Horthy Miklós kormányzó személye megosztja a közvéleményt. Sokan tisztelik és hálásan gondolnak rá, a becsületes és hazaszerető emberre, a zseniális politikusra. Másokban negatív kép él róla, és kemény kritikával illetik kormányzói működését. E cikkünkben megpróbáljuk közelebb hozni alakját az olvasóinkhoz.

A Kádár-korszak történetírása Horthy Miklóst a magyar történelem egyik legnegatívabb alakjának állította be. Szerintük ő volt a fehérterror véreskezű vezére, a neve által fémjelzett korszak megkapta a teljesen alaptalan és ostoba „Horthy fasizmus” bélyeget.

Manapság a történészeink között kezd kialakulni egy sokkal árnyaltabb Horthy-kép. A tények azt mutatják, hogy a fehérterror válasz volt a vörösterrorra (bár nem helyeselhető!), és jóval kevesebb áldozata volt, mint ahogyan korábbi történelemkönyveink állították. A „Horthy fasizmus” valójában parlamentáris demokrácia volt, működött a parlament, (bár a választójogot némileg korlátozták), és érvényesült a sajtószabadság.

Ne feledkezzünk el azonban a legfontosabbról! Horthyt az elveszített I. világháború és a bolsevista diktatúra után (Tanácsköztársaság) választották kormányzóvá, és ezt nemsokára követte a trianoni tragédia.

Egy romokban heverő ország tíz év alatt gazdaságilag konszolidálódott, nagy összegeket fordítottak az oktatásra, (a népiskolai program csaknem teljesen felszámolta az analfabetizmust), az egészségügyben bevezették a társadalombiztosítást.

Kétségtelen, hogy ezt a munkát a miniszterek (Bethlen, Klebelsberg) végezték el, de a kormányzó hagyta őket dolgozni. A politikába csak a 30-as években avatkozott, amikor megpróbálta megakadályozni a túlságosan erős német befolyást. Ám ezt a világpolitikai események nem tették lehetővé.

Sokan vádolják Horthyt antiszemitizmussal. Ezek az emberek megfeledkeznek arról, hogy a magyar kormányok 1944-ig, az ország német megszállásáig megakadályozták a zsidóság deportálását, majd Horthy volt az, aki megmentette a budapesti zsidóságot. Horthyt nem mondhatjuk zseniális politikusnak, de végtelenül becsületes és hazaszerető volt. A háború után szerény körülmények között élt Portugáliában, mert nem jöhetett haza a kommunista Magyarországra. De nem volt svájci bankszámlája.

1957-ben halt meg. Ma már a politikai szerepét inkább pozitívan értékeljük és elmondhatjuk, hogy megérdemelten nyugszik hazája földjén, szülőhelyén, Kenderesen, a családi kriptában.

Weninger Endre

Hozzászólások