Jantyik Zsolt magyar nyelv és irodalom szakos diplomával rendelkezik, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója. A debreceni PG Csoport frontembere, énekes, dalszövegíró. Akik tájékozottak a könnyűzene területén, jól ismerhetik az együttes sajátos zenéjét. Szeretnénk bemutatni Zsolt összetett és színes személyiségét és tevékenységét.

Hogy valakit jól megismerjünk, érdekes lehet tudni, hogy milyen hatások érték gyermekkorában. Kérlek, röviden mesélj arról az életszakaszodról, amely végén a bölcsészdiploma várt rád!

Tehát az első 25 évről? Mi sem könnyebb. Egy Békés megyei kis faluban, Ecsegfalván nőttünk fel a testvéremmel, Csabával, aki szintén a zenekar alapítója és jelenlegi vezetője. A tájnak, a Berettyó folyónak, az itt élő embereknek és a szülői szeretetnek köszönhetően itt lettem az Alföld szerelmese. Apai nagyapámék Kondoros mellett egy kis tanyán laktak, itt töltöttem azokat a boldognak és végtelen hosszúnak tűnő nyarakat, ahol öt évesen megtanultam olvasni. A Gőgös gúnár Gedeon után nagyapám egy régi, vaskos kötetet nyomott a kezembe: „Ezt olvasd el, kis unokám, ez aztán az olvasmány!” Ez volt Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című regénye, amit aztán nagyon sokat forgattam. Gárdonyi tanította meg nekem, hogy mi is a Haza szeretete. Kisújszálláson jártam középiskolába, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Maga Móricz is idejárt, amikor nagybátyja, Pallagi Gyula volt itt az igazgató. Mit mondhatnék? Kiváló tanáraim voltak minden tantárgyból. Kollégistaként itt értettem meg, milyen fontos a közösség, ami aztán egész idáig végigkíséri az életemet. A debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemre 1985-ben kerültem magyar- népművelő szakra. (Ez utóbbi szakot pénztár-ruhatár-büfé szaknak nevezték a velünk kötekedni imádó egyetemista társak…)

Apai nagyapámék Kondoros mellett egy kis tanyán laktak…

Mikor lopódzott be az életedbe a zene, és hogyan vált annak meghatározó tényezőjévé?

Itt az egyetemen talált rám a zene. Gitározni még a honvédségnél kezdtem, és aztán itt, a mai fiataloknak elképzelhetetlen szellemi pezsgésben elkezdtek belőlem kipörögni a dalok! A legendás Benczúr Kollégiumban két barátommal, Jámbor Józseffel, akinek a színház felé vitt a sorsa és Herczeg Zolival, aki az Ort-iki vásári bábcsoportban dolgozik ma is, szóval, velük alapítottuk meg a Poligénius csoportot, ami rövid idő múlva PG-csoporttá alakult, majd az öcsémmel és egy angol szociológussal, Kevin Jonhsonnal kibővülve a gondolati zene irányában nyitott. Kevin minden hangszerhez értett, mai napig jó barátunk, tavaly óta magyar állampolgár. (Róla még egy érdekesség: Mielőtt a „vasfüggöny” mögül hozzánk jött volna, jelentkezett egy zenekari meghallgatásra, s a zenekar fel is vette. De mivel minden koncerten ki kellett festenie magát, megunta és ott hagyta őket. Ezt a csapatot úgy hívták, hogy „The Cure”…)

No, ez a Kevin vitt el véglegesen a ’zenekarosdi’ felé. 1986 őszén írt – rövid nagyváradi útja kapcsán – egy dalt, a hírhedt ’Romania’-t. Angolul énekeltük, gondoltuk, úgy se értik… Mármint a politikai rendőrök. Ez a tévedésünk majdnem a diplomámba került, Kevinnek pedig kis híján a kitoloncolás lett az osztályrésze: „ Nikolaj Csaucseszku, te vagy az a véres határ, szeretnélek úgy kinyírni, mint ahogy Sztálin nyírt ki milliókat a szocializmus nevében!” Jó kis punk szám volt, mi pedig fiatalok. De megértettem, hogy a szavaknak különös súlyuk van, s hogy nem csak a medve, de a gondolat sem játék. Elkezdtek a koncertjeinkre ömleni az emberek. 1987-től Lukács Laci (a mai Tankos) lett a basszerünk, és indult a ’rock and roll’! Kijött az első kazettánk ’Alföldi Zene’ címen, aztán egy bakelit lemez ’Moulen Rouge’ névvel. Az öcsémmel úgy éreztük, mi valami ilyennel szeretnénk foglalkozni egész életünkben!

2016-ban volt harminc éves volt az együttes. Hogyan tudott együtt maradni a csapat, és milyen eredményeket értetek el ez idő alatt?

A nyolcvanas évek közepétől ’92-re egy lokális zenekarból egy országosan ismert alternatív zenekar lettünk. A rendszerváltás utáni ’forduljunk el a gondolatoktól, hisz minden megoldódott’ hangulatban nekünk is nehezebb lett, ennek ellenére főleg nyáron, ősszel televoltunk koncertekkel. 1994-95-re Pécsett, Pesten a legendás ’Tilos az Á”-ban, Miskolcon a Vian Klubban és természetesen Debrecenben klubunk volt, ami azt jelentette, hogy havonta játszottunk ezekben, s azért hívtak oda bennünket, mert megérte nekik. Hatalmasat fejlődtünk annak okán, hogy a Bikini- stúdióban ’94-ben a ’Félélet’ c. lemezt, 95-ben az ’Útlevél, fogkefe’ CD-t készítettük el. A hangmérnököt úgy hívták, hogy Németh Alajos, „ Lojzi”! Lojzi lett a mi nagy tanítónk, mesterünk és barátunk mind a mai napig. Rengeteget tanultunk tőle.

1995-ben a ’Marlboro Rock-in’ tehetségkutatón 214 zenekarból lettünk az elsők. Eljutottunk ez év nyarán a svájci Gampelbe, az európai Marlboro festre, ahol Niel Joung és a Pearl Jam előtt játszhattunk, s hazafelé a repülőről leszállva mentünk a ’Szigetre’, ahol a rock-színpadon nyomtunk egy nagy koncertet. Szóval, ez az időszak volt a zenekar egyik csúcspontja. Kiadtuk a ’Mennyi nő!’című lemezt. Majd jöttek a gyermekek, mert ennek is eljön egyszer az ideje a szerencsésebbek között. Nekem is a legjobban sikerült alkotásom a 21 éves lányom, akire nagyon büszke vagyok.

1997-ben kiadtunk egy remekbe sikerült koncertlemezt, a „Klinika mozit”, majd, már a 2000-es években a ’Nem sietünk sehová!’ c. anyagunkat. Ezután talált meg bennünket Vidnyánszki Attila, – jelenleg a Magyar Nemzeti Színház igazgatója, akkor a Debreceni Csokonai Színház igazgatója – aki a dalaink, dalaim kapcsán színpadra vitte a „Világvége – szerelem” c. zenés darabot, amit a szerencsésebb kecskeméti színházba járók is láthattak! Itt jöttem rá, hogy a szövegeim dallam nélkül is működhetnek, és hogy a színház, a film fontos része lesz a PG csoport életének! Életünk nagy élménye, hogy ebben a korszakunkban zenélhettünk öt éven keresztül Halmos Bélával, a magyar táncház mozgalom egyik oszlopával. Olyan volt az egymásra találásunk, mint a mesében, és tényleg, csak a halála választott el egymástól bennünket, de csak ezen a síkon. Tanító ember volt ő, akiben nagy volt a szeretet, akit nekünk Gryllus Dániel hozott, Béla hozta Szomjas Gyuri bátyánkat. Gyuri’ bá’ Sebő Ferenc barátságát. Érdemes zenélni.

Jantyik Zsolt és Halmos Béla

Több kitüntetést is kaptál zenei munkásságodért az évek során. 2013-ban az év könnyűzenei szövegírójának választottak például. Mesélj ezekről, kérlek!

2004-ben lettem eMRTon díjas, más kérdés, hogy a ’Petőfi Rádió’ utódjának műsoraiban manapság nemigen játszanak. 2014-ben Artisjus díjas lettem, hisz ’97-től rengeteg előadónak vagy zenekarnak írtam szövegeket, verseket, legtöbbet a ’Bikininek’. /A legismertebbet biztos sokan ismerik most is: „Mindegy, csak dolgozni ne kelljen…” A Szabadság rabszolgái-1997/ Pár éve kaptam meg a Magyar Köztársaság Lovag Keresztjét, amit részben zeneszerzői és szövegírói munkásságomért, másrészt kulturális szakemberként – a Debreceni Művelődési Központ igazgatója vagyok jelenleg is – a határon túli magyar közösségek megerősítéséért végzett eddigi munkámért kaptam, amire nagyon büszke vagyok. Itt is szeretném tudatosítani azok számára, akiket érdekel: ezzel a kitüntetéssel pénzjutalom nem jár. Ebben a kitüntetésben nekem három szó fontos: a ’magyar’, a ’lovag ’ és a ’kereszt’. Akik számára ezek a szavak nem fontosak, azokra én nem haragszom,- mert mért is haragudnék magyarként 2017-ben valakire is? – De dolgunk nincs egymással.

„A PG Csoport zenéjére a szövegcentrikus, rockos zenei irány jellemző. Sajátos dallamvilágukat „alföldi zene” műfaji meghatározással illetik.” Mivel egészítenéd ki ezt a jellemzést?

A PG Csoport zenekarból folyamatosan alakult át egyfajta alkotóműhellyé. Sokan fordultak már meg ebben a Műhelyben. Mindegyiküknek köszönöm, hogy az én gondolataimnak rendelték alá mindig a zenét. Nálunk ez a szabály. Ha a dal gondolata népzenei stílust kér, azt kap. Ha jazzt, vagy rockot igényel, akkor pedig azt. Ha Bartókot szeretne inspirációként, hát akkor pedig azt. Hogy ez a stílus, amit mi ’Alföldi Zenének’ neveztünk el, ezer közül is felismerhető, az az én és a testvéröcsém immár 30 éves együttmunkálkodásának is köszönhető. Nagy áldás ez az Élettől, hogy együtt alkothatunk!

Sokszor léptetek fel külföldön is. Merre jártatok, melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?

Új-Zélandtól Moszkváig, Londontól Pittsburgig, Rómától Párizsig mindenütt játszottunk, de a legkedvesebb koncertjeink a Kárpát-medencéhez, az itt élő magyarsághoz kötnek. (Pl. Kecskeméten egy CSIPERÓ-n nem is olyan régen…)

Ezüstbojtár címen egy mesekönyv és két cd-ből álló hangzó anyag készült el nemrégiben. Ez utóbbit koncerten is bemutattátok Debrecenben. Hogyan jött az ötlet, hogy megidézitek Petőfi Sándort?

172 éve született a ’János vitéz’. A mi ‘Ezüstbojtárunk’ tisztelgés érte és hozzá, Petőfi Sándorhoz. Felteszi a kérdést: vajon ma egy 26-27 éves fiatal el tudna-e jutni Tündérországba, és ha igen, hogyan?

Ezt járja körbe a PG csoport egy ’Ezüstbojtárral’, húsz dallal és egy hangoskönyvvel, s amelyek segítségével nyárra egy zenés darabbal is jelentkezünk szerte Magyarországon.

Jantyik Zsolt hamarosan Kecskemétre látogat, hogy a Bozsó Gyűjteményben bemutassa az Ezüstbojtárt az érdeklődőknek. 2017. március 24-én, pénteken délután ott találkozhatunk vele. Köszönöm az interjút, Zsolt! További sikereket kívánok a pályafutásodhoz!

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások