Mint ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a hazai kulturális műemlékeket gondozó Forster Gyula Központ március végén adta át a felújított edelényi L’Huillier – Coburg kastélyt. A nagyrészt uniós forrásból újjászületett épületet április elején nyitották meg a látogatók előtt. Nemrég nekünk is alkalmunk volt megcsodálni a megszépült barokk kastélyt.

A főúri lak eszményi környezetben, a Bódva folyó szigetén, egy park közepén helyezkedik el. A kastély építtetője, L’Huillier János Ferenc császári tábornok II. Rákóczi Ferenctől zálogba kapta a birtokot. III. Károly (1711–1740) 1727-ben örökadományul adta a birtokot a tábornoknak az 1716 és 1718 közötti török háborúban tanúsított hősiességéért.  L’ Huillier már 1716-ban megkezdte egy impozáns kastély felépítését a Bódva szigetén, de az építkezések befejezését (1730) nem érhette meg, mivel 1728-ban elhunyt. A birtok fiú utód hiányában lányára, és annak férjére, Forgách Ferenc grófra szállt. A házaspárnak nem született fia, ezért a kastély lányuk, Ludmilla és férje, Dessewffy Ferenc birtokába jutott.

Forgách Ludmilla és második férje, Esterházy István 1769-ben megbízták Lieb Ferenc iglói vándorfestőt, hogy fesse ki a kastély hat termének falát. A képíró munkáját a gondos restaurálásnak köszönhetően ma is megcsodálhatjuk.
A palota 1830-ban, ifjabb Desewffy Ferenc halála után a Coburg család tulajdonába került, majd 1928-ban a magyar állam vette át. Sajnos az épület 20. századi átalakításai és használata nem kedvezett az állagmegóvásnak. A kastélyban szolgálati lakásokat alakítottak ki, az eredeti bútorok eltűntek. Az épület az 1980-as évektől üresen állt.


A kiállítás ötletesen kezdődik, egy csaknem fél órás, három dimenziós játékfilm mutatja be, hogyan készültek el a kastély falainak különleges szín-és formavilágú festményei. A történet Lieb Ferenc szemszögéből ábrázolja az arisztokrata család életmódját. Megjelennek a kor jellegzetes arisztokrata karakterei: a helyét kereső és alkotni vágyó ifjú gróf, az úri allűröktől nem mentes Ludmilla grófnő, az unatkozó, franciás akcentussal affektáló kisasszonyok, vagy éppen a családfő, Esterházy István, aki az adósságoktól terhelt birtokot a költségek leszorításával igyekszik megmenteni (például úgy, hogy egy kevéssé ismert festőt kér fel a munkálatokra).

A film jelenetei rímelnek a később megfestett epizódokra: utalnak rá, honnan jöhetett egy-egy festmény, motívum ötlete.  Megmosolyogtató, hogy a kastély tulajdonosai egzotikus állatokat, tevét és elefántot szeretnének látni a falon, holott fogalmuk sincs, hogyan néznek ki. A festő érdekes megoldást választ: a teve egy aránytalan fejjel ábrázolt lóként, az elefánt pedig egy hosszú orrú vadkanként jelenik meg. Hogy ez mennyire élethűen sikerült, azt már mi magunk is ellenőrizhetjük a séta során.


A film vetítése a túra legelején jó gondolat, mivel a kastélyban forgatott jelenetek megnézése után az idegenvezető kíséretében mi magunk is sétálhatunk a valódi helyszíneken, megcsodálhatjuk a filmben is látott, restaurált helyiségeket.  A kosztümös szereplők, a rövid, de lényegre törő jelenetek még a velünk egy időben érkező gyerekcsoportot is lekötötték, és ebből a szempontból a kiállítás és a tárlatvezetés többi része is ötletesnek bizonyult. Az idegenvezető elbeszélését kisfilm és egy korabeli neves eseményt bemutató „rádióriport” szakítja félbe, a hagyományos vezetés váratlan elemekkel is gazdagodik.


Sajnos a kastély egyelőre bútorzat nélküli, csak mutatóban láthatunk néhány korhű berendezési tárgyat vagy azok másolatát (íróasztal, fésülködőasztal, paraván, cserépkályhák).

A helyreállítási munkálatok és a kiállítási terek berendezése még nem fejeződött be. A kiszolgálóhelyiségek (parkoló, mosdók) méretére és tisztaságára nem volt panaszunk. Egy dologban volt csak hiányérzetünk: a túra végén szívesen betértünk volna a kastély kávézójába, de sajnos nem találtunk ilyet. Mivel a legtöbb látogató messzebbről érkezik, biztosan lenne igény a büfé szolgáltatásaira, így reméljük, hogy a felújítás végeztével ez a lehetőség  is várni fogja az érdeklődőket.

Ez a hiányosság azonban nem von le a csodaszép kastély értékéből: aki szeretné látni, hogyan nézhetett ki egy 18. századi barokk kastély, milyen volt az eredeti falak festése és kíváncsi rá, hogyan élhettek itt az arisztokrata családok, mindenképpen látogasson el a Miskolctól 25 km-re északra fekvő edelényi kastélyba.

Bővebb információ az Edelényi kastélysziget honlapján

Weninger Nóra – Schramek László

2014. augusztus 18.

Hozzászólások