Könyvbemutató Kecskeméten a Hírös Agóra Kulturális Központban – „Édes Szűzanyám, fogd a kezem…!” Egy XXI. századi kecskeméti „próféta” mentalitása. Toll és Ecset Művészeti Alapítvány, Kecskemét, 2017.

Kovács István József, Szalai Sándor és dr. Bereznai Zsuzsanna

A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre rendezvényén 2017. március 18-án került sor az „Édes Szűzanyám, fogd a kezem…” Egy XXI. századi kecskeméti „próféta” mentalitása című könyv bemutatójára, amely Szalai Sándort, a keresztény embert és alkotóművészt mutatja be. A 424 oldalas néprajzi monográfiát a könyv szerzője és szerkesztője, dr. Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató főmuzeológus mutatta be. A kötetben társzerzőként szerepel még Balanyi Károly képzőművész, Holczer József piarista szerzetes, nyelvész és irodalmár, Szabó Pál festőművész, főiskolai docens, valamint dr. Szigeti Jenő vallástörténész.

A Kecskemét jelenkori katolikus vallási néprajza témaköréhez kapcsolódó könyvben egy olyan spirituálisan ihletett ember életét és munkásságát, vallási elkötelezettségét, gondolkodásmódját, életérzését mutatják be a szerzők, aki ugyanazt a konzervatív értelmű, az ókeresztény gyökerekre alapozott, tiszta keresztény hitet képviseli, éli meg önmagában, és annak érdekében „prófétál”, amiért Jézus Krisztus a keresztény egyházat megalapította, ami a Szentírás könyveiben elénk tárul.
„Az olvasóhoz” címzett első fejezetben Szigeti Jenő vallástörténész, egyetemi tanár, a kötet lektora ír a tanulmányok vallástörténeti és néprajzi jelentőségéről.

Régen tudjuk, hogy vannak olyan spirituálisan ihletett emberek, akiket a nép „szent embereknek” tart. Az ezekre vonatkozó adatok összegyűjtése, feldolgozása, megismertetése a néprajztudomány feladata. Volt idő, amikor tudományon kívüli politikai és világnézeti meggondolásokból az erre vonatkozó adatok összegyűjtése nem történhetett meg, szegényítve ezzel a valóság megismerését. Remélhetően ezen túl vagyunk. Ezért tartjuk tudománytörténetileg fontosnak ezt a kötetet, melyben egy mai szent ember élete, munkássága bontakozódik ki, egy olyan korban, amikor a társadalomnak a spiritualitás iránti érzékenysége egyre jobban eltompul. Ezeknek az embereknek a megismerése és emlékük megörökítése nemcsak a magyar néprajztudomány, hanem nemzeti önismeretünk szempontjából is fontos és hasznos adatokkal gazdagít minket.

A következő, ugyancsak bevezető jellegű fejezetben a vallási néprajz azon alapfogalmainak a magyarázatát olvashatjuk, amelyek megértése feltétlenül szükséges a könyvben foglaltak megértéséhez. A „Szentemberek, szentasszonyok a magyar vallási néprajzi kutatásban” című fejezetben a katolikus és protestáns vallási népélet legismertebb személyiségeiről szól a szerző. A tudományos ismeretterjesztő jellegű bevezetők után pedig Szalai Sándor egyéniségének bemutatása kerül a középpontba.

Szalai Sándor – nemcsak egy „népből jött” egyéniség, hanem ő ma is a nép fia, maga a nép, az élő kollektív népi emlékezet. Ugyanakkor szikrázó egyéniség, aki egyedi, különleges és rendkívül erőteljes szellemi kisugárzással rendelkezik. Metafizikai meghatározottságú, „ősi”, egyszerű és egyben mély és értékes, néha szinte a genetikus emlékezetet is felszínre hozó tudás ösztönös hordozója. Ő ezt a népiséget viszi tovább, tartja fenn és éli meg a maga külön világában. Némely esetben önmaga számára is érthetetlen, hogyan került bizonyos tudásanyag a birtokába. Az archaikum és a modernség harmóniája fejeződik nála ki abban, hogy a magyar paraszti mentalitás legbelsőbb lényegét képviseli, ám a nép fiában a „tudós” ember is benne rejtőzik, aki világosan látja és láttatni képes a világ rendjét.

Ösztönösen tört fel belőle és bontakozott ki benne a vallási érzés, a papi pálya iránti vágyakozás. Az ösztönösséghez tudatosság társult akkor, amikor elhatározta, hogy teológiai tanulmányokba kezd. Tehát egyszerre képviseli a mély és a magas kultúrát, a kollektívum és az individualizmus egyaránt jelen van életében. „Magányos” embertípus, kevés szóval él a mindennapokban, hiszen eredendően ő is egy tanyasi parasztember. Csöndes, szelíd próféta – nem látványos formában nyilatkozik meg, számos esetben csak egy-egy halk szavú megjegyzése jelenti prófétai megnyilvánulását, és ez olykor a hit leglényegesebb foglalata. Ám művészi kifejezéskincse annál beszédesebb. És ha a hitről beszél, ünneplőbe öltözteti lelkét – szellemi kisugárzása és ereje magával ragadó. A hit iránti alázata, hitének mélysége megrendítő különlegességet képvisel XXI. századi társadalmunkban. Zseniális művészemberként azonban öntörvényű – és ez így van rendjén.

Iréne Borsányi az énekével és a gitárjátékával színesítette a rendezvényt

Nem enged az elveiből, mert szerinte az örökkévalóság elemei olyan értékek, amelyek a világ megváltoztathatatlan rendjéhez tartoznak. A „szentemberek” általában vagy magányos személyiségek, „remete”-alkatúak, vagy pedig a közösségi feladatkörben emelkednek ki leginkább környezetükből. Sándor „remete” és közösségi ember egy személyben. Krisztusi szív – aki egy életen át minden földi javát megosztja embertársaival, akár idegenekkel is. Valódi mindennapi tanúságtevő hitvalló, próféta – aki rendíthetetlen hittel és meggyőződéssel képviseli azt, amire elhivatott, azt a feladatot, amire egyedül ő született erre a világra. Nem törte meg a megannyi próbatétel: a meg nem értés, a megaláztatások és az üldöztetés a szocializmus éveiben.

A kötetben egy ötös „rózsafüzérbe” van rendezve a tematika: Aki a hitbe beleszületett, Aki a hitét kiteljesítette, Aki a hitét másokkal megosztja, Aki önmagát ünneplőbe öltözteti, Aki képekben beszél hitéről. Ezekről a témákról interjúkat készített vele a szerző, és e visszaemlékezések, önvallomások szó szerinti közlése, illetve annak összegzése alkotja az egyes fejezeteket.

Az első rózsafüzér a gyermek- és ifjúkor élményeiről, a katolikus hitbe való belenevelődésről, a gyermekkor vallási néphagyományairól, valamint a hit megszakadásáról és újraéledéséről szól. A második rózsafüzér témája a hitélet kiteljesedése: a hittudományi tanulmányok, egyéni hitéletének sajátos útja, a szüntelen imádkozás, egyéni hitéletének hétköznapi alkalmai, az általa gyakorolt ritualizált viselkedésformák, egyéni fogadalomtétele, amely meghatározza életmódját. Aki a hitét másokkal megosztja fejezet Szalai Sándor közösségi létéről szól: a közösségi imaélet hétköznapi alkalmairól, az Isten a szeretet imaközösség életéről, a templomi szolgálatról.

Az Aki önmagát ünneplőbe öltözteti fejezetben a keresztény ünnepek megéléséről vall. Aki képekben beszél hitéről fejezetben a szerzők – Bereznai Zsuzsanna folklórkutató, Holczer József irodalmár, Balanyi Károly és Szabó Pál képzőművészek – arról írnak, hogy a katolikus hit és lelkiség hogyan tükröződik művészetében. A továbbiakban a kötetben Szalai Sándor összes, máig fennmaradt költeményét közlik időrendben, majd a verseket tematikus rendben Bereznai Zsuzsanna és Holczer József elemzi. A könyvbemutató kapcsán részleteket mutattak be versei közül: Az emberszeret-vágy, a megvetettség és kirekesztettség versei, magány-versek; Istenszeretet-versek, biblikus versek; Elmúlás-versek; Kifordultvilág-versek; Magyarság-versek; Életkép-versek; Személyekről szóló versek; A képzőművészeti alkotásokhoz írt versek.

Külön fejezetet érdemelnek Szalai Sándornak az imaközösségekben az ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó lírai−drámai szabad meditációi, amelyek a „modern népköltészet” alkotásai. Az irodalmi munkásság lezárásaként Holczer József ír összegzést Szalai Sándor stílusáról. Végezetül pedig a képzőművész kerül előtérbe: Balanyi Károly, Szabó Pál és Bereznai Zsuzsanna műelemzéseit és értékelő véleményét olvashatjuk.

Lévai Jánosné önkormányzati képviselő

Végezetül a „Zárszó”-ból a szerkesztő néhány gondolatát idézzük: Ebben a könyvben azt szerettem volna megmutatni, hogy él közöttünk a XXI. században egy ember, aki olyan egyszerűen és tisztán él, mint az ókeresztény próféták. Rendkívüli az a szeretet és szelídség, amely mindennapi tetteit vezérli. És ugyancsak rendkívüliek és egyediek a művészet területén létrehozott alkotásai – a keresztény hit elmélyült átélése az, amely egyedivé és különlegessé teszi életművét.

A megjelent könyvet számos hozzászóló méltatta, többek között Lévai Jánosné asszony, Kecskemét Megyei Jogú Város Értékmegőrzési Bizottságának képviselője.

 

Bereznai Zsuzsanna

 

 

Hozzászólások