium után – bár fejleszteni szerette volna gépészeti és technikai tehetségét -, nem tanulhatott tovább, mert meg kellett kezdenie határőri szolgálatát.

A katonai szolgálat négy évig tartott, és részben kiképzéssel, részben hadgyakorlatokkal és a határ őrzésével telt el. Gábor Áron katonai szolgálatát Kézdivásárhelyen a 2. sz. székely határőr gyalogezredben töltötte 1839-ig. Innen őt is Gyulafehérvárra küldték a pattantyúsokhoz, ahol – idejét jól kihasználva – alaposan kiismerte, leírta és lerajzolta az ágyúk szerkezetét. A gyakorlat során pattantyús kiképzést és gyalogos káplári rangot kapott.

gabor aron arckepe

Már gyermekkorában sokat rajzolt, fúrt, faragott, sok elmés szerkezetet készített. Többek között malmok és más gépek modelljeit, arató- és csépelőgépeket, valamint más mezőgazdasági eszközöket.

Intarziás asztalokat, székeket, szekrényeket, vitrineket, festett tékát és szükség esetén koporsókat, sírkereszteket is készített. Erős testalkatú, középmagas, feketehajú és kreolbőrű ember volt. Jól beszélt németül és románul.

1842-ig pedig katonai szolgálatot teljesített egy ágyúgyárban. Ezeken a helyeken ismerte meg az ágyúk szerkezetét, és tanulta meg, leste el azok készítési módját, valamint kezelésüket. Bécsi tartózkodása alatt több műszaki könyvet is beszerzett, ezeket olvasva és tanulmányozva képezte magát tovább az ágyúk műszaki ismereteiben.

1848 őszén a szabadságharc folytatása reménytelennek látszott. Kolozsvár elestével ugyanis egész Erdély kiszolgáltatottá vált az osztrákok önkényének. Egyetlen megye, a Kárpátok keleti kanyarulatánál lévő Háromszék tartotta még magát, de ott is kilátástalannak látszott a hadihelyzet.

1848. október 16-17-én tartották meg az udvarhelyszéki Agyagfalván a székely nemzeti gyűlést. A bereckiek küldötteként Gábor Áron volt jelen a gyűlésen, és javaslatot is tett ágyúöntésre és lőszergyártásra. Az ismeretlen embernek azonban kellő támogatottság hiányában elutasították a szolgálatait. Brassó felől a magyar származású osztrák Gedeon tábornok erős sereggel fenyegette Háromszéket.

A november 12-én tartott népgyűlésen már-már olyan határozatot hoztak, hogy megadják magukat, amikor Gábor Áron felállt a hátsó sorban, és így szólt: „Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, hogy nincs ágyú, nincs muníció. Uraim! Ha ez a baj, úgy én azt mondom, hogy lészen ágyú, lesz muníció, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a bodvaji hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak.”

1848. november 12-én indult el Gábor Áron Kis János öntőmester és a vezetés megbízottja, Bene József hadnagy kíséretében, hogy ígéretét valóra váltsa. Az első legendás öntöttvas ágyúk november 12-e és 27-e között készültek el. Gábor Áron egy személyben volt öntvénytervező, öntőtechnológus, öntőminta-készítő és tüzérmester. Így nyilatkozott a feljebbvalóinak:
„Ha ágyúim szétrepednek, vagy nem találok célba, magam állok öt lépésre eléjük, és az óbester úr belém lövethet.”

gabor aron agyuontes

Ágyúöntés – Fotó: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár

A két csúnyácska külsejű – a nép által borzasnak-varacskosnak nevezett – ágyú kitűnőre vizsgázik.
Miután az ellenség közeledése miatt az ágyúöntés Sepsiszentgyörgyön is veszélyeztetetté vált, Gábor Áron az ágyúöntő műhelyt védettebb helyre, az innen harminc kilométerre lévő Kézdivásárhelyre helyezte át.

Az ágyúöntő és felszerelő műhelyben dolgozókról hiteles okmány áll rendelkezésre 1849. április 30-i kelettel, Hankó Ferenc százados hadbíró és Turóczi Mózes aláírásával. Ebben a dolgozók fizetésének a megállapításáról tettek jelentést. A gyárban nyolc részleg működött: ágyúöntő, esztergályos, lakatos, kovács, asztalos, kerekes, nyerges és szerszámkészítő. Mindegyik részlegnek felelős művezetője és több munkása volt.

Egyes adatok szerint 93 ágyút öntöttek, más források szerint Háromszéken 1848 novembere és 1849. június 20-a között 125 ágyú készült. A bronzágyúk készítéséhez sok fémre volt szükség, ezt elsősorban a falvak harangjainak a beolvasztásával szerezték meg. 313 harangot gyűjtöttek be a falvak templomainak tornyaiból. Ebből 125-öt Háromszék, 56-ot (egyes adatok szerint 28-at) Csíkszék, 93-at Marosszék, 25-öt Aranyosszék és 14-et Udvarhelyszék ajánlott fel.

gabor aron rezagyuja

A Gábor Áron által szervezett első székely hatfontos ágyúüteg személyzete 36 tüzérből állt, az ütegben hat löveg volt. A tüzérek között sok enyedi diák is volt. Gábor Áron munkájával és hősies magatartásával olyan nagy tekintélyt szerzett, hogy 1849. március 24-én Bem József tüzérőrnagyi rangra emelte.

Június 2-án reggel a kökösi hídnál megkezdődött a csata. A magyar sereg legfeljebb 5000 emberből állt, akik között kb. 600 kaszás volt. A sereg 22 ágyúval rendelkezett. Velük szemben kb. 15 000 főnyi ellenséges sereg állt. Az ágyúkat Gábor Áron a kökösi hídnál, a Feketeügy-patak völgyét átfogva, egy sorban állította fel, és 18 ágyú folyton tüzelt az ellenségre. Az egész vonalon elnyúló gyalogság jobb szárnyán a Vilmos-huszárok, a bal szárnyon a székely- és a Kossuth-huszárok helyezkedtek el. A csata előtt Gábor Áron két kardot kötött az oldalára, majd fehér lovon az egyik ágyútól a másikhoz száguldott és irányította a tüzérek munkáját.

Gábor Áron szobra Kézdivásárhelyen

Midőn éppen Molnár Ádám ütegénél volt, egy hatfontos ágyúgolyó találta el a bal mellét, és azonnali halálát okozta. Gábor Áront Eresztevény község templomkertjében temették el. Sírját a temetés után léckerítéssel vették körül. Föléje később – nemzeti adakozásból – díszes emlékoszlopot emeltek, amelyet 1892. július 31-én lepleztek le. A sírt a székelyek ma is virágokkal borítják el. Budapesten a Szilágyi Erzsébet fasorban áll emlékműve. Gábor Áron tehát sikerrel teljesítette történelmi küldetését, és ezáltal méltó arra, hogy népünk dicső halhatatlanjainak sorába emelkedjék.

 

Forrás: Mikus Károlyné – Szántai Lajos: Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról 1999

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások