Hófehérke klasszikus története horrorisztikus elemekkel

Pár hónappal ezelőtt már vetítettek egy Hófehérke feldolgozást a mozik: a Tükröm, tükröm egy aranyos mese volt sok poénnal, amelyeknek nagy részét a Julia Roberts által alakított gonosz mostoha szolgáltatta.
A Hófehér és a vadász meglehetősen távol áll az aranyos meséktől, a sötét tónusú film tele van különös lényekkel és ijesztő elemekkel. Charlize Theron királynője tényleg ízig-vérig gonosz, kegyetlen boszorkány, aki fiatal lányokat rabol el, és szépségükből táplálkozva tartja fenn saját fiatalságát, miközben nyomorban és rettegésben tartja az egész birodalmat. Gondtalan életét csak egy valaki veszélyeztetheti: Hófehér, a király gyönyörű és ártatlan lánya. A boszorkány ezért egy vadászt küld az erdőbe menekülő lány után, hogy hozza el neki a még dobogó szívét. A vadász végül persze nem teljesíti a parancsot, helyette segít Hófehérnek, biztonságos helyre vezeti az ellenállók egy csapatához, és a kalandjaik közben beleszeret a lányba. A film végén megint alaposan eltérnek az eredeti sztoritól, Hófehér egy pillanat alatt átvedlik Jeanne d’ Arc-ká, és karddal, páncélban vezeti a seregét a zsarnok királynő ellen. A végén természetesen győz a jó, a királynőt elpusztítják, a trónt pedig elfoglalhatja végre Hófehér, a jogos örökös.

Kristen Stewart játéka hagy némi kivetnivalót maga után
A képek és a látványvilág szép, egy igazi nagyszabású hollywoodi produkciót láthatunk, aminek a reklámkampányába is egész vagyonokat öltek. Többé-kevésbé a szereplők is rendben vannak: Charlize Theron kimondottan meggyőző az ördögi királynő szerepében, a mostanában agyonsztárolt Chris Hemsworth is szerethető, mint vadász, a törpéket is jól eltalálták, és a herceg is helyes és kedves, bár a forgatókönyvírók elég jelentéktelen szerepet írtak neki. Az egyetlen probléma Hófehérrel van, pontosabban az őt alakító Kristen Stewart-tal. Aki végigküzdötte már magát az Alkonyat filmek összes részén, az tisztában van vele, hogy Kristen-nek nem sok köze van a színészkedéshez, az arcjátéka legalábbis nulla. Illetve egy arckifejezést ismer, de az sem túl szép látvány: világfájdalmas fejjel a száját enyhén kitátva bámul, ezzel az egy pózzal „eljátszva” az érzelmek teljes skáláját. Arról nem is beszélve, hogy a gonosz királynő még legrosszabb pillanataiban, félig haldokolva is szebb, mint ő.
A címszereplő személye tehát nem volt maradéktalanul jó választás, de ha el tudunk tőle vonatkoztatni, akkor egész élvezetes filmet kapunk, amit egyszer mindenképp érdemes megnézni. Ha másért nem, hát azért, hogy elmondhassuk: ilyet is láttunk.


Weninger Andrea

Hozzászólások