Könyvespolc – SZINETÁR: Önéletrajz-szerűség és egyebek

Az idei könyvpiac egyik keresett újdonsága ez a könyv. Nem csoda, hiszen a 92 éves Szinetár Miklós  a jelenlegi magyar kulturális élet egyik emblematikus alakja. Szinetár Miklós (Budapest, 1932. február 8. –) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, tévé- és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. A Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója, a Magyar Televízió egykori elnökhelyettese.

Szülei dr. Szinetár Ernő (1902-1996) debreceni születésű ideggyógyász és pszichoanalitikus és Révész Malvin (1897-1986) voltak. Apai nagyszülei, Szinetár Sámuel (1877-1944) és Goldstein Szeréna (1881-1944) a Holocaust áldozatai.

Tanulmányai, pályafutása

Huzella Elek irányítása alatt komponálni tanult, valamint énektanulmányokat folytatott Sallai József vezetésével. 1949-1952 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult. 1953–1960 között a Budapesti Operettszínház rendezője, majd főrendezője, 1953–2004 között, 51 évig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt. 1960–1962 között a Petőfi Színház művészeti vezetőjeként dolgozott. 1962–1971 között az MTV főrendezője, 1971–1974 között művészeti vezetője, 1974–1979 között művészeti igazgatója, 1979–1986 között elnökhelyettese, 1986–1990 között főrendezője volt.

1987–1990 között a Nemzeti Színház felépítésének kormánybiztosa. 1993–1996 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója, 1996-2005 között az Operaház főigazgatója. 2000 óta az Operaház örökös tagja. 2003 óta a Kossuth-díj és a Széchenyi-díj Bizottságának tagja. 2004 óta professor emeritus. 2005 óta a Magyar Televízió főmunkatársa. 2007 óta a Tévés Művészek Társaságának elnöke. Jelenleg is aktív.

Szinetár Miklós önéletrajzi könyvét az Operaházban mutatták be.

A szerző elmondta, hogy először nem akarta megírni a könyvet, mert úgy gondolta, az ő élete nem annyira érdekes, de aztán a kiadó meggyőzte ennek ellenkezőjéről. A megjelent könyv végül egy trilógia első kötete lett. /Az ATV Híradó már hírül adta, hogy a második kötet napvilágot látott a napokban./

Az előszót ehhez a könyvhöz Szinetár Dóra írta. Gondolatai fiatalosak ebben a témában. „Az ember nyilván elfogult a saját édesapja életrajzával kapcsolatban, hiszen ez az én történetem is. A családomé. És közben azt gondolom, nemcsak amiatt volt fantasztikus élmény olvasni, mert hozzám közel álló emberekről szól, hanem mert rólunk szól. Rólunk, a XX. század magyar szülötteiről…” – írta Szinetár Dóra Jászai-Mari-díjas színésznő.

„Az én generációm egy nagyon szerencsés generáció, mert hát születhettem volna 15 évvel korábban, és akkor benne vagyok az első világháborúban, a második világháborúban. Szóval az egy szörnyű sors, de én egy olyan generációba születtem, aminek elég rémes volt az első 10-12 éve, de azután idestova 80 éve csont nélküli béke van” – fogalmazott a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, televíziós- és filmrendező. Egyik gyakori mondása: „de legalább nem lőnek”... Ezzel nagyon jól elviselte az élet gusztustalanságait és szörnyűségeit az utóbbi időben.

A kötet bemutatásának feladatát Ókovács Szilveszter kapta. „Ami engem lebilincsel, az a rengeteg ikonikus figurának az emberközeli ábrázolása. Egész emberközeli dolgok történnek Svéd Sándorral és egyebekkel, amelyeket valahol tudtunk, de kötetben leírva, hogy úgy mondjam merész, és kordokumentum jellegű” – mondta…

A kötet fél évszázadnyi színház- és világtörténelmen ível át. Itt mesél gyerekkoráról, a II. világháború alatt átélt évekről, valamint karrierje kezdetéről, egészen az ’50-es évek végéig tartó korszakról, a maga lenyűgözően szórakoztató stílusában. A kötet alcíme: Túléltem, és volt, ami sikerült.

„Az már egy mutatvány volt, hogy túléltem a háborút. Sok családtagomat és barátomat veszítettem el. 12 évesen a Francia úti pincében nem igazán értettem, mi történik. Tudtam, hogy veszélyben van az életünk, nagyon féltem, de azt, hogy miért történik ez velünk, nem értettem. Az alcím második fele, hogy volt, ami sikerült, pedig a színházi életemre utal. 19 évesen a Magyar Állami Operaház rendezője lehettem. A karrieremről, a családom történetéről és a korszak viszontagságairól és szépségeiről szól ez a nagyon szubjektív önéletrajzi könyv”.

A kötet nem időrend szerint tárja elénk a hosszú életút történéseit, hanem ahogy a valóságban is csapong a fantázia: egyik történetből következik a másik. Jellemzője a „sztorizás”. Mivel Szinetár évek óta naplót vezet, könnyen felidézte élete említésre méltó mozzanatait. Elmeséli, hogy őt is elhajtották az óbudai téglagyárba 1944-ben. Egyedül ment a családból – külön-külön bújkáltak -, nehéz volt a hátizsákja, ezért az őket kísérő fiatal rendőr elvette tőle a Lánchídnál, s vitte a téglagyárig… Az emberség felsejlik e rövid történetben is.

Túlélik ezt a vészkorszakot a család tagjai, kivéve a nagyszülőket. A kisfiút 12 éves koráig Dénes, az egyik nagynéni férje neveli. Ez a „pótapa” játékos, mókás, önfeláldozó. 12 éves kora után lesz mélyebb kapcsolata a vér szerinti apjával, aki „intellektuális apa” – a szerző megfogalmazása szerint. /Szülei korábban elváltak../ 1946-tól bejár a Nemzeti Színházba, mert a házukban lakik egy nézőtéri felügyelő, aki beviszi rendszeresen. Ekkor alakul ki a színház-imádat.

Bejárja a világot rendezőként. Csak néhány állomás a teljesség igénye nélkül: Szverdlovszk, München, Helsinki, Berlin, Luxemburg, Kazahsztán, Japán. Itt különösen sikeres: 25 évig 8 japán városban fordul meg, 7 bemutatót és több mint 100 operaelőadást tudhat maga mögött. Bekerül rendező szakra a főiskolára (17 évesen!) és kitűnő bizonyítványának köszönhetően az utolsó 2 évben az Operaház ösztöndíjasa. Később az Operettszínház rendezője, majd főrendezője.

Sztálin halála után a Csárdáskirálynő c. operett 1600 előadást ér meg. Ebben énekli Honthy:”…lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”. – Illyés Gyula megjegyzi az előadáson: „Végre egy kis szürrealizmus!”

Színházi sztorijainak se szeri, se száma a történetben. 1956-ban történt:

„Megállítottam a próbát, és bekértem az ügyelőt a színpadra.
– Mi volt ez? Miért lőttél már a második felvonásban?
Mire az ügyelő sápadtan közölte:
– Nem én lőttem, az utcán lőttek!
1956. október 23-án így ért véget a Mágnás Miska főpróbája.”

Mondanivalóját a FENT és LENT fejezetcímek szerint fűzi fel. Megtudjuk, Háromszor nősült, mindig olyan nőket vett el, akik sikeresek a hivatásukban, de ugyanakkor jó feleségek és remek családanyák. Egy fia és egy lánya van. Hámori Ildikóval 50 éve alkotnak egy párt. A magánéletéről szemérmesen beszél, nem kitárulkozó.

A könyv Szinetár Miklós születésétől, 1932-től 1958-ig dolgozza fel az eseményeket, de már megjelent a napokban egy második, és terveznek egy harmadik kötetet is. Akit érdekel a színház világa, élvezni fogja ezt az olvasmányt, mert felbukkan benne sok híres ember: Major Tamás, Marton Frigyes, Szirtes Ádám, Rákosi Mátyás, stb….

Szinetár törekszik a tényszerűségre, ugyanakkor nagyon szórakoztató is. Stílusa remek, humora élvezetes.

Keressék ezt a jól sikerült önéletrajzot a könyvesboltokban vagy a könyvtárban, s nem fognak csalódni!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Kapcsolódó cikkeink