,,Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak.” (Márai Sándor)

Kedves Géza, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak. Mesélj magadról és a családodról!

pogany8

1984. április 25-én születtem Budapesten. Én voltam a legkisebb gyerek. Nyolc hónapos voltam, amikor édesanyám 34 éves korában elhunyt szívrohamban. Testvéreimmel együtt nagymamám gondnoksága alá kerültünk. Szerető, jó gondviselő volt. 12 éves koromban sajnos jelentősen romlott az egészsége, állandó felügyeletre szorult. Az önkormányzat gondviselő hiánya miatt az állami támogatásomat megvonta. 13 éves koromban magamat idősebbnek adva ki munkába álltam egy éjszakai bárban. 16 éves koromban a nagymamám elhunyt.

A gyászt beárnyékolta, hogy nem akartam erre a kis időre már intézetbe kerülni, úgyhogy az önkormányzat emberei elől bujkálnom kellett kisebb-nagyobb sikerrel. Végül is 16 éves koromban kezdtem diákként a postánál dolgozni, és egyik kollégám vállalta papíron a gyámságomat. Életem első nagy szerelmét 2002 májusában ismertem meg, akivel össze akartam házasodni, de sajnos 2003 decemberében egy végzetes autóbalesetben elhunyt. A dolog annyira megviselt, hogy teljes depresszióba fordult az életem. Nem vagyok büszke rá, de az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Ez az időszak az írásaimra is nagy hatással volt.

Végül egy, az interneten vezetett blogon beszéltem ki magamból a történteket, mely azután segített talpra állnom. Ezek naplók voltak az életemből Emlékeim egy lányról címmel. A blog olvasói közt akadtak olyanok, akik úgy gondolták, én tudnék segíteni nekik, és telefonon vették fel velem a kapcsolatot. Azon a véleményen voltak, hogy ha én magamtól fel tudtam dolgozni a szörnyű eseményeket, nekik is tudnék segíteni.

pogany5

Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy 10-15 ember hívott napi rendszerességgel, mesélve kisebb-nagyobb problémáikról. Türelmesen hallgattam a történetüket, igyekeztem lebeszélni őket arról, hogy butaságot cselekedjenek. Mindegyiküknek megvolt a maga keresztje. Szerelmi bánat, családon belüli erőszak stb. Sokukkal személyesen is találkoztam és találkozom a mai napig is. Ezáltal sok embernek tudtam lélekben vigaszt nyújtani, talán erre vagyok a legbüszkébb az életemben. Sokuk ma már boldog családi életet él.

Ez idő közben a postánál a hírlapüzemből átkerültem a Nyugati téri postához: előbb mint levélfeldolgozó, később – 2005 nyarától – mint postai kézbesítő. Szerettem ügyfelekkel foglalkozni, több mint 3000 fős ügyfélköröm volt. 4 súlyos tüdőgyulladás és húgyúti gyulladás után 2011 decemberében eltiltott az orvos a kézbesítői munkától. Belső munkára kényszerültem. Elvégeztem több tanfolyamot, aminek révén először ügyfélszolgálati ügyintéző majd kézbesítő ellenőr lettem. Ennek ellenére nagyon hiányzott az ügyfelekkel való foglalkozás. Hiába volt több mint 160 kézbesítővel kapcsolatom, kihívásra vágytam. Saját felelősségre ismét utcán végzendő munkára kértem magam. Az elkövetkező másfél év alatt több mint 30.000 ügyfelet kerestem fel. Nagyon szerettem a velük végzett munkámat. 2014. május 27-én leépítésre hivatkozva egyik pillanatról a másikra bocsájtottak el, azóta munkanélküli vagyok.

pogany6

Az érettségi után felvételiztél-e valamilyen főiskolára? Terveid között szerepel-e még a továbbtanulás? Hiszen nem maradtál le semmiről.
Sajnos, az érettségit sem sikerült még teljesen befejeznem, mivel a gyermekkoromban a fent leírtak alapján kissé kalandosra sikerült az életem. Mindig a munka volt szem előtt napi 12 órában. Mindenféleképpen tervezem a továbbtanulást. Az idei évben történtek és a munkahely elvesztése csak még jobban erősíti ezt az elhatározásomat. Igyekeztem munka mellett is tanulni. A latin nyelv érdekelt, régi latin könyvek fordítása céljából egy latin nyelvtanfolyamot végeztem el.

Kik a kedvenc íróid, költőid? Kit miért szeretsz?

Sok kedvenc íróm van, de Radnóti Miklós és Kosztolányi Dezső verseit szeretem a legjobban. Legnagyobb hatással viszont József Attila munkássága volt rám: az ő nehéz élete, ahogy verseiben az én-t felépíti és láttatja, a játszi könnyedség, ahogyan írni tudott a szenvedésről és nyomorról még a legnehezebb időszakaiban is. Sortöredékei akkora hatással voltak rám, hogy folytatni, befejezni hátrahagyott munkásságát, töredékeit a sok nélkülözős időmben az ő munkái nyújtanak nekem reménysugarat. Életünk meglepő hasonlóságokat mutat egy-egy ponton, még írásaink és munkásságunk is egyes olvasói vélemények alapján. Sortöredékeinek befejezését https://mek.oszk.hu/11200/11290/index.phtml 428-502 oldalon találhatóak.

pogany2

Mikor kezdtél el verseket írni? És mikor volt az, amikor meg merted mutatni másoknak?

Első versemet 1999-ben írtam egy lánynak még a középiskolában, aki nagyon tetszett nekem. Végül azután soha nem mutattam meg neki. Akkoriban bevásárló cetlik, blokkok és fecnik hátulján kallódtak verseim (számítógépem vagy írógépem anyagi helyzetem miatt nem volt), melyeket 2002-ben kezdtem egy nagy spirál iskolai füzetben összeszedni mint egy kötetet. Első, másnak is megmutatott versemet 2003-ban írtam, a munkahelyemen Ocskay Zsolt nagyon kedves fotóművész barátomnak mutattam meg, aki rábeszélt arra, hogy közzé kell tennem őket.

Mindaddig csak saját szórakoztatásomra írtam, és nem tartottam érdemesnek munkáimat arra, hogy bárki is elolvassa. Még abban az évben, 2003-ban mobiltelefonról (első számítógépemet 2009-ben vettem meg) kezdtem egy weboldalt szerkeszteni és ott közzé tenni verseimet. A sok-sok pozitív hozzászólás hatására és az abban az évben történt sorsfordító események révén 2003-ban és 2004-ben közel ötvenszer annyi verset írtam, mint az előző három évben. 2007-ben egy munkahelyi postai belső újságban is megjelentek írásaim.

pogany1

Velence

Hol olvashatjuk a verseidet?

Évekig üzemeltettem egy weblapot, melyet végül az üzemeltető törölt, ahol fiatal kortárs tehetséges írók munkáit (közel 60 író volt jelen 12-40 éves korig) jelentettem meg a sajátjaim mellett. Az oldal Amatőr költők társasága néven vált ismertté. Egy hasonló oldalt a facebook-on üzemeltetek, Közösségi irodalmi oldal amatőr szerzőknek címmel Szebenyi Judit kortárs költőnő közreműködésével. Jelenleg is készül egy weblap, ahol csak az én írásaim jelennek majd meg: https://poganygezaversei.oldalunk.hu címen lesz elérhető napokon belül. Jelenleg is él a cím, de még nem tettem közzé, mivel a 600 versnek még csak a fele van fent az oldalon. Az álmomról, az amatőr költők társaságáról le kellett mondanom, mivel az ott publikáló írók nagy részét nem tudtam utolérni.

pogany7

A munkahelyeden tudják-e, hogy verseket írsz? Talán még meg is szoktak kérni, hogy írj verset egy-egy alkalomra?

Igen. 2003 óta csak kis Petőfinek vagy hóbortos művésznek becéznek a munkahelyen. Bárhová is megyek, minden új helyen tudják, tudták. Sokszor olvastam fel kollégáknak írásaimat, akik örömmel vették azt. Több esetben esküvőre, évfordulóra, anyák napjára kértek fel írni, melynek minden esetben nagy örömmel eleget tettem.

Tagja vagy-e valamelyik irodalmi vagy művészeti csoportnak?

Ha most online csoportra gondolsz, igen. Számos csoportnak vagyok a tagja.

pogany4

2014 nyara

Ki segít eligazodni a versírás tudományában? Elfogadod-e a kritikát? Te kritizálsz-e, ha kérnek, hajlandó vagy-e segíteni a társaidnak?

A versírás tudományában senki sem segített eligazodni, kezdeti írásaimon ez nagyon meg is látszik. A kritikát elfogadom, sőt mi több, örülök neki. Legalább tudom, miben kell még javulnom. Nagyon szívesen segítek másoknak, ha tudok. Ha kérnek, kritikát is írok.

Szoktál-e pályázatokon részt venni?

Már többször gondolkoztam rajta, de mostanáig még egyszer sem jelentkeztem.

pogany3

Könyveim

Papír formátumban jelent már meg könyved? Azt tudom, hogy elektronikus könyved igen.

Papír formában 4 könyvem is jelent meg, de saját költségemen, kis példányszámban, kizárólag a barátok felkérésére. Mivel kiadót nagyon nehéz találni. Egy 502 oldalas könyvem elektronikusan is elkészült és kölcsönözhető, nyomtatott végleges formában várja, hogy egyszer találjak valakit, aki ki tudja adni. Formai elrendezésétől a bevezetőn át a címjegyzékig mindent én terveztem meg, és készítettem el rajta.

Géza, köszönöm szépen a bemutatkozást. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet!

Pogány Géza

Lányka, kelj fel!

Lányka, kelj fel és szórd teli e világot,
mosolyoddal, ragyogó szemeid amit látott,
ahogyan csak te tudtad nézni az embereket,
jóságoddal, mi téged végül eltemetett.
Lányka, kelj fel mentsd meg ezt a világot,
bocsájtsd meg bűneit, amiért oly sokat bántott.
Térj vissza közénk, mint egyetlen tiszta szívű lény,
kiben még él az a rég elfeledett őszinte erény.
Mellyel hatottál azon szerencsés emberekre,
kik ismertek, kik lényedet lelkébe temette.
Lányka, kelj fel álmod ne legyen végtelen,
a világ elpusztítja magát, nélküled oly védtelen.

(Budapest. 2010.10.28.)

Árnyak sötét kavalkádja

Újra csöndes mind, nem csörren,
benn nem motoszkál senki már,
néhány csepp könny elcsöppen,
bolond lelkem még haza vár…
Mozdulatlan most mind, nesztelen,
nyugalmamat én keresem egyedül,
arcod kutatom reménytelen, esztelen,
árnyak sötét kavalkádjába elegyül.
Ismét csak csöndbe borul a ház,
ismét csak végigfut a hátamon,
megpihen, mint a fáradt vadász,
ismét csak meg kell bocsátanom.

(Budapest. 2011.06.26.)

A tóra néző padnál

Olykor leülök egy tóra néző padnál,
amint a víztükrön a fény föl le szaladgál,
többet mond nekem minden szavaknál.
A tóra néző padnál ahol soha nincsen,
fájdalom vagy bánat s minden bilincsem,
letépem ez maradt nekem egyetlen kincsem.
A tóra néző padnál mindig őszinte mosolyom,
lelkemre ragadt ártalmaim lassan le morzsolom,
miközben ezt az ódon kopott padot rongyolom.
Sokszor órákig csak nézek, megnyugtat csobogása,
a víz dallama, a nádas halk monoton lobogása,
messzi távolból szekeret húzó lovak dobogása.
Itt soha nincs mosoly mögött rejlő fájdalom,
nyugtató szavak mögött megbúvó ártalom,
békesség húzódik el testemet lassan átadom.
Amint az elemek nyűvik lassan el testem,
szél tépázza szét, eső áztatja nehéz terhem,
a természet megtisztítja lelkem, békére leltem.

(Budapest. 2012.04.01.)

Halandó

Szegény ember néha semmiből nem tanul,
bár tépázhatja fájdalom szívét konokul, vadul,
még akkor is ha egy igazi angyal ejtette rabul,
halandó csak halandót szerethet halhatatlanul.
Ha néha más szándék is lapul mögötte álmatlanul,
ha néha minden tettünk balul alakul, s mi ártatlanul,
bolyongunk céltalanul, részeg mámorban józanul,
néha átalakul, lazán hanyagul de nem csillapul.
Néha megingathatatlanul lelkünk megvakul nem szabadul,
fájdalom cikázik keresztül kasul kimondatlanul, hontalanul,
olykor elvadul szilajul s szánk íze fanyarul marad csóktalanul,
mégis halandó csak halandót szerethet halhatatlanul…

(Budapest. 2012.07.07.)

Emberként éltünk s haltunk…

Emberként éltünk s haltunk,
hosszú utunktól égő talpunk.
Sokszor alázattal kell hasaljunk
a sors felett nincs uralmunk.

Emberként éltünk s haltunk,
egy kis házat mi lefoglaltunk.
Ám az ördöggel nem volt alkunk,
hát ezért kell most elutaznunk.

Emberként éltünk s haltunk,
csak a szeretet volt birodalmunk.
Bármi is jött mi össze tartunk,
egymást őrizzük hát míg elalszunk.

Emberként éltünk s haltunk,
nem volt soha nagy hatalmunk.
Sok giccs melyet firtatnunk,
hűség volt csupán jutalmunk.

Emberként éltünk s haltunk,
nem kellett soha sehol csalnunk.
Ártó szándékkal másra rámutatnunk,
ha bántottak is mi meghajlunk.

Emberként éltünk s haltunk,
nem volt tankunk se forradalmunk.
Sem rossz szavunk, sem szidalmunk,
mégis volt mit fölmutatnunk.

Emberként éltünk s haltunk,
volt pár szabály, mit be tartunk.
Száműztünk féltékeny aggodalmunk,
egymás dolgai közt nem kutattunk.

Emberként éltünk s haltunk,
jöjjön bár rossz, mi össze tartunk.
Egymásban volt szép nyugalmunk,
ez volt csupán mit hátra hagytunk.

(Budapest. 2014.11.15.)

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások