Bemutatjuk Horváth Edit költőt, a Krúdy Irodalmi Kör alelnökét és kulturális tevékenységét. Lírai énje elválaszthatatlan költészetében, s a mindennapi életben. Hiteles személyiség, akinek írásai hűségről, szülő iránti szeretetről, ősök tiszteletéről, szerelemről vallanak, melyeket pozitív életszemlélet hat át.
Horváth Edit
Horváth Edit a Balaton szépséges vidékéről, Siófokról származik. Arról faggatom, mennyire volt meghatározó ez a természeti környezet, a családi háttér. Hogyan telt gyermekkora, s miként alakult élete kisiskolás kora után?
Akár egy szóval is válaszolhatnék az első kérdésre, de mégis jobban kifejezi, ha azt mondom, már az anyatejjel magamba szívtam a Balaton iránti szeretetemet, ragaszkodásomat, bűvöletemet. Legkorábbi emlékeim szerint is nyáron, jó időben – szüleim bármennyire is dolgoztak sokat – nem volt olyan nap, hogy ne vittek volna le fürdeni. Persze később már úszni is megtanultam. Rendkívül hálás vagyok a szüleimnek, rengeteg szeretetet kaptam tőlük, a gyerekkorom csodálatos volt. Mindig összetartották a szűkebb és nagyobb családot, a rokonságot is.
A mi házunk egy szeretetburok volt. Nagyon szerettem, és szeretem a mai napig édesanyámat, az ő számára mindig mi voltunk az elsők. Felnőtt fejjel már tudom, sok mindenről lemondott a mi érdekünkben, mégis azt gondolom, ő így érezte jól magát. Az édesapámmal pedig egy különleges kapcsolatom volt túl a szereteten. Mindig példaképem volt, tiszteltem, imádtam, rengeteg mindenre megtanított. A szeretetre, a tisztességre, becsületre, mások tiszteletére.
Hiába voltunk a családban mi hárman nők – a nővéremmel együtt – mégis édesapám szerettette meg velem akár a sportot is már egészen kicsi koromban. Együtt jártunk focimeccsekre is. Pingpongozni úgy tanított meg (mivel még nem értem fel az asztalt), hogy odatett egy kis sámlit, arra ráállított, és úgy ütöttem vissza a labdákat. Később persze nagy pingpongcsatákat vívtunk.
SiópArt – A legjobb siófoki szerző Horváth Edit
A Balaton egy csoda az életemben, hiába nem élek már otthon 9 éve, rendszeresen hazajárok. Nyáron igyekszem még több időt otthon tölteni, hiszen amikor én hazamegyek, egyben nyaralni is megyek. A Balaton azonban a csodájával együtt is kettős életet követel meg. Hiszen a nyári hónapokban olyan, mint egy méhkas. Imádom a lüktetését, a pezsgését, a rengeteg embert. Iskolakezdéskor pedig egyik pillanatról a másikra kihalttá válik, csend és nyugalom lesz úrrá mindenhol.
Délután 5 óra után szinte embert nem látni az utcákon, majdnem olyanná válik, mint egy halott város. Aki ezt el tudja fogadni, annak mindig is egy csoda lesz a Balaton, bárhova is kerül, mindig visszavágyik. Én Budapestet is azért szerettem meg nagyon gyorsan, mert a fővárosban is ugyanazt az erőt, lüktetést éreztem, mint otthon régen. Sajnos mára már negatívan változott ez a pozitív töltet, de azt gondolom, ez a világ változása miatt van így.
Amíg 14 éves koromig egy biztonságos védőhálóval körülvéve élhettem, mindig mindentől óvtak, védtek a szüleim, úgy 14 évesen hirtelen egy egészen más világba csöppentem. Mivel középiskolai tanulmányaimat Székesfehérváron folytattam, ezért kollégiumba kerültem. Természetesen az akkori kollégiumok még egészen másképp működtek, sokkal szigorúbbak voltak, mint ma. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre – akkor még az utóbbit gondoltam -sikerült az egyik legszigorúbb kollégiumot kifogni.
Egy évig nagyon nehéz volt a beilleszkedés, ott is akartam hagyni, de a szüleim azt mondták, amennyiben eljövök a kollégiumból, akkor az iskolát is ott kell hagynom, így a nehézségek árán is, de maradtam. Ennek oka az volt, hogy az iskolát, – Jáky József Útépítési-és fenntartási Szakközépiskola – ahova jártam, imádtam. Nagyon jó tanáraink voltak, nagyon szerettem oda járni.
A kollégiumról csak egy-két példa: 62-en voltunk egy hálóteremben, hetente kétszer volt meleg víz, hét közben 15 óráig volt kimenő, ami gyakorlatilag nullát jelentett. Az iskolából 14 óra után értünk be, utána ebédeltünk és a városközpont nem volt túl közel. Havonta egyszer mehettünk haza, és azt tudni kell, hogy akkor még szombatonként is volt tanítás. Aki messzebb lakott, az olyankor nem is tudott hazamenni, csak a hosszabb szünetekben. Nem egyszer hívtam és jött velem Zamárdiba olyan társam, aki a távolság miatt nem tudott hazajárni.
Tehát hirtelen ott voltam egyedül, mindenféle segítség nélkül, és nagyon gyorsan meg kellett tanulnom, hogy csak magamra számíthatok, mindent saját magamnak kell intéznem, a pénzemet egy egész hónapra beosztani, mindenben nekem kell döntést hoznom, és azokért felelősséget is vállalnom. Gyakorlatilag egy kislányból kellett rövid idő alatt majdnem felnőtté válnom. Ez nagyon nem volt egyszerű 14 évesen, mégis hálás vagyok azért a négy évért, mert felnőttként is megmaradtam embernek, a tisztesség, a becsület, a közösség ereje a mai napig életelemem.
Felmenőid között voltak művészi affinitással, adottsággal bíró emberek? Hol és mikor szívtad magadba az irodalom, a versek szeretetét? Kik voltak meghatározó személyiségek számodra e téren? Kit tartasz ma mesterednek?
Nem tudok olyanról, hogy a felmenőim között voltak-e művészettel foglalkozók. Nekem az első találkozásom az irodalommal édesapámon keresztül volt. Ő maga is írt verseket, igaz nem túl sok maradt meg ezekből, de gyerekkoromban is többször hallottam szavalni a saját verseit. Azt gyakran mesélték, hogy fiatalon színházi darabokat játszottak édesanyámmal együtt, kizárólag a falu lakosságának szórakoztatására. Ami őrá sokkal jobban jellemző volt, hogy ő közszereplő volt, nem hiszem, hogy túlzás azt kijelenteni, szónoki képességekkel bírt. Rengeteg társadalmi munkát végzett, mind a munkahelyén, mind otthon Zamárdi (akkor még község, később nagyközség, majd város) életében. Kulturális, társadalmi pénzügyi területen, és minden olyanban, ami a köz érdekeit szolgálta.
Az irodalmat már általános iskolában is szerettem, de középiskolai magyar tanáromnak, Nádasdy Vincének jelentős szerepe volt abban, hogy komolyabban is foglalkozzam az irodalommal. Rengeteget olvastam, nagyon sok verset tanultam meg kívülről a kötelezőn túl is. Valahol olyan volt ő, mint édesapám, és távol az otthontól, a nyomdokaiba lépve segített tovább ezen az úton. Az iskola után, már felnőttként továbbra is édesapám volt a meghatározó személy 2007-ig, egészen a haláláig. Nagyon nagy veszteség volt a halála számomra.
A környezetem nem nagyon vette komolyan az én próbálkozásaimat édesapán kívül, pedig a munkahelyemen is, a siófoki Polgármesteri Hivatalban, mindig kirukkoltam valamivel születésnapokra, névnapokra, hivatali kirándulásokra. Meghallgattak, talán meg is dicsértek, de senki sem látott bennem potenciált arra vonatkozóan, hogy még sokkal komolyabban foglalkozzam a versírással. Ráadásul abban a közel 30 évben (1980-2008) írt verseim, dalszövegeim, melyeket egy dossziéban gyűjtöttem, és a munkahelyemen féltve őriztem, egy nap eltűntek, valakinek fontos volt megszerezni. Ez a veszteség akkor egy jó darabig vissza is vetett a további írástól.
2011-ben kezdtem újra verset írni, azt is szinte csak az asztalfióknak, pár embernek mutattam csak meg, de nem volt túl nagy sikerem. Ma már tudom, nem is annyira a verseimmel volt gond, én választottam rossz hallgatóságot, ők ugyanis nem szerették annyira az irodalmat. 2011 és 2016 között a magam kedvére írtam verseket, mert a késztetésem az írás iránt ebben az időben már nagyon is megvolt.
Nagy áttörést jelentett, amikor megismerkedtem Németh Nyiba Sándorral, aki akkor a Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára volt. Meghívott a nyári táborába, és ott valami nagyon megváltozott az életemben, az irodalom iránti szeretetemben és elköteleződésemben. Rengeteget köszönhetek Németh Nyiba Sándornak, hatalmas és szerteágazó tudással rendelkezik, ebben a pár évben többet tanultam irodalmi nagyjainkról, íróinkról, költőinkről tőle, mint az azt megelőző életem során.
Tulajdonképpen azzal, hogy rövid időn belül a Krúdy Kör tagja lettem, és rendszeresen részt vehettem a kör irodalmi programjain, elmondhatom, hogy megérkeztem, ott vagyok, ahol már régebben is lennem kellett volna. Nagyon sokat kaptam Németh Nyiba Sándortól, aki ma már a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöke.
Mikor kezdtél el publikálni? Kiknek, kinek mutattad be első írásaid? Hol jelentek meg verseid először?
2016-ban, amikor már Budapesten éltem, az internet lehetőséget adott arra, hogy egyre több irodalmi csoportot fedezzek fel, olvastam a publikált verseket, és néha-néha felraktam a saját verseimet is. Nagy öröm volt számomra, amikor pozitív visszajelzéseket és biztatást kaptam, tagja lettem internetes csoportoknak, kezdtem beküldeni verseimet különböző irodalmi oldalaknak. (Poet.hu, Holnap Magazin, Parnasszus stb.) Nagy sikernek könyveltem el, amikor először jelentek meg verseim a Bakos József által szerkesztett Antológiában (2018).
Időközben tagja lettem az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti csoportnak, majd később a MANE egyesületének is. Az Irodalmi Rádió meghívott blogszerzőnek. Lassan-lassan bekerültem az irodalmi élet lüktető és vonzó világába. Tagja lettem a Krúdy Körnek. Sok pályázat indult abban az időben, amelyeken részt vettem, és több elismerésben volt részem. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi Antológiában jelentek meg verseim.
A versírás mellett számtalan dolog foglalkoztat. A kulturális élet aktív résztvevője vagy. Kérlek, mutasd be sokirányú tevékenységed az olvasók számára!
Az aktív munka számomra véget ért két éve, de még mindig dolgozom részmunkaidőben a nyugdíj mellett is. Ezen kívül rengeteg időt szentelek az irodalomnak, a művészetnek. A Krúdy Kör egy hónapban 3 egymás utáni héten is tart programokat, ezeken szinte mindig részt veszek. Sokszor én vagyok a műsorvezető, elnök úr felkérésére már többször tartottam irodalmi nagyjainkról előadásokat.
Több irodalmi és művészeti körrel vagyunk szoros kapcsolatban, ezért amikor tehetem, látogatom a Corvin kör programjait is, festőtársaim kiállításait. Németh Nyiba Sándor elnök úr szervezésében és vezetésével nagyon sok fellépésben volt/van részem. Idősek klubjában adtunk irodalmi műsort, a Corvin Kör meghívására szavaltam saját verseimet már több alkalommal. A Zamárdi Berkenye Kör meghívására már a tavalyi évben és idén is irodalmi műsort adtunk költőtársaimmal együtt. Tavaly a Gyóni Géza Irodalmi Kör meghívásakor szintén tagja voltam a műsort adó Krúdy csapatnak.
A Magyar Kultúra napját is méltó műsorral ünnepeltük meg a Kistarcsai Önkormányzat meghívására. Tavaly nyáron Németh Nyiba Sándor ajánlására Balázs Erzsébettel közösen Szerbiába látogattunk, ahol Csipak Valerija első verseskötetének bemutatóját ketten vezettük le. Nagyon nagy élmény volt az a kedves fogadtatás, amiben részünk volt a jól sikerült műsorral együtt. Tagja vagyok az Élhető Világ társaságnak, ahova havonta rendszeresen járok. Több költőtársam hívott már könyvbemutatójára, ahol az ő verseiket szavaltam.
Részt vettem a Beőthy Hajnalka által szervezett Guinness Rekord kísérletben is, melynek záró ünnepsége november 13-án Győrben került megrendezésre. Továbbá gyakran jönnek váratlan felkérések is, melyeknek igyekszem eleget tenni. A Krúdy Körben már két antológia szerkesztését készítettem, pályázatokat készítek, jövőre újra készülünk újabb antológia kiadásával. Gyakorlatilag hétfőtől vasárnapig számos eseményen veszek részt, az időm nagy részét a munkám és a magánéletem mellett a művészeteknek szentelem.
Hetente járok Suhajda Attila zenész önálló estjeire. Amikor nem utazom haza Siófokra, akkor a hónap első szombatján Török Nándor egyedi irodalmi délutánján is részt veszek. Elmondhatom, nem szoktam unatkozni. Azért igyekszem megtalálni az egyensúlyt a magánéletem és a közélet között, hogy a feltöltődésemre is jusson időm, de ehhez elég szoros időbeosztásra van szükség.
Az első versek megjelenése óta nagy utat tettél meg az irodalom nem könnyű ösvényén. Mit jelent számodra az írás?
A versek megszületését, a versekhez való kapcsolatomat, az ars poetica-mat legjobban talán az alábbi sorok fejezik ki:
Mikor eltűnődöm, mi érték e világban, késztetésem új szavakat szül vibráló elmémben. Lelkem csatornáján szárnyalva készülök az olvasóhoz, hogy versemmel szívekig eljussak egy percre megnyugvásként. A rohanó világból kiszakadva érzem, feltölteni rendeltettem zajos mindennapokban felpörgött életeket. Míg utamon haladva eljutok az olvasóimhoz, háborgó lelkemben nyugalom árad szét, s vallom, ez az a fény szavakká alakulva, mit elmondani mindig is akarok.
Több mint ezer verset írtál, megjelent első versesköteted Fényedben lélegzem címmel. Mit takar ez a cím? Mit üzensz vele az olvasóknak?
Ez a cím kettősséget takar. Egyik része a saját magam vívódása az élet nehézségeivel, amiből a kiutat, a „lélegzést” a számomra fontos személy(ek) „fénye” adja vissza, kapcsolataim erőssége ad újabb lendületet a mindennapokhoz. A cím másik olvasata az olvasóim figyelme, szeretete felém, akik az én értékrendemet elfogadva, rám figyelve „fényt” teremtenek, ami által friss „lélegzetet”, új erőt kapok tőlük, a szeretetüktől, és ez ad újra hitet, hogy folytassam a megkezdett utamat.
Mely témákban szólalsz meg, és milyen formát adsz verseidnek?
Az érzések fontosak számomra, legyen szó a természettel, a szerelemmel, a lírával, a világgal, nagyjainkkal, a hazával és nem utolsó sorban a szüleimmel kapcsolatos érzéseimről. Elsősorban a kötött formájú verseket tartom számomra fontosnak. Sok szonettet írtam, ezt a műfajt közel érzem magamhoz. Persze egy költő nem állhat meg egyetlen kifejezési forma, versforma terén, akár próbaként, kíváncsiságból, vagy egyéb indok miatt kipróbálja magát másban is. Ma már nem jellemző, de még siófoki életem során sokszor írtam ismert zenékre egyedi, az én környezetemhez illő és érdeklő új dalszövegeket. Többször írtam már úgynevezett szabad verset, haiku-t és Apevát is.
A tollforgató ember számára fontos, hogy az olvasókhoz, a versszerető emberekhez eljussanak versei. Alkotásaiddal hol találkozhatnak az érdeklődők?
Ma már az internetnek köszönhetően sok helyen lehet olvasni a verseimet. Különböző irodalmi portálokon, és érzésem szerint a Facebook is megkerülhetetlen ebből a szempontból, így a saját oldalamon is rendszeresen megjelennek a verseim. Készült egy zenés CD-m, ahol Német Nyiba Sándor, a Krúdy Kör Elnöke szavalja 26 válogatott versemet zenei aláfestéssel. Természetesen nyomtatott formában is eljutnak a verseim az olvasóimhoz. Rendszeresen jelennek meg verseim a Nyírségi Gondolatok újságban, a Kláris újságban. Felsorolni is nehéz lenne az Antológiák számát, ahol megjelentek már verseim, és remélhetőleg még a jövőben is így lesz.
Hálás vagyok, hogy most egy újabb lehetőséget kaptam bemutatkozásomra és verseim ismertetésére itt a MontázsMagazin olvasói számára is.
Az üzenetek, a versek gondolat- és érzésvilágának befogadása mellett minden alkotót inspirál, további alkotásra ösztönöz az elismerés. Irodalmi tevékenységed több jeles díj is fémjelzi. Említs, kérlek, néhányat!
Nagyon büszke vagyok, hogy a verseimmel szakmailag is számos elismerésben részesültem az elmúlt években. A teljesség igénye nélkül:
2021. évben A MANE-ban Aranylant díjat kaptam, továbbá pályázaton Az én impresszionizmusom című versemért Aranycsillag díj II. fokozat elismerést kaptam.
2022. évben a siófoki SiópArt verspályázatán, mint a legjobb siófoki költő különdíjban részesültem az Ébredő Balaton című versemért.
2022. évben a Krúdy Körben Díszoklevél elismerő oklevelet kaptam.
2023-ban a Jelek című pályázaton elismerő oklevelet kaptam.
2023 novemberében Krúdy bronzérem elismerésben részesültem kiemelkedő költői munkásságomért.
2023 decemberében Sorokba fűzött betűlánc pályázaton két versemért Beöthy-Nyiba Bronz írói díjat, valamint Beöthy-Nyiba Arany irodalmi díjat kaptam.
A MANE-ban végzett költői munkásságom és a pályázatokon elért eredményeim alapján
2023-ban az Év költője elismerő oklevelet kaptam meg.
2024 januárjában a Krúdy kör és a Corvin kör közös pályázatán, a több mint 120 zsűrizett vers közül 3. helyezést értem el Sziklák című versemmel.
Idén, 2024-ben megkaptam a Kláris Nívódij II. fokozatát.
Egészen friss a legutóbbi elismerésem a Lélekharang – Mindenszentekre kiírt – pályázaton elismerő oklevelet kaptam értékes és művészi munkámért.
Egy újabb mérföldkő az életemben – ami úgy gondolom, az eddigi irodalmi munkásságomra is kihat – ez év május 16-tól megválasztottak és kineveztek a Krúdy Kör alelnökének.
Az írás mellett irodalmi rendezvények rendszeres közreműködője vagy. Előadásokat tartasz a Krúdy Irodalmi Kör égisze alatt, sőt e nagy múltú kör alelnökeként is tevékenykedsz. Sokirányú tevékenységed időigényes, teljes embert kíván, ám gondolom, erősítik és nem kioltják egymást.
Valóban sokirányú tevékenységet végzek a mindennapok során, de nekem ez az életem, ebben tudok kiteljesedni. Precíz, pontos emberként eddig is sikeresen tudtam úgy irányítani, beosztani az időmet, hogy megfelelő szinten képviseljem a felkéréseket, és bízom benne, hogy ez továbbra is így marad. Amíg szellemileg és fizikailag egészséges maradok, addig nem szeretném abbahagyni, mert az egy élet csődjével érne fel.
Üdvözlöm a Krúdy Irodalmi Kör azon rendezvényét, amely a fiatalokat kívánja bevonni az irodalmi életbe, a versek világába. Mi a tapasztalatod a meghirdetett versmondó versenyről?
Kizárólag pozitívan tudok erről beszélni. Ez a kezdeményezés Németh Nyiba Sándortól, a Krúdy Kör elnökétől indult, melyhez a Pro Filii Alapítványnál elnyert sikeres pályázat adott lehetőséget. Keskeny Farkas Anikó pályázásával a Krúdy Kör meg tudta hirdetni a fiataloknak szóló úgynevezett Ki Mi Tud?-ot. Ezek a fiatalok már most elkötelezettek az értékek iránt, szavalataikkal, éneklésükkel, zenélésükkel, vers- és prózamondásaikkal, festészetükkel kecsegtető a jövőképük. Lelkesek, és hatalmas erőt adott nekik az elismerés, főleg, hogy felnőttek körében tudták bemutatni szinte profi tudásukat. Hiszem, hogy ez az új lehetőség a fiataloknak egy olyan irány, ahol ők is megtalálják a saját útjukat, és ki tudnak teljesedni az általuk képviselt művészeti ágakban.
A kör a felnőttképzést is célul tűzte ki, ami el is indult a megvalósítás útján. Hol tart most a képzés? Milyen eredményekről számolhattok be?
Azt gondolom, hitelesen erről az tud nyilatkozni, aki maga is ismeri a képzés folyamatát, részleteit. Ezért is gondolom, hogy ez ügyben bátran nyilatkozhatom annak ellenére, hogy ez a kezdeményezés szintén Németh Nyiba Sándorhoz fűződik. Őt kereste meg a Magyar Felnőttképző Intézet a lehetőséggel. Ennek az íróképzőnek három fokozata van. Az alap, – közép- és felsőfok. Hogy az okleveleket valaki megkaphassa, ahhoz ezeket a tanfolyamokat el kell végezni. Én is megtettem, elsők között végeztem el mindhárom fokú képzést. Itt tanulni kell, házi feladatokat kell megoldani, sőt az órákon is sorozatos feladatokat kell elvégezni.
Folyamatosan olyan magas tudású előadókat hívott meg Németh Nyiba Sándor, akik által valóban megkaptuk a fejlődésünkhöz a lehetőséget. Eddig még senkitől nem kaptam olyan visszajelzést, hogy feleslegesen végezte volna el ezt a képzést. Saját tapasztalatként pedig állíthatom, nekem sokat adott, érzem a fejlődésemet, már többen megjegyezték, hogy egyre jobb verseket írok. Nagyon örülök, hogy az én érzéseimet ilyen külső elismerések is megerősítik.
Bízom benne, aki szintén rászánja az idejét e képzésre, az oklevele mellett érezni fogja a szintlépést előre. Azt vallom, hogy tanulni mindig kell, rengeteget kell olvasni, hiszen mindenki célja, hogy elismerjék, hogy minél több biztatást kapjon arról, hogy érdemes ezt a nehéz világot egy kicsit irodalmi szemmel érezni és élvezni.
Most barangoljunk kicsit Horváth Edit verseinek világában!
A SiópArt verspályázaton különdíjat kapott Ébredő Balaton című verseddel induljunk útnak: Minden, ami a kinti táj, bennünk rejtezik, hangulatával érzéseket, gondolatokat indít el, s ennek egysége születik meg e tájversben. A derűs hangulatú verssorok olvasása közben szinte részesei leszünk a Balaton minden rezdülésének, a „felhevülten kacsingató csendnek”, a szunnyadó víz tükrén hangos evezésnek”, míg „dalol a víz”, „nevet az ég”. Színes festményként tárulnak elénk a szóképek gazdagságával az azonos fogalomkörhöz tartozó dolgokat megnevező szavak, melyek logikai kapcsolatot is alkotnak.
A Támasz nélkül című vers visszaemlékezés az édesapára, aki már nincs a költő mellett. A versben hangsúlyt kap az idő múlása, amivel a veszteség érzése csak erősödik. Az apa elvesztése egy olyan űrt hagy maga után, amelyet senki és semmi nem tud betölteni. A költemény az emlékezet, az édesapa iránti szeretet, tisztelet megszólaltatója.: „Adj erőt, azt az állhatatost, / Hogy érezzem még gondolatod, / Hogy újra magam előtt láthassam,/ Mikor együtt éltük csodánkat.”
Életünk visszásságai, rohanó világunk „zűrzavart hímző” értékvesztettsége jelenik meg abban a versben, amely az Élet vállfájára dobva címet kapta. Arról a világról ír, amely „Nem hallja kotta közé megbújt” versek, mesék üzenetét.
Poétikai motívumai, szeretet, szerelem: „Hűségedre rajzolom ékszer fonatunkat” „Megigéz lágy hullámod, mint aranyló mámor.” – Keresztbe font holnapunk- e vers bensőséges, szerelmes lírai vallomás, amely a hűség, a közös jövő reménye köré épül. A költő ezeknek az érzeteknek ad hangot különleges költői képek sorjázásával: metaforákkal, szimbólumokkal, hasonlatokkal.
Versüzeneteid után zárásként beszéljünk jövőbeli terveidről. Milyen célokat tűztél ki magad elé?
Elsősorban folytatni szeretném megkezdett irodalmi tevékenységeimet, szeretnék az irodalom és művészetek iránt fogékony embereknek értéket adni, átadni mindazt, amit nekem is tanítottak a szüleim, szeretnék szép emlékeket adni, hogy legyen mire visszaemlékezniük azoknak, akik olvassák verseimet, hallgatják előadásaimat. Szeretném erősíteni Németh Nyiba Sándor tanításait, többek között, hogy vegyük észre a jót.
Ezzel teljesen azonosulni tudok, hisz a szépség, bár azonnal látható, de az múlandó, sokszor elillan. A jót kell észrevenni, ez az egyik legszebb emberi tulajdonság. Hogyha jól belegondolunk, a jóságnak is van szépsége, de az sokkal mélyebb, a jóság szépsége a lélek tisztasága. Ebből a mély tisztaságból tudnak megszületni a szebbnél szebb versek, egy-egy festmény, a zene.
Ezeket szeretném kifejezni a továbbiakban is, a születendő verseimben is. Továbbá jövő évi terveim között szerepel a következő verseskötetem megjelentetése. Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy megmutathattam magamból egy kis szeletet, megoszthattam értékrendemet az olvasókkal. Sok sikert kívánok a Montázsmagazin szerkesztőségének további munkájához.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk mozgalmas életutad állomásait! További sikert, céljaid megvalósulását kívánom a magam, a Montázsmagazin szerkesztősége és olvasói nevében.
Horváth Edit versei
Balatoni óda
Haloványan kéklő azúr bársonyos,
Tündérfény vibrál a lágy hullámokon.
Túlsó part sötétedő kontúrjával
Látványosan összeér ég aljával.
Vitorláson fehérje kifeszülve,
Csend kacsintgat kacéran felhevülten.
Fénylő víz hívogat, tükre megtörik,
Távolból egy kacaj felerősödik.
Gyerekzsivaj váltja buja csendességet,
Szunnyadó víz tükrén hangos evezések.
Nap tüzébe rejtez’ Balaton sóhaja,
Bódult lüktetése szivárvány aranya.
Dalol a víz, lágy hulláma dobszólózik,
Nevet az ég, királynőként megmártózik.
Öröm óda zeng, lenyűgöző nyitány,
Szívem bársonyos szerelemért kiált.
Sokszínű Balaton, szivárványos festmény,
Izzásban, zimankóban fénylő tünemény.
Pazar csillogása tündököl szelíden,
Maradandó szépsége feledhetetlen.
Élet vállfájára dobva
Cirádás betűk, hívogató sorok,
Ám közöttük rejtőzik gondolatom,
Mélységében keresd, akkor tisztán látsz,
Szépségem és bánatom gubbaszt árván,
Némasága igaz fülnek megnyílna,
Szeretet hullámán könnye csordulna.
Rohan a világ, nem nézi miért fáj,
Nem érti lelkem hívogató szavát,
Nem hallja kotta közé megbújt mesém,
Ordítva zűrzavart hímez ma körém,
Vívódó csendesség szunnyadva liheg,
Vért köpne kínjában esküdt tett hitem.
Ledér fények suttogva vakítanak,
Csábító talmi létet bemagolva
Kürtölik lüktető éra hullámán
Silány cérnaférc színes csillogását.
Élet vállfájára dobva magam vagyok,
És őrzöm soraim közt’ gondolatom.
Délibáb álomból mikor felébredsz,
Megérzed, hol van kincsed hívó fénye,
Magamutogató hintaágy szakad,
Süllyed köpönyegforgató szózuhatag,
Szavaim vad lüktetése megérint,
Soraimba bújva hited megtérít.
Keresztbe font holnapunk
Légzésem húrjain át finomra hangolva
Tenyeredben érzem az élet büszkeségét.
Mosoly görbületed szemembe kapaszkodva
Látomásként öleli fényünk békességét.
Veled álmodom keresztbe font holnapunkat,
Mézízű szenvedély szelencéjébe zárom.
Hűségedre rajzolom ékszer fonatunkat,
Megigéz lágy hullámod, mint aranyló mámor.
Fénycseppek nyitótánca virradattal szökken,
Hajnali kócos Illatod lelkedbe emel,
Gyűrött csendünk múltról zenél éji köntösben
Lángvirágom nyiladozik, s bennem rejtezel.
Támasz nélkül (édesapához)
Múlnak az évek, évtizedek,
Drága apám, rég nem vagy velem…
Tudod, egyre jobban fáj a ma,
Hiányod, mert a távolban vagy.
Te mindig oly nagyon biztattál,
Ma minden pokoli kihívás.
Mikor azt érzem, bármit teszek,
Sosem elég jó valakinek.
Sok kihívással megküzdöttem,
Könnyek nélkül, hittel, erővel.
Most elfáradtam a parttalan
Küzdésben, egyedül maradtam.
Már nem simogatsz, már nem ölelsz,
Nem suttogod, mennyire szeretsz.
Támaszod hívom, úgy hiányzik,
Ez a világ rosszul iramlik.
Adj erőt, azt az állhatatost,
Hogy érezzem még gondolatod,
Hogy újra magam előtt lássam,
Mikor együtt éltük csodánkat.
Orosz Margit
